Haiku versek a télről

Sok feketeszén
mellé Fekete Pákót
is importáltunk.

most napfényt gyűjtök
s vele sok-sok virágot
a hideg télnek

Tavaszi szél jött,
s dolgavégezetlenül
új téllé fagyott.

Téli csendélet
temetetlen holtakkal
szörnyű csenddé lett.

téli ébredés -
lábam nyomát az éjjel
belepte a hó

mielőtt végleg
elmegy a tél néhányszor
kitavaszodik

Fázó berkenye,
Színe békés üzenet.
Hüvös reggelen.

Károgó varjak,
kavargásuk havat hoz.
Ég színe szelet.

édes bókjaid
elszórt kis hóvirágok
fagyos szívemen

fohászom mögé
rejtem a vágyat - mint kint
szűz hó a tájat

Ez a tél most más,
átérzem, amit a fák,
lelkem meztelen.

hófehér mezőn
fekete pöttyök - sok száz
madár csipeget

Fehér és hideg.
Az ember dolgozni megy.
Mit tépjek ma szét?

szürke téli táj
deres fagycsendben hallgat -
rian a remény

végtelen reggel
színtelen minden perce
szürke hétköznap

átfagyott kezem
anyám átmelegíti,
hazaérkeztem

Ég hinti könnyét,
hópelyhek uralmában
hull alá az est.

Tél fagyos csókja
Tenger hullámainak
Megálljt parancsolt.

elolvadásig
vágyakozom utánad -
szólt a hóember

átkarol a tél
nehéz nap éjszakáján
hazáig kísér

lovas és lova
botladoznak a fagyott
patanyomokban

fehér márványba
a tél keze karcol pár
hieroglifát

száradó kórók
szép jégvirággá váltak
tél csodájában

hallom ahogy a
tél itt motoszkál, hideg,
fagyott a csend is

prémsapkák alatt
jeges szél Úr csókjától
arcrózsák nyílnak

Napfény csillog a
Hópelyheken s közben a
Tél Szél-dala szól.

deres zúzmarát
prüszkölnek vénülő fák
jégbe zárt világ

szemem előtt a
szélesvásznú tél mint egy
szép mesealbum

Hófehér tájban
naspolya mereng ágán
tétova magány.

Nézem a havat
nem találok szavakat
néma csillogás.

gyermekként jeges
szél csípett arcomra pírt
nagy hócsatákban

téli fák körül
jéghideg csend prédikál
letérdepelnek

Szántás tengerén
hósziget mozdul - télben
ittmaradt gólya.

Tél csókja lehel
Csipkefüggönyt ablakra.
Csodás jégvirág.

Csendes téli éj,
Hótakarón lámpafény,
Tündöklő álom.

Szemvakító hó
féltve babusgatja a
Tél fagyos csendjét.