Utazásról szóló haiku versek

Esti vonaton,
idegen arcok között,
utazom haza.

Anyám soha nem
utazgat. De van jó sok
hűtőmágnese.

Zöld szekérúton
ha jársz, virágokat látsz,
s köszönnek a fák.

Vízen táncoló,
Csillogó, huncut sugár.
Égi utazó.

ha hozzám indulsz
először át kell kelned
önmagad hídján

ahogy rövidül
az út egyre nehezebb
haladni rajta

E föld számunkra
állomás, átutazók
vagyunk, semmi más!

külföldön honvágy,
hazámban elvágyódás
gyötör nap mint nap

utazás közben
szembesülsz azzal, hogy még
semmit sem láttál

Átnézek némán
magamon, a tükröző
vonatablakon.

csak a tájat nézd
zöld selymet lenget a hegy
az út hintáztat

vonatablakot
töröl a szaladó táj
suhanás voltam

Tömött szekerek
zötyögnek hazafelé
a kikeletben.

Távolban csoszog,
lépdel, szemében ott a
reménytelenség.

most eltévednék
ha jönnél velem messze
csillagutakon

Zsákom szélére
ült egy útitárs lepke
- átszállójeggyel.

Két falu között
Tikkadt vonatablakban
Zakatol a táj.

Menny a takaróm,
égtájak jegyeseim
- zarándok vagyok.

rabláncon ringó
csónakon nem jutunk el
messzi vizekre

Havas tájon át
robog mély téli álom
víg tavasz felé

vaksi vágányon
siklik vagány magányom
kiérdemelten

metróvonalon
egymást másolt életek
sablon-utaznak

hiába vagyok
világ kalandora a
föld egy kalitka

lehajtott fejjel
kezdem rögös utam hogy
lássam énemet

Talpalás közben
ezernyi utat bejár
vén cipészmester.