Haiku versek a tűzről

apró sziporka
kell s azonnal begyullad
a harag lángja

tüzet az gyújtson
akinek árnyékához
bátorsága van

Ne féltsd a tüzet,
ha kihuny is parazsad,
tudd, a füst szabad.

belemártom a
nap tüzébe tollamat
lángol a papír

puha pamlagon
tüzet csiholnék komoly
tekintetedbe

pattog a szikra
imbolygó árnyékjáték
vetül ház falán

kályha szívében
tűzmacska dorombol kint
párja válaszol

Zúzmarás fenyő.
Az ablakon jégvirág.
Nincs láng - se parázs.

Őrzöm a tüzet
szívem őskohójában
utódaimnak.

Halványul a tűz
megégett leveleink
hullanak megint.

tűz voltunk és víz
előző életünkben -
most füst és hamu

a bennem égő
tűz esetén, te vagy az
értesítendő

tűztáncát járja
égő farakás lángja
szikrákat hányva

Hideg szívem vált
lángok martalékává.
Te vagy a gyufa.

Nézem a hamut.
Eltüzelt emlékeim.
Nem maradt semmi.

Sötét éjjelen,
ezernyi tűz szikrázik,
rendületlenül.

izzó pernye száll
Főnix madár testéből
lángra gyúlt Alkony

Miért van a víz?
Talán tüzet hogy oltsa?
Tűznek égni kell!

Tűzzel játszani
Először éget, végül
Uralod lángját

szerelem tüze
mint a fát ölelő láng
emészt el mindent

mint kandallóban
a tűz, fellobban, izzik,
ég, majd kialszik

szemükben izzó
parázs vad tűz - aranyló
nap ménese ez

Tüzes csend szórja
Sziporkáit, begyullad
A harag lángja.

teával várlak
dermedt fagyban tűz pattog
hársfaillat száll

Tűzpiros a vér.
Tüzet gyújtok véremmel.
Vérpiros a tűz.

Parázsló szívem
Fahasábbal megrakod.
Tudatom tisztul.

taposd velem el
épp kiégett tüzünk még
izzó parazsát

A távoli víz
Nem sokat segít rajtad,
Ha közel a tűz.

a tüzet sokan
látják, de a szikráját
kevesen érzik

Rád adom újra
szeretetem melegét,
óvjon közös tűz...

ha a szerelem
tűzénél csak bóbiskolsz
kialszik lángja

forró ölelés
tűznél csent csodás csókok
parázsnálkodás?

kezdőbetűit
szívembe égette most
más ajkába váj

Láttam a lángot,
szemed tükrében fénylő
világosságot.

lobogj tűz lobogj
melegítsd tagjaimat
ne fázzak többé

sebtében gyűjtött
nyirkos rőzsét hamura
hordani késő