Haiku versek a télről

átkarol a tél
nehéz nap éjszakáján
hazáig kísér

lovas és lova
botladoznak a fagyott
patanyomokban

fehér márványba
a tél keze karcol pár
hieroglifát

száradó kórók
szép jégvirággá váltak
tél csodájában

hallom ahogy a
tél itt motoszkál, hideg,
fagyott a csend is

prémsapkák alatt
jeges szél Úr csókjától
arcrózsák nyílnak

Napfény csillog a
Hópelyheken s közben a
Tél Szél-dala szól.

deres zúzmarát
prüszkölnek vénülő fák
jégbe zárt világ

szemem előtt a
szélesvásznú tél mint egy
szép mesealbum

Hófehér tájban
naspolya mereng ágán
tétova magány.

Nézem a havat
nem találok szavakat
néma csillogás.

gyermekként jeges
szél csípett arcomra pírt
nagy hócsatákban

téli fák körül
jéghideg csend prédikál
letérdepelnek

Szántás tengerén
hósziget mozdul - télben
ittmaradt gólya.

Tél csókja lehel
Csipkefüggönyt ablakra.
Csodás jégvirág.

Csendes téli éj,
Hótakarón lámpafény,
Tündöklő álom.

Szemvakító hó
féltve babusgatja a
Tél fagyos csendjét.

szürke felhőből
jeges csillagvirág hull
kabátujjamra

Tél van már megint
s én hóba rajzolom egy
angyal szárnyait

Csupasz ágak közt
Naporgonák játsszák a
Tél-szimfóniát.

hófehér ágra
meggyeket képzelek tél
közepén, álom

Szél kerget fák közt
Napsugarakat s hóban
Szikrák pattannak.

Fehér csipkecsend
fátyolozza a fenyőt:
tél menyasszonya.

Hópaplan alatt
Álmodik a Föld, és vár
Virágzó tavaszt.

Magamtól félek -
hóesésben ha lépek
megszűnik a csend

Vidám hópelyhek
Vándorútra kelnek, és
Széllel repülnek.

fehér az udvar
vidáman nyikorog a
hórakás alatt

lovak dobognak
itt a kabátom mélyén
szívem környékén

Téli napsugár
Csillog, mint gyémánt, mikor
Hópaplanon jár.

Havat lehelt a
Tél, majd szétnézett fagyos
Tekintetével.

Téli ablakon
Szirmait bontogatja
Csodás jégvirág.

csodás jégvirág
egy patanyomban - rajza
csillan a napban

fest fénycsíkokat
a reggel jeges fagyott
deres ecsettel

Menjek, maradjak?
Megtarthatja-e a fa
levélgyermekét?

Hallgatnak a fák,
csak a téli szél fújja
magányos dalát.

varjakkal együtt
est szürke leplét húzva
hazatért a csend