Haiku versek a vágyakozásról

Összetört álmok
Sodor a képzeletem...
Jó újra látni!

Vágyhullámokat
Ébreszt testemen kezed
Folyton felkavarsz

gondolatban már
ajkad vonalától is
messzebbre mentem

szeretem mikor
minden apró részletem
szemedbe merül

úgy összegyűrném
arcod a párnámon, hogy
végre kisimulj

A túlzott vágyak
indukálják a hiány
illúzióját.

Vers szómagjai
Szétszórva, szeretetet
Teremjenek csak

Még a kövek is
dorombolnak, ha lépted
simít rajtuk neszt.

Nincs más vágyam, mint
a reggeli remény, és
az esti béke.

amikor elment
hozzám bújva búcsúzott
nagyon hiányzik

Semmire sem kell
vágynom, mert mindörökké
teljesség vagyok.

Vágyom a szépet.
Ha lelkem a helyén van,
mindig megkapom.

Létezik talán
Tiszta, béke szökőár
Pusztítás nélkül

ó! te rég látott
remény és vágy nem bújok
el hogy megtalálj

Ha most itt lennél,
én csak a szemed nézném.
Mindent elárul.

Felejtenélek,
De éjszakánként rám törsz.
Zárnom kell szívem.

Hatalmas őszi
Felhőfürtök, ne esőt
Jó bort adjatok

Addig zuhansz csak
míg földet érsz - szárnyalni
egekig lehet.

A vágyam, pörgő
Hárstermésként beszállt egy
Nyitott ablakon

lehetetlen volt
ellenállni a vágynak
megadtam magam

hidat kellene
vernem de csak egy árva
ladikra futja

Ujjaim őrzik
még tested minden apró
ívét, s vonalát.

vacogó vágyak
sűrű lombok rejtekén
felmelegednek

Szerelem fény volt
Most sötétben álmodom
Egy kis parázsról

lopva néztelek
remélve hogy szemeid
majd rajtakapnak

ha végre látlak -
hozzánk simul a csend - csak
ölelj szorosan

míg távolban vagy
magamhoz szorítom a
közös perceink

ópiátom vagy
életem végéig sem
szokom le rólad

Kezed kezemhez:
körülöttünk a semmi,
bennünk a minden.

Nem sok hiányzik
földi valóságomból
csak épp a lényeg.

Semmit nem adtál,
mégis gazdagabb vagyok
a közeledben.

legszebb szavakkal
mesés köntösöd alá
oson a vágyam

szemeink között
mosoly-híd feszül - szavak
nélküli vágyak

édes kísértés
minden apró mozdulat
a közeledben

Szállnak a felhők
Mint az álmok s ki tudja
Csend vagy vihar jön

szeretem mikor
szó nélkül hozzám érnek
gondolataid