Tekintetről szóló haiku versek

szemében ezer,
éjjelre égve hagyott
szentjánosbogár

tekinteted mély
csillagóceánjára
hajlik az este

Rajtam felejtett
tekinteted emléke
őrzi a nyarat.

Csillagfény szemed,
ha ragyogását látom
múlik bánatom.

Csillagszóróként
fényszemed beleragyog
szemem tükrébe.

Szemed két csillag,
ha beragyogja arcom
könnyebb lesz harcom.

szemem sarkából
hízelgő ajkaidra
vágymadár rebben

puha pamlagon
tüzet csiholnék komoly
tekintetedbe

többé már nem én
leszek, ha rámcsukod két
beszédes szemed

szemed mélysége
vonz már beléd estem rég
menny ez a mélyben

feketesége
szemednek szédítőbb mint
a legmélyebb kút

szikrázó szemed
igéző pillantása
pimaszul huncut

észrevettél... és
akkor hirtelen én is
megláttam magam

Két szép szembogár
legel éhesen arcom
pipacsmezején.

Szemed mélysége
magába ránt... pupillánk
tágul egyaránt.

mosolyogtál rám
s tenger hullámzott lágyan
mélykék szemedben

Tekinteteddel
rajzolom tovább magam.
Kérlek ne pislogj!

pillantásaid
apró áramütések -
bőröm alá bújsz

Van simogatás,
mely kényelmesen elfér
egy pillantásban...

pillanat alatt
ujjam köré csavarom
minden figyelmed

rám néztél és én
belekapaszkodtam a
pillantásodba

a szemem legyen
mindig az első, ott lelsz
rám, sehol máshol

mosolygó szemed
sziporkázó égitest
szívemben ragyog

talpunk alatt jég
de egymás szemében már
látjuk a tavaszt

szemem smaragd tó -
végtelen szomorúság
mélye csillan rád

tükrödből ordít
farkasod - szemében lásd
szelíd tekintet

ahogy rám nézel -
szemed az esti fényben
puha vesztőhely

mély tekinteted
pupillányi végtelen -
elveszek benne

tekinteteddel
kiröppensz és visszatérsz
lélek-fészkedbe

vedd tekintetbe -
szemen szedett igazság
- tekintetéből

Szemed tavában
fürdik meg tekintetem
mély kirándulás

hiába volt nyár
hűvös a tekinteted
ősz lett hirtelen

egy mély pillantás
éppen elegendő a
bevésődéshez

tekintetedtől
megolvadt szívem burka
de már mást figyelsz

Lelkemnek trillák
némán is sokatmondó
tágult pupillák.

nézett utánam
és olyannak látszott mint
a naplemente