Haiku versek az útkeresésről

felhőkben a hold
én sötétben bolyongok -
keresem utam

Nem is a pora,
sem szürkesége, csak a
végtelensége...

botlásaimban
nagyban közrejátszottak
a magas sarkak

Most merre tovább,
merengek a semmibe,
tágul a világ.

Megsárgult csikkek,
teraszomon galambpár.
Bújnék már hozzád, Hm.

Ne mutassatok
irányt, tudom merre van
a valóságom.

Előttem az út,
hátamon az életem,
fent a madarak.

Nem keres senki,
nekem kell előbújnom,
hogy meglássanak.

Mi egy csónakban
eveztünk, csak sajnos két
külön irányba.

Bennem ér össze
a semmi a mindenség
végtelenjével.

Tovább indulok,
túl minden leírhatón
majd megtalállak.

A körülmények
helyetted nem tesznek majd
Téged boldoggá.

Keresem utam
kívül nem találom, de
bent magam lelem.

Messzire vitte
az őszi szél, de mégis
hazatalált ő.

Nem hibáztam, csak
találtam pár rossz utat,
keresek tovább.

Eltelt sok-sok év,
mindenütt kerestem, és
végig nálam volt.

az egyetlen szó
ami mindig megtalál
a keresetlen

Nem kell sietni,
Főleg, ha azt sem tudjuk,
Merre kell mennünk?

Ha útközben is
jól érzed magad, a célt
már el is érted.

egyedül indulsz
egyedül érkezel de
nem jársz egyedül

Hogyha keresed
nem találhatod, az út
talál meg téged.

Együtt bukunk el,
de ez nem a vég, csupán
az új kezdete.

Mindegy, hogy jut el
patakvíz a tengerbe,
lényeg, hogy eljut.

Még nem tűntem el,
bár már én is kerestem
magam, hasztalan.

keresem magam
de úgy látszik nincs aki
ajtót nyithatna

szeretet nélkül
az igaz úton is csak
tántorogni tudsz

Nem az a fontos,
éppen hol állsz, hanem az
hogy merre tartasz.

Isten segít az
úton járni, de neked
kell elindulnod.

addig kerestem
istent hogy felebarát
nélkül maradtam

sokkal nehezebb
megtalálni azt aki
nem rejtőzik el

Két fal között ne
a harmadikat válaszd
hanem az ajtót.

oda kell mindig
törekedni ahonnan
elmenni nehéz

Hatalmas lila
Orgonabokorban egy
Eltévedt fehér

Kutasd szüntelen
határaid! Jutalmad
az, ha megleled!

földúlt a földút,
rögösségén bukdácsol
magányos holdfény

Lenti és fenti
határán ködfelhőbe
bújik a talány.