Tavakról szóló haiku versek

alkonypír ömlik
a kis tó nyugalmába
szétfolyt akvarell

fényképet nézek -
a tó előhívatja
a kéklő eget

Sötét tó mélye
felett hegyek tükrébe
hullt levél lebeg.

éjjel a tónál
tudom, te voltál az a
ragyogó csillag

kicsiny tó tükrén
alázatos Napisten
vízre térdepel

lehetne a sál
ég alján az a kis pír
reggel a tónál

A tó előttem.
Ússzam vagy repüljem át?
Legyen mindkettő.

Ragyognak égi
csillagok, tó tükrében
új csillagvilág...

Míg szél fodrozza
és iszap árnyékolja,
torz tükör a tó.

a szél finoman
ringatja csónakom, mint
egy dajka karja

tó vízén a Hold
fátyolos reszketéssel
rezzen lebbenve

kerek tó tükrén
aranyhalacskák úsznak
bájolgó napfény

evező lapát
hangja merül, vízben a
hold fénye reszket

tó vize csendes,
sás árnyéka aranylik
benne, némaság

Nádillatú csend -
Vadrucatollat himbál
Fodrokon a fény.

Tóparti alkony,
imbolygó nádbugákon
hullámzik a fény.

a tó fenekén
örök békességben él
az illúzió

Folyó kiárad.
Sodorja házad, kocsid.
Van úszni-vágyad?

Öröm hiányos
szemünk cseppjeiből lesz,
bánatunk tava.

Örültek a fák,
halak vígan úszkáltak,
tavirózsám nyílt...

Nyári kis lakom
Tóparti út lankáin
várja lépteid

tó mellett kis ház
halk öröm tanyázik a
béke szigetén

Pirkadó hajnal
bíborgyöngyét gurítja
befagyott tóra

csepp csobban, s reményt
ringat rútul - tópartra
vetett sóhajok -

Tóparton ülve
kavicsok közt: a csenddel
a magány beszél

holdfényű tavon
árnyfákra bújt csillagok
csavargó fények

vibráló tavon
hullámpikkelyek csendjén
ezüst fényjáték

tavunk vékonyka
jegén bátran lépdel a
vaskos télidő

Kiszáradt a tó.
Nyári szél iszapport fúj.
Se hal, se béka.

Kő állóvízbe
dobva már fellelhető
nemes tavi kincs.

ébred a tópart
bozontos füzek ágán
rügyek bomlanak

hajnali holdfény
ölelkező sugarak
úsznak a tavon

Már zöldül a táj...
Vízparti, tó szagú est.
s szelíd brekegés.

tó fölött az ég,
mint gyémántokkal hintett
fekete brokát

Víz tükrén táncol
ezernyi csillag fénye,
álmodik a tó.

Sötétség taván
csillaggondola úszik,
álom tereli.