Haiku versek a titkokról

féltett titkunk a
szemünkben olvasható
bárhova rejtjük

feledés lepi
az összes kimondatlan
titkos vallomást

Rózsaszín ködbe
burkolózott alvó fák
őrzik titkaim.

Szemedben láttam
a titkoknak könnycseppjét:
csillogó pillák.

Megőrzöm lelkem
titkos bugyraiban, mit
nekem jelentesz.

Lelkem titkait
takarni akarom, de
szemem nyitott könyv.

lelkem szerverén
kémprogramokat futtatsz
titkom kutatod

magammal viszem
ha búcsúzom titkaim
megfejtéseit

Csendbe csomagolt
gondolatok lakják szív
titokszobáját.

mit rejtegetsz ott
abban a legbelsőben
ahonnan kizársz

résnyire nyitott
ajtók mögött a titok
már megfejthető

Tengernyi titok,
hullámsírba temetett
igazgyöngy álmok.

Három pont közé
szorult Kimondhatatlan:
örök börtönöm.

Csak vacogta a
szélnek, mit napnak soha
el nem mondhatott.

Kimondatlan szó
félúton, tekintetünk
között vesztegel.

nálad felejtett
el nem mondott mondatok
nem visszhangoznak

titkok hálója
fonódott a lelkemre
szorító kötés

nyújtózik egyet
a szégyenlős gondolat
estére szó lesz

Kiradírozott
szavaim farzsebemben
lapulnak némán

idegen szemek
fényképeznek bezárom
titkom nem adom

Titkolt vágyaink
gyümölcstelen szirmait
szaggatom veled.

Aprócska titkok
pihennek a lélekben
beágyazódva.

Tabu vagy ma is,
tagadásába fojtott
örök szerelem.

Titkok nincsenek!
Ha senki nem mondja el,
Majd kitalálják.

van egy ösvény bent
a szurdok fái között
nem tud róla más

Legjobb barát az,
Ki veszi minden titkod,
De nem árulja.