Haiku versek a télről

gyömbéres tea
gőzébe feledkezik
a hajnali tél

a termékenység
most a szántóföldekben
tavaszig pihen

dércsipkés tájon
csendben ücsörögnek a
fagyos reggelek

vállán kristálykék
hullámokkal menetel
a törékeny tél

gyapjúsapkáját
gombákig húzza hamar
a téli fenyves

Kihalt főutcák
Nyirkos macskakövein
Hömpölyög a csend.

télikabátom
levendula illatát
a fagy kiszívta

tiszta károgás
az ég - fekete sereg
hozza a telet

Kopár bokrokon
csüngő csipkebogyókat
csipked a zord fagy.

Trilláját arany
áron méri a sármány,
drága téli brand.

Csak egy kisróka
orra feketéllik kint,
hótakaróban.

örökzöld mellett
a halott krizantémot
eső mosdatja

Halott még a táj.
Dérrel szőtt szemfedőjén
őzbak szökken át.

Szürke, esti füst
fojtogatja a lámpák
arany gömbjeit.

fénytelen szürke
ónszínű táj - hódara
csillagok hullnak

míg kattan a zár
dércsillag olvad finom
ujjaim nyomán

deres szemfedő
alatt az első fagyig
kitartó rózsa

friss havon ákom-
- bákom lábnyomok rajzát
bogozza a szél

télidő közelg
széllány kacéran suttog
fül belepirul

csipkefa rezzen
a színtelen határban
cinege szállt rá

Csipkét pöndörít
Tar gesztenyeágakra
A fagyos idő.

az első téli
éjszaka leple alatt
megőszült a rét

üres kertekre
fekete tar ágak közt
fehér hó szitál

hóförgetegben
zúgó erdőt mázsás hó
terhe ropogtat

öreg csontokon
a tél csámcsogva röhög
elmúló élet

Csigaházakat
Jeges tekintettel fest
Fehérre a tél.

porcelánliget
csipkés fenyőin a dér
érintetlen csend

havas kristályok
között szemerkélnek a
megérkezések

télen a berek
csendessé változik át
a jég rian csak

hűvös reggelen
ágy körül kacskaring az
omlós nyugalom

fenyves cinege
trillája szóródik szét
a puha havon

hólepte fák közt
nagy telek emlékein
sétál az idő

árván maradt sün
vacogva szűköli át
tél szorítását

ezüst dércsipke
fátylát zord szél cibálja
álmatag fákról

varjú károg tar
ágon - patak hallgatja
fagyott mosollyal

megmérettetik
télen mind ki él mozog
gyenge elveszik