Haiku versek a természet szépségéről

Olyan egyszerű
Egy szót sem írok róla ...
Csak nézd, csak érezd!

smaragd domboldalt
arany fénycsóva festi
tündöklő szépre

"Természetanyó
tavaszillatban mossa
virágos haját."

"Isteni nektár,
ölelő virág, méhnek
mézédes álom."

hullanak alá
mézsárga falevelek
mint lélekcseppek

implicit színek
ősz belső udvarába(n)
napsugár rekedt

deres fűszálon
szivárvány játszadozik
- égi tünemény

Tündérfátyol a
Gemenc vizein, sárga,
szépséges szőnyeg...

Eltipeg a csend.
Parányi zsongás jő, s fény
töri fel burkát.

közel húzódott
az égbolthoz a hajnal -
napfényt lehelt rá

Moccan a juhar,
Ágai között szél fut,
Nyári borzongás.

fenyőtobozmag
hulló csillogása, mint
arany konfettik

Nézd a rianás
Gyönyörű szép, csillogó
Tavi freskóit

frissen vágott zöld
pázsit terített asztal
éhes madárnak

szömörcék ágán
vattacukorpamacsban
bíbor lombtincsek

Puha szőnyegként
Csillagmohát terít a
Föld lábunk elé

Egymást ölelő
Gyökerek, pulzál a domb.
Lélegző erdő.

nyírfaágakra
fonja magát gyengéden
a hófehér szél

akácfürtökön
borzol kedélyesen egy
kósza fuvallat

anyaföld ölén
esőillatot dajkál
gyengéden a szél

Éj tengeréből
Kidugja fejét a Hold
Lélegzetvétel

Arany mezőben
bíborvörös hullámzás,
nyíló pipacsok.

hegycsúcsra érve
mindig magad győzöd le
sosem a hegyet

kackiás harcsa
úszik alant, legyezve
víz alatt lomhán

sárga pitypang a
réten olyan, mint csillag
a tiszta égen

Apró lándzsaként
tört felszínre a sok zöld
tulipánlevél.

barázdált kérgen
fürge bodobácslábat
kerget az idő

hajlott hátú fűz
éveinek sóhaját
folyó nyeli el.

Őstulokszarv a
Holdtükröt tartja, tavasz
Fésülködik most

selymes levelek,
lepkehálós bokrain
ringó pillangók

pókhálóba szőtt
selyemcseppek díszítik
a halálcsapdát

ég felé ujjak
ág-bogán álmok nyúlnak
csipketüll csendben

tuják csipkéin
ringó harmatcseppekre
őszfényt szór a nap

tar fán gombolyag,
ágvillák gömbdíszein,
zölddel egy fagyöngy.

porcelánliget
csipkés fenyőin a dér
érintetlen csend

Álmodik útján
Az esőcsepp, csak várna
Egy virágkehely