Haiku versek a valóságról

Hunyd le a szemed,
lásd meg végre azt, aki
igazán vagyok!

valószerűnek
ismerünk de lényeged
megfoghatatlan

hatalmas lepel
a sötét éj míg földi
porszemekhez ér

álomittasan
ébredve szédültem a
valóságomba

Transzparenciád
alatt sem találtam meg
valódi éned.

a fehér lovon
ülő alak nem herceg
egyszerű zsoké

be nem teljesült
álmok közt a valóság
egy szelet kenyér

Csalfa létnapok
felett fogott vitorlám
valóságszelet.

eggyé szelídül
árnyék a valósággal
hűséges páros

lehetnék mondjuk
két csend között dobbanás
- talán elhinnél

le sem vetkőztetsz
mégis meztelen vagyok
szemed tükrében

sehol egy felhő
valóság-illúzió
kék függöny az ég

reggeli kávém
a valóság a többi
virtuális tér

és lásd olyannak
mint amilyen a világ
bennünk másmilyen

A valósághoz
elég egy pillanatra
öröknek lenni.

feszítem a húrt
két álomvilág között
hintázzon a föld

a valóságot
sűrű fátyollal fedik
el a látszatok

torzult valóság
szebbnek láttatja magát
görbe tükörben

Álomképeknél
többre becsüld a valót -
rövid az élet...

az álmok arany
felhője alatt fáj a
kopott valóság

képzeletem nem
engedem túlszárnyalni
mindig földet ér

szöknék mesékbe,
hol bohókás kis kobold
játszótárs lenne

minden valóság
az álmok ébredése
halott szívekben

Hervadt álomból
Szirmot bont a valóság
Kék nefelejcse...

a képzeleted
elvisz - a valóság fáj
mikor visszaránt

ne engedd hogy a
csodákat a valóság
magához mérje