Vallásos haiku versek

fohászok nélkül
a könnyező madonnák
is elapadnak

Isten előtt nem
a vallás és hit számít
- csak a tetteink.

itt vagyok Uram!
Te szólítottál, vagy csak
sóvárog lelkem

Várom az Istent
egyedül, nem jön, mert egy
bárban hegedül.

ne vágyj szárnyakat...
a nehézség az ami
hozzám felemel

Álmatlan éjben
gondolatom megpihent
egy sírkeresztnél.

Cseng az ezüstpénz.
Bemártott falatot kap,
Csókja halálos.

tamáskodók közt
magdalénák hite nyer
bizonyosságot

tulipánkertek
égővörösben - gyászol
a Mindenható

ránehezedik
a cédrusfából ácsolt
könyörtelenség

barátságtalan
szentek a félhomályban
áldást osztanak

szegek változtak
égő vörös virággá
Krisztus vérétől

bármennyiszer is
vedlik, a kígyó akkor
is kígyó marad.

Lásd: őszentsége
turbánban meditálva
tartja Pészachot.

ha fegyverektől
volnánk keresztények úgy
nem volnánk azok

tétova szentek
bátortalankodnak a
vakolat mögött

A mennyország és
A pokol... az életben
(Van és)létezik.

nem mindegy kitől
és főleg milyen áron
váltod meg magad

A kórház falak
több imát hallottak már
mint, a templomok

Isten teremti
a valóságot, mi a
magyarázatot.

Töviskoszorú,
rózsabokorba szorult
galamb fájdalma.

sokkal nehezebb
megtalálni azt aki
nem rejtőzik el

Ezüst folyamban
Lazac illan gondtalan -
Medvemancs várja.

csak a megváltás
közügy a feltámadás
titokban zajlik

lármás harangok
közt bölcsen hallgatnak a
faragott szentek

harmadnapon csak
a megváltás marad és
diadalt arat

Összegyűrt fecnim
titkos vágyaim súgja
Siratófalnak

És eltűntek a
problémák úgy, mint szívem
is; legvégül én!

Egy sovány angyal
bazilika lépcsőjén
aprópénzt koldul

Zen zajlik éppen
figyeld, és láthatod: nem
történik semmi

mise padokon
kereszthez szóló imák
vándor remények

Keményen állja,
ahogy vágyait fojtja
erénye lánca.

Kicsi templomban
kopott fatáblán fakó
örökkévaló.

ótemplom tornyán
égre karcolja hitét
korhadt fakereszt

ne várj csodára
teremtett lélek nincs ott
égig ér a csend

hited fénykapu
előtte az Isten, mint
lelked őre áll