Haiku versek a titkokról

tűhegyre tűzött
pillangószárnyat mozdít
titokban a szél

a lényeg ott van
minden hallgatásodban -
tisztán értelek

még csak titokban
tudjuk egymást tartani,
és nem szívünkben

úgy simul hozzám
csendes szelídséged, mint
babakék sálam

magányos fenyő
tobozba zárja titkát
gyantapecséttel

Hajnal hajába
font fátylas ökörnyálnak
titka - hosszú ősz.

szép versek lelke
sor közti kagylóhéjban
megbújt gyöngytitok

sietve futnak
csellengő rejtekutak
lábaim alá

legyező mögé
rejtett ajkain titkok
néma pecsétje

pironkodó ágy
baldachin tüllfátyollal
rejti szégyenét

szeretem mikor
ujjaddal rajzolod meg
aktom vonalát

tintafolt vagyok
összefolyt verssorok egy
gyűrött könyvlapon

levetem ruhám
pőre vállamon pihen
egy lágy pillantás

hozzád űz a vágy
pipacsszínű érfalam
kacskaringóin

titkos ajtóim
mind kinyitottam neked
meztelen vagyok

veled szárnyalni
lélegzetelállító
éden-utazás

csermely fodrait
napsugár cirógatja
ez is szerelem

csillogó gyöngyöm
harmatos éjszakánkban
csak neked ragyog

harmatcseppekkel
írom édes titkaim
illó gyöngyszavak

fények és árnyak
palástot szőttek reánk
míg bealkonyult

varázsszavakat
suttogsz fülembe - édes
semmiségeket

gesztenye allé
őrzi lábnyomainkat
hol lélek sem jár

Rozsdás kertkapun
Kovácsolt csipkerózsa
Őrzi titkaink.

Kertek alján, fák
között, bokrok rejtekén
hozzád visz utam...

Megkopott ajtó
régi titkokat őriz -
kinyitni fájna.

Elmaradt szavak
bújnak meg virágbibén
- méhek zümmögik.

fatörzsek mögé
az ismeretlen erdő
csábít lelkeket

minél többet tudsz
bezárt ajtók annál több
titkot rejtenek

Éjjeli séta.
Összesúgó lábnyomok
lesik titkodat.

Kíváncsi szemek
elől fűzfák lombja ad
lágy menedéket.

Üvöltő titkom
zöld lepellel betakart,
néma csendesség.

Kőként beszélni,
alázatosan, némán
vízbe hajítva.

Legnagyobb titok,
amit egy ember ismer -
csak bírja is el!

féltett titkunk a
szemünkben olvasható
bárhova rejtjük

feledés lepi
az összes kimondatlan
titkos vallomást

Rózsaszín ködbe
burkolózott alvó fák
őrzik titkaim.