Haiku versek az útkeresésről

Elment a hajó,
ereszd vízre csónakod -
az út benned van.

téren s időn át
mezítláb botladozunk...
cipőt keresünk

Utad találd meg,
a célt még az elején
kitűzték neked.

Istent keresed?
Nézz körül nyitott szemmel!
Ott van mindenben.

Viharral jöttem
Idegen kikötőbe
Békét találni

Keresem magam,
Hegyet - völgyet átvágva
Utat csinálok!

Bejárhatod a
világot, de befelé
végtelen az út.

Mire elindulsz,
már régen nincsen ott az,
amiért mennél.

ki egyszerre száz
útat jár be, az végül
száz felé törik

Nem a Nap hibás,
Hogyha a vak az utat
Nem találja meg.

Utam kanyarog...
amíg akarok... megyek,
aztán megállok.

Fontos utakat
Lerövidíteni ne
Is próbáld soha.

legnagyobb vétkem
hogy a magaméról más
útjára léptem

egyenetlen és
elvadult csapás vezet
a küszöbömig

egy nő sok maszkot
próbál fel míg rájön mi
is áll jól neki

felhőkben a hold
én sötétben bolyongok -
keresem utam

Nem is a pora,
sem szürkesége, csak a
végtelensége...

botlásaimban
nagyban közrejátszottak
a magas sarkak

Most merre tovább,
merengek a semmibe,
tágul a világ.

Megsárgult csikkek,
teraszomon galambpár.
Bújnék már hozzád, Hm.

Ne mutassatok
irányt, tudom merre van
a valóságom.

Előttem az út,
hátamon az életem,
fent a madarak.

Nem keres senki,
nekem kell előbújnom,
hogy meglássanak.

Mi egy csónakban
eveztünk, csak sajnos két
külön irányba.

Bennem ér össze
a semmi a mindenség
végtelenjével.

Tovább indulok,
túl minden leírhatón
majd megtalállak.

A körülmények
helyetted nem tesznek majd
Téged boldoggá.

Keresem utam
kívül nem találom, de
bent magam lelem.

Messzire vitte
az őszi szél, de mégis
hazatalált ő.

Nem hibáztam, csak
találtam pár rossz utat,
keresek tovább.

Eltelt sok-sok év,
mindenütt kerestem, és
végig nálam volt.

az egyetlen szó
ami mindig megtalál
a keresetlen

Nem kell sietni,
Főleg, ha azt sem tudjuk,
Merre kell mennünk?

Ha útközben is
jól érzed magad, a célt
már el is érted.

egyedül indulsz
egyedül érkezel de
nem jársz egyedül

Hogyha keresed
nem találhatod, az út
talál meg téged.