Haiku versek a tengerről

Magányos kagyló
a hűs tengerfenéken.
Kissé zárkózott.

repülő halraj
éhes sirályok között
pompás lakoma

vadlúdhad apró
tavakért elhagyja a
tengeri mezőt

Szavak tengerén
betűim gondolája
bús felszínen tart.

csapódó zaja
loccsan csobban házfalhoz
simul a tenger

Tenger kék fodra
sziklás partot ölelget:
locsog a felszín.

tenger sós ízét
hozza a hajnali szél,
kagylóba rejti

régen elnyelte
a tenger az esélyek
varázsgyűrűjét

Bross az otthonom.
Ha könnycseppek hullnak rám,
tengert álmodom.

Égi tengeren,
tisztaságot megrontó
felhők remegnek.

Századok titkát
őrzik a tengerparti
hófehér sziklák.

Hullámzó tenger
karolja karcsú bokám.
Homokba írlak.

tűnődve nézzük
hol végződik a tenger
s kezdődik az ég

Csendes öbölben
elbóbiskol a hullám,
holdfény altatja.

Felhőtlen hajnal -
tenger kék színét az ég
visszatükrözi.

tengeröbölben
két csónak ringatózott
napfelkeltéig

Lángvörös tenger -
lemenő nap fényében
sirályok sírnak.

csendes a tenger
vihar után a parton
kompra száll az éj

Sirályok hangja
sziklához csapódik, s kék
habokba fullad.

Lassan gőzölgő
folyó hömpölyög, s tenger
ölén megpihen...

Sziklákkal játszó
hullámok feleselnek
a kelő nappal.

Sós párával telt
szél cirógatja a part
fehér szikláit.

Üres tengerpart
álmodik a holdfényben
dagályra várva.

nap csókjaitól
tengervíz verítékén
gyöngyök születnek

Merengő hegyek
zafír végtelen partján
csendet ölelnek

ülök a parton
kicsavart citromhéjak
ringatják az éjt

Darabokra tört
napfény tenger fodrain
gyémánt ragyogás.

Tengerparti szél
kócba táncolta hajam
majd elviharzott.

homokos partra
hullámnyelv írt és törölt...
sosem ugyanazt

Hullámzó kékség,
egy szelet édes élet,
csipetnyi sóval.