Haiku versek a természetvédelemről

Élő fa kérgét
Csiszolatlan egyén vés...
Faragatlanság!

hangtalan lépek
mohazöld sziklakövek
néma sikolyán

nincs már szekrényem
azóta látom csak mily
csodás az erdő

Magad ellen vívsz,
A Föld ellen nem győzhetsz,
Ne harcolj, védd meg.

Gondold hát meg jól,
ember, ha tovább rombolsz,
odavész a Föld...

Tél helyett nyár van.
Vajon az emberek még
meddig örülnek?

Egy szál virágban
nagyobb örömed leled
ha élni hagyod.

nem az erődet
jelzi, ha mellbe vágod
a gyengébbeket

Bross az otthonom.
Ha könnycseppek hullnak rám,
tengert álmodom.

szomorúság az
ha kiszáradt fák fölött
sírnak a felhők

Egy árva nyárfa
áll a festői tájban.
Megcsonkult erdő.

Fejszecsattogás -
Megint szegényebb lesz a
Föld egy zöld folttal.

Reszkető föld reng
lábunk alatt, sírva kér
kegyelmet tőlünk.

Olajkút villant
óceánba rejlő éj-
sötét gyémántot.

letöröd gyenge
hajtását a fának majd
árnyékát kéred

Kabócák dala
nem szól, kiégett erdő
álmában felsír.

Virágos asztalt
terít elénk Földanyánk
amíg van miből.

üres poharat
emelve ünnepeljük
betelt a pohár