Haiku versek a tél végéről

Téli kék égen
kopasz nyárfák terelik
képzeletemet.

Elmúlásának
peremén, hómeséket
hagyott ránk a tél.

téltemető ring
sárgállik a hűs szélben
márciusnak int

S fülembe szisszen,
a szabad kékben futó,
határmenti szél.

télnek csúszdáján
tél és tavasz váltották
egymást nevetve

Átszűröm magam
szunnyadó kert illatán
madárhangokon.

tél koporsóját
fehér szirmok csipkézik
méltó búcsúzás

mielőtt végleg
elmegy a tél néhányszor
kitavaszodik

Jóllakott madár
kedves csivitelése
vidámságot hoz.

romokban a tél
bogarak bátorkodnak
a fagypont fölé

Isten simogat
szebbnél szebb álmaimban
hóvirágokat

A jégcsap végén
megjelent egy könnycsepp, a
telet siratja.

sétálj most velem
kabátom felveszem de
gondom nem viszem

gyöngyöt tart az ág
ünnepi hangulatban
szépül a világ

Ahogyan a dér
harmattá szelídül, úgy
csendesül a fáj.

a hóvirágok
öblösödő harangja
holnap megkondul

könnyű szárnyra kap
egy semmibe tekergő
halvány füstszalag

tűnő hólepel,
vékonyodó jégtükör,
rügyek reménye.

Ködben álló fák
őrzik meztelen lelkét
a múló télnek.

semmi ösvényén
kerget hópihét a szél
tél a tavaszban

télcsend bukdácsol
kifakult fűcsomókon
tavasz lép elé

Havas palástját
dombokon hátrahagyva
menekül a tél.

Tavaszi ágon
ringó barackvirágra
szél szitál havat.

csizmát varrt a tél
mezítlábas tavaszra
kárörvendezik

a kötényébe
rejti könnyét a tavasz
téli borúval

a pökhendi tél
tavasz udvarán lebzsel
még tétovázik

Hóbundába bújt
a tavasz, jégvirágot
nevelget a fagy.

Jégcsap pityereg:
hűs tél-könnyek öntöznek
zsenge virágot.

Hóbuckák helyett
friss vakondtúrásokat
köszönt a hajnal.

Fény táncol hideg
jégcsaporgonákon - tél
olvad tavaszra...

Járdaszigetek
Puha hópamacságyán
Megbújik a tél.

Tavasz szemébe
törékeny hópihéket
fagyos szél sodor.

a kertkapuban
még csendre int a tavasz
téltől búcsúzik

Hulló vízcseppek
tik-takja visszaszámol
újabb tavaszba.

tél vesztésre áll
évszakok csatájában
jégcsapok sírnak

Még hócipőben
tipeg a tavasz, messze
száll a gólyahír.