Haiku versek a vágyakozásról

futottam hozzád
miközben megelőztek
gondolataim

Szőkén túl voltam,
barnán még innen, vártam
egy feketére.

Lassú víz partot
mos, az én kezem immár
nagyon kiázott.

pillantás, csókok,
megfeszülő testrészek -
láncreakció

egészedre nincs
módom - én szeretnék csak
részt venni benned

leszek érintés,
ajkadon szó, szívedben
dallam - mindened...

talán a tenger
ahonnan nem vágyódnék
kékebbe tovább

lesz e már hajnal
mely karjaidba zárva
éberen talál

Lehetetlen nem
ujjaidra gondolni,
míg fésülködöm.

Csak azonosulsz
egy vággyal, de feloldódsz
a szenvedélyben.

szeretem ahogy
harisnyámon felfutnak
mohó szemeid

Egyetlen vágyam:
az, ami felülírja
az összes többit.

Jöjj el holnap is.
Mert lehet, hogy nélküled
már sosem jön el.

napon melegszik
kihűlő kapcsolatunk
forráspontig... (m)ég

rebben e még a
vágy lobban e még új láng
öreg a parázs

nem nézem tovább
ahogy múlik az élet -
veled szemezek

Ha vágyaid és
Képzeleted ütköznek,
A képzelet győz.

Szemed tükrében
fogadtam csak el magam:
Akkor, s örökké.

szembogárfényed
selymes, színtiszta zsongás
ajkad tavaszom

szobányi csendben
gondolatoddal játszom
legszívesebben

Egy pillantásnyi
örökkévalóságban
leszel mindenem...

Sok sérülése
van az embereknek, mit
vágyak okoztak...

mindketten tudjuk:
egyszer elemészt, mégis
játszunk a tűzzel

Gerinced ívén
araszol csókom... Sóhaj
érinti bőröd...

csordultig telít
minden kis csepp belőled -
mégis szomjazok

sziklás hegycsúcsok-
mélyből feltörő álmok
magasra nyúlnak

vállam a párnán
mint habkönnyű kísértés -
ajkadon sóhaj

Egy percre legyél
mindenem s varázsold át
vágyam emlékké...

Tengerzöld írisz,
apró óceán... Fénye
itt csillog bennem...

Szemeid szépét
csenem el naponta... Így
lettem tolvajod...

Ha már tudom, hogy
mit akarok, szinte már
meg is érkezett.

Lesem az utcát,
felbukkan-e most talán
kabátja színe?

lelkem habkönnyű
testem a földhöz béklyóz
- szárnyakra vágyom

Falatka kenyér
voltál, mikor éheztem,
most is azt enném.

Nem tudom, ki vagy.
De a lelked hozzám ért,
és most már vágylak.

Öleld át fagyott
Szívemet, érezni még
Egyszer meleget