Haiku versek a teáról

forró teagőz
olvasztja ember lelkét
múlik már a tél

Egy kosár napfény,
Mit télen kortyolgatunk
Pattogó tűznél.

lelkem kiázott
tea-filter, csészédben
ez varázsital

Párolgó illat
dermedt fagyban puha csend
Teával várlak

A réten rendel
fehér sziromköpenyben
kamilla doktor.

teával várlak
dermedt fagyban tűz pattog
hársfaillat száll

teám gőze száll
fákat simogat - ők is
fölé hajolnak

lennék teádban
édes illatos fahéj,
s te elcsábulnál

forró teában
lubickoló délután
téli énidő

Vándorpoloska
afrikai kártevő.
Zöld, bűzös rovar.

asztalon kanna
csuporban hársvirágméz
teám gőzölög

egy csésze tea
mellette könnyebb a szó
és a hallgatás

repedt tányérkán
törött yunomi csésze
csorog az élet

Repedt tányérkán,
törött yunomi csésze;
csorog az élet...

Elhalt levelek
éledése ragyogó
vizibalett lett.

a tél bezár a
párolgó tea illat-
varázslatába

Szótlan üres tér
halk cseppeket suttog a
teáskannából.

Felháboritó
igazságtalanságok
mellett teázok.

a nyár illatát
koszorúba fontam most
teámhoz napfény

most teázz velem
haikuval cukrozom
minden gondodat

mázas bögrében
aranyló méz párája
csipkerózsa íz

teaillatú
réten ébredtem reggel
csészémben hoztad

kék ég alatt a
hófödte csúcshoz közel
serpák teáznak

Teadélután
Ízét csészémben olykor
Megkevergetem.

Üres csészéből
tanulok teát inni
ízét már érzem

Elszunyókált az
alkony, teacsészémben
fényes kiskanál.

teaszertartás
ötszáz éves csészéből
mindig ugyanúgy