Haiku versek a télről

Csipkeruhában
reszketve dideregnek
álomittas fák.

Halált hozó dalt
játszanak vad viharok
jégcsapcsengettyűn.

Fehér az erdő,
fákon súlyos a teher,
néhány ág törik...

fagyott rózsámon
apró gyémántgyöngy csillan
utolsó könnyem

Fák közt szél danál,
jég tükrében hold vacog,
s égre füst ered.

Vert varjú sereg
hangja tép rést a téli
ködbe zárt tájon...

Hópehelygyolcsba
burkolja be a tájat
Isten kegyelme.

madártetemen
jégvirágos szemfedő
macska lép puhán

bíbormadarak
szárnysuhogásába hull
halványan a nap

hó-bundás erdő
fehér-fátylas csendjébe
belopom magam

végtelen csendben
csupán a leheletem
száll némán fel-le ...

ködlepel mögött
lásd színek ölelkeznek
leplezetlenül

Hallgatnak a fák,
őrzik az üzenetet
gyökereikben.

felhőgabonát
őröl az égi malom
hódara perceg

szélcsengők hangját
ölelgetik vad szelek
nincsen most virág

Hibernáló tél
csiszolja jégvirággá
fagyott lelkemet.

csupasz faágra
fénytakarót szőtt a Hold
hintázni vágyott

Hatágú csillag
szállingózik a téli
égbolt bársonyán.

padra leült a
tél s csak nézi-nézi, hogy
elrepült az év

Első hó hullott:
már elmúlott - a csodák
már csak ilyenek.

Száz ujjú kabát
a havas fán, idén is
fehér a divat.

Fehér koronát
kapott a vén tölgy, hűvös
téli királyság.

lobogj tűz lobogj
melegítsd tagjaimat
ne fázzak többé

hegyek döngenek
az ég mindkét széléről
hull a karácsony

Közel jár, érzem,
ködben lopódzik, útja
hűvös némaság.

egy reggel, mikor
mindenki örül: tele
a hócipője)

Tarka köntösben
szaladt el hó-paplanért
fázós Ősz apó.

Alaktalan víz
ölt derengő, kék fagyban
egyedi formát.

Téli álmaim
nem felejtem, virágzik
a kék nefelejcs.

caplatsz a sárban
majd a tél behavazza
lábnyomaidat

Télidő alatt
takarékra kapcsol az
élet. Halk. Lassú.

havazás közben
megtorpan a csobogás
fölsejlik a csend

gyolcspuha pelyhek
álmodó meztelen fák
testét takarják

Egyre csak szállnak
ránk az apró hópihék.
Eltemet a tél.

Már menetelnek
felénk a reggeli fagy
rút katonái...

mintha a ködben
füstfércen lógna a ház
közel jött az ég