Haiku versek a vágyakozásról

Kezed kezemhez:
körülöttünk a semmi,
bennünk a minden.

Nem sok hiányzik
földi valóságomból
csak épp a lényeg.

Semmit nem adtál,
mégis gazdagabb vagyok
a közeledben.

legszebb szavakkal
mesés köntösöd alá
oson a vágyam

szemeink között
mosoly-híd feszül - szavak
nélküli vágyak

édes kísértés
minden apró mozdulat
a közeledben

Szállnak a felhők
Mint az álmok s ki tudja
Csend vagy vihar jön

szeretem mikor
szó nélkül hozzám érnek
gondolataid

szem elől sosem
vesztve hordom magammal
minden kis vágyam

vágyam mint sziklák
közül felbuggyanó friss
üde forrásvíz

hócsillagálom
megtisztult áhítattal
lélekcsendbe bújt

sosem búcsúzunk -
számunkra megérkezés
minden pillanat

Addig aludj csak,
Míg valósággá sarjad
Bennünk az álom.

érzékem nyitod
mikor végigsimítod
ajkam szemeddel

ölelésünkhöz
tapad kis indáival
felkúszó vágyunk

Remegő szívvel
teljesül be vágyunk a
kopár fák alatt.

Fényforgácsfodrot
őszbe lábadt szívekre
napfény delejez.

magányos lelkem
ölelő karok közé
vágyik szüntelen

nem bír magával -
meztelen bőrömre vár
az érintésed

marasztalásod
faragatlan ajtaján
nem is volt kilincs

fázós esteken
jó lenne belebújni
pillantásodba

ujjbegyed selyme
tincseimmel évődő
ezüst holdsugár

a piros lehet
enyhe vörös, vagy akár
túlzó rózsaszín

szeretem mikor
ujjaddal rajzolod meg
aktom vonalát

szemeid tükrén
csillogó ékkő vagyok
vágyad megszépít

levetem ruhám
pőre vállamon pihen
egy lágy pillantás

hozzád űz a vágy
pipacsszínű érfalam
kacskaringóin

mélybíbor színnel
rajzolja körvonalam
tűzszemű vágyad

Finom fátyol, mit
a vágy leheletvékony
szálaiból szőtt.

A tengerparton
nézném a horizonton
kéklő végtelent.

magamhoz húzlak
hogy egymásba zuhanjunk
a vágy peremén

édes borzongás
boldogságpillangókkal
bizsergetsz belül

rakparton ülve
parazsat fúj szívünkbe
a nyáresti szél

gyűrött lepedőn
továbbálmodja magát
a pihegő vágy

akkor is itt vagy
ha csak hiányod ül le
szívem peremén

még hozzám érhetsz.
a kezdet fogócskázik
a nem eléggel