Haiku versek a természet szépségéről

Tündérfátyol a
Gemenc vizein, sárga,
szépséges szőnyeg...

Eltipeg a csend.
Parányi zsongás jő, s fény
töri fel burkát.

közel húzódott
az égbolthoz a hajnal -
napfényt lehelt rá

Moccan a juhar,
Ágai között szél fut,
Nyári borzongás.

fenyőtobozmag
hulló csillogása, mint
arany konfettik

Nézd a rianás
Gyönyörű szép, csillogó
Tavi freskóit

frissen vágott zöld
pázsit terített asztal
éhes madárnak

szömörcék ágán
vattacukorpamacsban
bíbor lombtincsek

Puha szőnyegként
Csillagmohát terít a
Föld lábunk elé

Egymást ölelő
Gyökerek, pulzál a domb.
Lélegző erdő.

nyírfaágakra
fonja magát gyengéden
a hófehér szél

akácfürtökön
borzol kedélyesen egy
kósza fuvallat

anyaföld ölén
esőillatot dajkál
gyengéden a szél

Éj tengeréből
Kidugja fejét a Hold
Lélegzetvétel

Arany mezőben
bíborvörös hullámzás,
nyíló pipacsok.

hegycsúcsra érve
mindig magad győzöd le
sosem a hegyet

kackiás harcsa
úszik alant, legyezve
víz alatt lomhán

sárga pitypang a
réten olyan, mint csillag
a tiszta égen

Apró lándzsaként
tört felszínre a sok zöld
tulipánlevél.

barázdált kérgen
fürge bodobácslábat
kerget az idő

hajlott hátú fűz
éveinek sóhaját
folyó nyeli el.

Őstulokszarv a
Holdtükröt tartja, tavasz
Fésülködik most

selymes levelek,
lepkehálós bokrain
ringó pillangók

pókhálóba szőtt
selyemcseppek díszítik
a halálcsapdát

ég felé ujjak
ág-bogán álmok nyúlnak
csipketüll csendben

tuják csipkéin
ringó harmatcseppekre
őszfényt szór a nap

tar fán gombolyag,
ágvillák gömbdíszein,
zölddel egy fagyöngy.

porcelánliget
csipkés fenyőin a dér
érintetlen csend

Álmodik útján
Az esőcsepp, csak várna
Egy virágkehely

Éjszaka fent ül,
sztárok királya most a
Narancsgerezdhold.

Egy száraz levél
vad cigánykereket hány,
itt az őszi szél.

Holdra akasztom
Az éjt, így hallgatom a
Virágos tavaszt

A tavasz, Isten
Két kezében a három - D
Színes nyomtató

ebihalakat
dajkál a békalencse
tiszta tó ölén

japánakáchölgy
szépen lassan leveti
sziromköntösét

fülledt nyáresten
áttetsző záporruhát
öltenek a fák