Haiku versek a természet szépségéről

minden erdő, kert
liget, most levelekbe
önti aranyát

Fákon hunyorgó
Őszi napsugár lelkem s
Szívem járja át.

őszavar ropog
fönnakadt csöndem fülel
gesztenyefákról

szép az ősz még így
is, tépett, nyúzott, ázott
koldusruhában

pihennek a fák
lombemlékek sírnak fel
ágaik között

Fák lombjai közt
Itt-ott bekukucskál az
Őszi napsugár.

ballagok le a
dombról, ősz leheletét
nyakamon érzem

napnyugta fest az
égre a tó tükrére
tizian vöröst

Keringél a szél
sziromszoknyákat lebbent,
magasba repít.

A lemenő nap
habfodrok közé csusszan
Fürdeti szemem

Izzó nyári rét,
szikkadó száraz virág
szalmabálák közt.

Szitakötő száll
hol őszelő csordogál
lepke követi

Lehunyom szemem
- csöndben várjuk a zöld neszt,
a tavasz meg én

Tüzes alkonyat
a földre parazsat hint
Táltosparipa

Mosolygó virág
Táncoló szélben hinti
Szerte szirmait.

Rózsa helyett, egy
kislány tulipánt rajzol.
Mert könnyebb vajon?

Zöld gyepszőnyegre
Virágmintát festeget
Most a természet.

tóparti barkán,
gömbölyded esőcseppek
fénye imbolyog

paraván mögött
természet új dizájnja
egy állólámpa

Szállni tanuló.
Kék sziromban elbújó.
Pillangó csoda.

A természeti
szépségek áhítatra
intik elménket.

Vörös izzásban.
Fehér fonat hóvirág.
Csüng, egymagában.

Csalfa szépséged
csapdába csalja majd a
kék szemű eget.

hegyoldalakon
ezüst ceruzák írnak
zúzmara csillog

Köd lepte hegyek
Végtelennek tűnő táj
déja`vu érzés

Lángnyelvű pipacs
felhők közt madár libben
Tavasz a télben

sok kicsi vörös
fáklya bevilágítja
dombok lágy ölét

Legjobb női smink,
a csúnyácska barátnő
hű kísérete.

Mint színes virág,
Pompázik minden levél
Fákon, bokrokon.

Nyugtató színek
kavalkádja. Fenn a kék,
lenn, zöld és sárga.

szólhatna rólam
de a világ színesebb
róla verselek

kék hortenziák
zöld labirintusok közt
nyakéken ékkő

aranyecsetét
az ősz belemártja az
út menti fákba

Sose feledd, a
pompás, illatos lótusz
iszapból nő ki.

ázott kisveréb
pocsolyában udvarol
tükörképének

fák közt nyújtózik
a rekettyésbe bújik
szelíd napnyugta