Haiku versek az újrakezdésről

kicsit elhagyom
most magam - majd kereslek
amint megvagyok

Akkor kezdődik,
Ha a csend nem ellenség.
Gyógyulj fel újra!

áldom a napot,
hogy izzó szemed végre
hidegen hagyott

szakadékszélek
rám hiába vártok, már
tudok repülni

szétválasztott most
minket egy kis sziget... de
összefolyunk még

Addig kezdd újra
amíg újra kezdheted!
A nap is felkel.

Hiába vágyod -
vég nélkül minden kezdet
már értelmetlen

mi belőled itt
maradt, abból építem
újra önmagam

felépíteni
minden reggelt a tegnap
romjai közül

Vigye csak a szél
a fáradt tegnapokat,
ragyog a tavasz.

Kell egy kis idő,
egyedül önmagamhoz
találok vissza.

Rég jártam erre.
Szappanbuborékaim
Belepte a por.

nélküled is megy
az életem tovább... bár
még csak négykézláb

egyszer majd lapozz
vissza befejezetlen
fejezetünkhöz

Simogathatod
a gyűrött lapot, újat
azon nem kezdhetsz!

újra jó lett rám
arcom - elhasznált maszkom
szögre akasztom

Nagy úr a végzet,
de minden kezdet előtt
ő is meghajol.

Túltettem magam
az általad épített
magas falakon.

évekig épült
falat bontott bennem egy
pillanat alatt

Elengedtem, kit
életemnek hittem, hogy
újra élhessek.

tabula rasa
mondanám s ha figyelnél
komolyan vennéd

Múltunk romjain
kemény munkával épül
Közös új jövőnk.

fedezz fel engem
legmélyebb titkaidban
láttál meztelen

romba dőlt tanya
falán százszorszép virul
eső öntözi

Fénylő táncot jár
reménynek parazsa az
éj leple alatt.

Fényezd ki éjjel,
amit benned megszürkít
a nap borúja.

Régi meder új
Folyója viszi tovább
Tavasz hangjait

Új évbe lépve
ne teríts szép szőnyeget
rút bajok elé.

minden álomra
egy új ébredés köszönt
a hajnal után

Nem kérek múltat,
Mely szebb, csak olyan jövőt,
Min nincs a nyoma.

mehetnék vágya
les rám a cipőm alól
ma elindulok

érdemek szerint
múltamban takarítok
agymosásom van

rég lobogott tűz
hamujára jelenben
ne építs házat