Haiku versek a vágyakozásról

régi emlékek
közt lapoz már megint a
vágy és a magány

Miként a magok
az első esőcseppet,
úgy vágylak téged.

hajnali vágyunk
holdvilág ezüstjében
még megmártózik

ifjúságom vad
vágyait megőriztem -
nem lángol de ég

kísért a múltam:
régim után megnyalnám
mind a tíz ujjam

Lehetne köztünk
egy pillanat? Ígérem
kettőnk közt marad!

túl forró falak
zaját magunkba zárjuk,
tömény hűtlenség

hiába minden,
amíg cseppenként hullasz
égnek vágyaim

Nem vágyom rád csak
majd belebolondulok
a hiányodba.

futottam hozzád
miközben megelőztek
gondolataim

Szőkén túl voltam,
barnán még innen, vártam
egy feketére.

Lassú víz partot
mos, az én kezem immár
nagyon kiázott.

pillantás, csókok,
megfeszülő testrészek -
láncreakció

egészedre nincs
módom - én szeretnék csak
részt venni benned

leszek érintés,
ajkadon szó, szívedben
dallam - mindened...

talán a tenger
ahonnan nem vágyódnék
kékebbe tovább

lesz e már hajnal
mely karjaidba zárva
éberen talál

Lehetetlen nem
ujjaidra gondolni,
míg fésülködöm.

Csak azonosulsz
egy vággyal, de feloldódsz
a szenvedélyben.

szeretem ahogy
harisnyámon felfutnak
mohó szemeid

Egyetlen vágyam:
az, ami felülírja
az összes többit.

Jöjj el holnap is.
Mert lehet, hogy nélküled
már sosem jön el.

napon melegszik
kihűlő kapcsolatunk
forráspontig... (m)ég

rebben e még a
vágy lobban e még új láng
öreg a parázs

nem nézem tovább
ahogy múlik az élet -
veled szemezek

Ha vágyaid és
Képzeleted ütköznek,
A képzelet győz.

Szemed tükrében
fogadtam csak el magam:
Akkor, s örökké.

szembogárfényed
selymes, színtiszta zsongás
ajkad tavaszom

szobányi csendben
gondolatoddal játszom
legszívesebben

Egy pillantásnyi
örökkévalóságban
leszel mindenem...

Sok sérülése
van az embereknek, mit
vágyak okoztak...

mindketten tudjuk:
egyszer elemészt, mégis
játszunk a tűzzel

Gerinced ívén
araszol csókom... Sóhaj
érinti bőröd...

csordultig telít
minden kis csepp belőled -
mégis szomjazok

sziklás hegycsúcsok-
mélyből feltörő álmok
magasra nyúlnak

vállam a párnán
mint habkönnyű kísértés -
ajkadon sóhaj