Haiku versek a titkokról

Anyám naplója
életében titkos könyv,
ma bölcs tanítóm.

csókjaink felett
összesúgnak a vén fák
titkot tartanak

Naplementében
arany dal: titkot susog
a búzamező.

olyan közel vagy
sétálhatsz féltve őrzött
titkaim között

titkát rejti még
gombostűfejnyi bimbó,
rét zöld szoknyáján

képzelt barátok
hallgatják a titkaid -
társad a magány

üvegpoharad
lennék - ajkadról csókot
lopnék titokban

jövődbe lesni
veszélyes élményt nyújtó
indokolt titok

Ha úgy vélném, hogy
kitaláltam mit érzel,
rákérdezhetek?

titkaim mélyén
felfedezésre váró
igazgyöngy lapul...

Amikor a szél
súgja az égi titkot,
hallgat a minden.

Keresztkérdések
közben sose feledkezz
el a válaszról.

titkos szobáid
rég nem rémisztenek - a
kulcsokkal játszom

köréd hajolva
zárójelként titokban
fogva tartalak

kopott kerti pad
titkos találkák tüzét
őrzi örökre

képtelen vagyok
haragudni rád - belül
most is dallam vagy

sötét éjszaka
megfejthetetlen titkát
csillagok őrzik

Hallgatásommal
remélem minden titkom
elmondtam neked.

alámerülve
mély pillantásaidba -
egekig emelsz

Ráncos tölgyágak
Pöndörödött résein
Reccsen a jövő.

Szemérmes szellő
pipacspiros titkait
felfedi az est.

illatod másnap
ha megérzem mosolygok
ez a mi titkunk

tűhegyre tűzött
pillangószárnyat mozdít
titokban a szél

a lényeg ott van
minden hallgatásodban -
tisztán értelek

még csak titokban
tudjuk egymást tartani,
és nem szívünkben

úgy simul hozzám
csendes szelídséged, mint
babakék sálam

magányos fenyő
tobozba zárja titkát
gyantapecséttel

Hajnal hajába
font fátylas ökörnyálnak
titka - hosszú ősz.

szép versek lelke
sor közti kagylóhéjban
megbújt gyöngytitok

sietve futnak
csellengő rejtekutak
lábaim alá

legyező mögé
rejtett ajkain titkok
néma pecsétje

pironkodó ágy
baldachin tüllfátyollal
rejti szégyenét

szeretem mikor
ujjaddal rajzolod meg
aktom vonalát

tintafolt vagyok
összefolyt verssorok egy
gyűrött könyvlapon

levetem ruhám
pőre vállamon pihen
egy lágy pillantás

hozzád űz a vágy
pipacsszínű érfalam
kacskaringóin