Haiku versek a vágyakozásról

Hatalmas őszi
Felhőfürtök, ne esőt
Jó bort adjatok

Addig zuhansz csak
míg földet érsz - szárnyalni
egekig lehet.

A vágyam, pörgő
Hárstermésként beszállt egy
Nyitott ablakon

lehetetlen volt
ellenállni a vágynak
megadtam magam

hidat kellene
vernem de csak egy árva
ladikra futja

Ujjaim őrzik
még tested minden apró
ívét, s vonalát.

vacogó vágyak
sűrű lombok rejtekén
felmelegednek

Szerelem fény volt
Most sötétben álmodom
Egy kis parázsról

lopva néztelek
remélve hogy szemeid
majd rajtakapnak

ha végre látlak -
hozzánk simul a csend - csak
ölelj szorosan

míg távolban vagy
magamhoz szorítom a
közös perceink

ópiátom vagy
életem végéig sem
szokom le rólad

Kezed kezemhez:
körülöttünk a semmi,
bennünk a minden.

Nem sok hiányzik
földi valóságomból
csak épp a lényeg.

Semmit nem adtál,
mégis gazdagabb vagyok
a közeledben.

legszebb szavakkal
mesés köntösöd alá
oson a vágyam

szemeink között
mosoly-híd feszül - szavak
nélküli vágyak

édes kísértés
minden apró mozdulat
a közeledben

Szállnak a felhők
Mint az álmok s ki tudja
Csend vagy vihar jön

szeretem mikor
szó nélkül hozzám érnek
gondolataid

szem elől sosem
vesztve hordom magammal
minden kis vágyam

vágyam mint sziklák
közül felbuggyanó friss
üde forrásvíz

hócsillagálom
megtisztult áhítattal
lélekcsendbe bújt

sosem búcsúzunk -
számunkra megérkezés
minden pillanat

Addig aludj csak,
Míg valósággá sarjad
Bennünk az álom.

érzékem nyitod
mikor végigsimítod
ajkam szemeddel

ölelésünkhöz
tapad kis indáival
felkúszó vágyunk

Remegő szívvel
teljesül be vágyunk a
kopár fák alatt.

Fényforgácsfodrot
őszbe lábadt szívekre
napfény delejez.

magányos lelkem
ölelő karok közé
vágyik szüntelen

nem bír magával -
meztelen bőrömre vár
az érintésed

marasztalásod
faragatlan ajtaján
nem is volt kilincs

fázós esteken
jó lenne belebújni
pillantásodba

ujjbegyed selyme
tincseimmel évődő
ezüst holdsugár

a piros lehet
enyhe vörös, vagy akár
túlzó rózsaszín

szeretem mikor
ujjaddal rajzolod meg
aktom vonalát