Haiku versek a vágyakozásról

Olyat nem evett,
mit a legjobban kívánt.
Tán legközelebb.

Rég sparhelt mellett
szép világról álmodtunk-
most jó` sparheltről.

Puha vánkoson
Remegőn a vágy oson -
Rólad álmodom.

Belső könyvemre
szamárfület hajtanak
nyíló vágyaim.

Látok, hallok és
értek, csak nem adom szép
szón át. Igyekszem!

Szárny. Irigykedve
vágyok rá... Csoda, igaz
madarat látni.

Ajtót nyitogat
illatod ki-be jár - egy
gondolatomra.

vággyal-telt újév
boldog útra kísérje
rejtett lényegét

Míg vágyódsz, maradsz
a párkányon hasztalan
futkosó bogár.

Már nem vágyálom
szép szerelemvirágom -
nyílik szívágyon

Évek óta csak
veled fekszek, az a baj,
hogy nem melletted!

kérlek üzend meg,
ha látod majd felszállni
az első lepkét

Szép cserépkályha
melegíti álmaim -
de jó is lenne...

Reggeli fények,
mindenütt látlak téged.
Lámpaoltás lesz.

Tán, életmentők
az ötletek. S a vágyak,
hová ömlenek?

kéne egy tiszta
gondolat, mit nem piszkít
be egy második

Szüntelen tépem
szárnyaim. Valóság-e,
hogy így is repít?

Szükségem van rád,
hogy úgy nézz rám, ahogy én
nézek kávémra.

Vágyaim nyílnak
titkos kertemben őrzöm
ne hervadjanak.

vigyél magaddal
költözőmadarakként
együtt repüljünk

Egyedül állok
Vágyaim terhe ellen
Falhoz szorítva

Csak egyetlen csepp
méz lehetnék ajkadon...
Édes olvadás.

Ma kiállok az
esőbe, hátha végre
megérint az ég.

Rózsaszín álmok
rozsdamarta foltokkal
váltak valóra.

Pohárnyi vízben
világlik tengernyi vágy -
Aranyhal-élet

Sziromhoz tapad,
széllel száll, hajnali fény-
lelkem sóhaja

lólányok érzik
a tavaszt - kortalan vágy -
vén ló udvarol

Kihűlt ágyamban
didergő vágy szundikál:
gyere ébreszd fel!

Elringatsz lassan,
álomba szenderülnék
vágyunk vánkosán.

szemem sarkából
hízelgő ajkaidra
vágymadár rebben

Nincs annyi időm
amennyit gondolok rád
- túlóráznom kell.

Rőzsét gyűjt a vágy,
önmagát elégető
izzó körforgás.

szertelen élet
éles éle a vágy vág -
szerelem. ... gyógyszer

egy közös igény
volt, semmi más... csak újra
olvastuk egymást

Vágyak koldusa
vagyok gyönyörmorzsákkal
jól nem lakhatok.

Lehullt már a sok
levél de te az enyém
kedves nem levél.