Tavakról szóló haiku versek

tó tükrén ezüst
hullámvonalat fodroz
az állandóság

Tótükrén a Hold
lágyan elringatózva
álomba csobban.

Csak néztem a nagy
kék víz tükrét mellyel az
ég ölelkezett.

Tündököl a hold
csillag nyakéke csillog
a tó tükrében

Hold szórja fényét
vörös parti kövekre,
álmodik a tó.

fényes tavacska
csillogó szemmel bámul
végtelen térbe

Tóvizén reszket
holdfény ezüst sugara:
csónakba botlik.

Felhők ezüstje
fest képet tó tükrébe:
napfénye mosolyt.

Susogó nádas,
éjt őriz méltósággal:
taván hold ragyog.

Párálló tavak
sóhaja bércek ölén
csendben nyújtózik.

Kihalt a tópart -
ezüst hold szórja fényét
alvó stégekre.

Fehér vitorla
leng a távoli tavon:
Zúgó szél zendül.

Ezüst csillagok
tó tükrében csodálják
pislogó fényük.

Hajnali fényben
árva vadkacsa úszik
a tó közepén.

Álmos tó felett
szürke ködpamacsokat
fúj az őszi szél.

tóparti zsongás
visszhangzó nádsuhogás
szitakötő nász

Tó éjtükrében
mosakodó csillagok
újraszépülnek.

Kihalt a tópart.
Szendergő nádas tövén
bütykös hattyú költ.

ezüsttel hímzett
takarót terít az éj
alvó tó fölé

Ezüst fényű Hold
Kacsint a tó tükrében.
Csendben csónak ring.

hullámok nélkül
maradt a tó felszíne
felfalta a fagy

jégtáblák között
a hullámredők hátán
récék siklanak

Tó fodros vizét
arany ecsettel festi
a lemenő nap.

Arany hidat fest
a búcsúzó napsugár
a tó vizére.

Elszenderülő
tó fölött ezer lámpást
gyújt a messzeség.

Napsugár fürdik
azúrkék vizű tóban
nyári reggelen.

befagyott a tó
nyári fürdőzők hangja
jég alá szorult

Fagyott tó felett
a Hold a Földre ásít,
fénye léket vág.

fagyott tó tükrén
rivalda fényben jégtánc
Hold korcsolyázik

Haló nap fénye
füzek haján át csillant
arany tótükröt...

Mielőtt lemegy,
libabőrt csókol a nap
a tó tükrére.

Fodros víztükrön
Csendes nádszálsuhogás
Csillagfényt altat.

a tó ölébe
olvadtak a hópihék
csendes pihenő

Tó partján a csend
magához ölel, és én
karjába omlok.

kacsásat játszik
egy kavics: tó vizére
bordűrt pöttyözött

a tó vízén jár
fényes nagy nyugalommal
az őszi hajnal