Haiku versek a tűzről

Szent Iván éjjel
tisztító-tüzet gyújt a
lelkiismeret.

addig játszott a
tűzzel míg parazsából
is csak hamu lett

gyertya lángjában
az örök körforgás ég
végtelen tűztánc

völgy kaspójában
pitymallik a tűzvirág,
napútja nyílik

Lángok lobognak,
bükkfa hasábok égnek,
emlékfelhő száll...

bíbor ég alján
pattogó tűzszekerek
nyomán jár a szél

szóvirágaim
parázsló ajkaimon
lobbanó hamvak

Tó tükrén ússz el
gyertyám s a horizonton
érints csillagot.

Amiről beszélsz
még nem ért véget - tüzét
csak vigyázva oltsd!

Tábortűz pattog.
Melege, s dala, ma már
csak fakó emlék.

Csak szalmaláng volt -
elfújta egy könnyű szél
s nem maradt parázs.

Szemedben láttam,
Bármit megtennék, újra,
Láthassam tüzed.

Tavaszi tüzes
táncban búcsút intenek
rőzseangyalok.

Pattogó rőzse
lángja táncol a falon -
tűz szülte balett.

Hamvadó parázs -
tábortüzem fényével
versenyez a hold.

Öleli a láng
a didergő fát, pőre
lelke ne fázzon.

Őszi tábortűz -
mint pernye száll a bánat,
sír az esti szél.

Gyufaskatulya:
konzervtűz helye, ha vágysz
fényre, melegre.

lángnyelvek között
az öreg tölgy álmai
végleg elszállnak

lobbanó piros
lángokra emlékeznek
a kormos falak

Kabócák dala
nem szól, kiégett erdő
álmában felsír.

sudár nyárfa sír
villám rak fészket ifjú
lombjai között

az éhes lángok
falják a fa rostjait
fényűző halál

gyönyörű tűz lett
a hamuból kikapart
alvó parázsból

sok madár dala
fának éles sikolya
égető tűzben

boldog nyár este
tábortűzbe röppenő
bogár halála