Haiku versek a természet szépségéről

Arany mezőben
bíborvörös hullámzás,
nyíló pipacsok.

hegycsúcsra érve
mindig magad győzöd le
sosem a hegyet

kackiás harcsa
úszik alant, legyezve
víz alatt lomhán

sárga pitypang a
réten olyan, mint csillag
a tiszta égen

Apró lándzsaként
tört felszínre a sok zöld
tulipánlevél.

barázdált kérgen
fürge bodobácslábat
kerget az idő

hajlott hátú fűz
éveinek sóhaját
folyó nyeli el.

Őstulokszarv a
Holdtükröt tartja, tavasz
Fésülködik most

selymes levelek,
lepkehálós bokrain
ringó pillangók

pókhálóba szőtt
selyemcseppek díszítik
a halálcsapdát

ég felé ujjak
ág-bogán álmok nyúlnak
csipketüll csendben

tuják csipkéin
ringó harmatcseppekre
őszfényt szór a nap

tar fán gombolyag,
ágvillák gömbdíszein,
zölddel egy fagyöngy.

porcelánliget
csipkés fenyőin a dér
érintetlen csend

Álmodik útján
Az esőcsepp, csak várna
Egy virágkehely

Éjszaka fent ül,
sztárok királya most a
Narancsgerezdhold.

Egy száraz levél
vad cigánykereket hány,
itt az őszi szél.

Holdra akasztom
Az éjt, így hallgatom a
Virágos tavaszt

A tavasz, Isten
Két kezében a három - D
Színes nyomtató

ebihalakat
dajkál a békalencse
tiszta tó ölén

japánakáchölgy
szépen lassan leveti
sziromköntösét

fülledt nyáresten
áttetsző záporruhát
öltenek a fák

záporvirágok
nyílnak durcás fellegek
hasadó ölén

Levelek között
pillanat rések nyílnak
leskelődő Nap

Esőre éled,
frissülő boldogságban
álom vízen jár...

Felrázza a szél
bárányfelhők már telve
pocsolyába lépsz

gondviselő lét
évszakok kimonóján
festői pompa

mulandóságba
hullt sakura szépsége
egy életre szól

Sziromlevelek.
Fehér fodros faágak.
Megszerettelek.

Tölgyfák kérgére
Csipkés hófátylat hímez
Az északi szél.

falatnyi csend leng
már ágaskodik a tél
táj szája tátva

Esőcsepp csillan
büszkén, zöld fűszál hegyén.
Megfoghatatlan.

az árvalányhaj
kócosan hajladozik
tollas táncot jár

felfűzött gyöngyök
napsugár cérnaszálon
hajnali harmat

harmatos rózsa
szirmán napsugár táncol
lelket simogat

Erdei ösvény
ezüst patakká válik
telihold-fényben.