Haiku versek a természetről

Amint rád tekint
Mosolyától elpirulsz
S mosolya rád ég.

Lágyan átkarol
Vagy simogathat hűsen
S mindenképp érzed.

Tiszavirágnak
legjobb tipp: "élj a mának!".
Meg is fogadja.

Tölgy levelére
írta az ősz, hogy elmegy.
Elkeveredett...

Csendjével beszél
S hangszer nélkül zenél a
Csodás természet.

a part sohasem
féltékeny, öleléssel
várja folyóját

Égi fényt követ
földi dörgés, természet
erőt fitogtat.

zaklatott világ
búj árnyas lomb alá, ott
lelked megpihen

Katicák násza
bogarasságtól mentes
hétpettyes csoda.

meggyfa szirmait
szél repíti szerteszét:
árpilisi hó

Hol ezernyi nesz
hallik, s él a levegő,
otthon van lelkem.

A természetben
Semmi sem felesleges.
Minden - varázslat.

Rendíthetetlen
a természet, de látom,
hogy elege van.

Tó vízén a Nap
Mint folyékony fény remeg,
Nyugtatja lelkem.

Nyugat bíborszín,
Szép sárkánya habzsolja
A horizontot.

cukor helyett a
mézédes illatodat
innám teámban

patakparton már
készülődik fű, fa, lomb
madár és virág

apró kis rügyek
mind koncertre készülnek
a kertek alatt

réten s tereken
határtalan szerelem
mezítláb jár-kel

A természet nem
szól, de ha jól kérdezed,
mindig válaszol.

Erdő, fű, madár...
Nem kérdik: mi az élet?
mert élnek, "tudják".

csikorgó este
harap az éjszakába
fagyot lehelve

virrasztott a hold
magányos tekintete
szívemig hatolt

Örömöt festek.
Mit szólnál? Egy virágos
réten te meg én.

száraz nád roppan
riadt réce úszik át
telihold arcán

Hullámot fésült
a szél három mosolyra.
Bennük élsz tovább.

Kiskanálnyi méz.
Negyven nap. Egy méhnek egy
élet munkája.

egy csupasz padon
ráérőn ücsörögnek
a néma percek

vadlibák fenn az
égen egymást okítják
piaci kofák

lédús fürtök a
gyümölcsös berkekben mind
nektári kehely

Ha szereted a
virágot: mező legyél,
ne üvegváza.

kockás takaró
terasz gőzölgő tea
őszi hangulat

A természet is
búcsúzik, aludni vágy,
rőt avar az ágy...

leszökött a nap
s kacag piros almákra,
hízott körtékre ...

fázós didergős
ősz falusi piacon
kabátot keres

susogó levél
közt kis cinke keresi
mit lakmározhat