Haiku versek a változásról

Méltó alkalom,
hogy feldíszítsem magam-
másvalakivé.

Falon repedés,
bennem otthonos öröm:
mozdul az alap!

minden ébredés
lehetőség változni -
a szándék mienk

ég állóvizén
szappanhabos felhőket
pancsol szét a szél

Patak csörgedez;
... vén köveket koptató
üde akarat.

ahogy néztelek
percről percre változtál
ismeretlenné

...álmokat szitál...
rózsaszínű szirmokon
megpördül a szél

Mosolyok, ráncok;
élettapasztalatok
lassan tűnnek el.

hullámsodrásba
simuló part moraja
lassú gyógyulás

Vágyról képzelgem
lapos földem csendjében.
Hangokat várok.

Fonnyadt avaron
zúzmara hinti széjjel
a tél illatát.

Változtass ha tudsz,
ha nem akkor fogadd el -
régi bölcs tanács.

csodák márpedig
nincsenek ha nem teszünk
csodát magunkkal

ide-oda száll
tollpihe és szalmaszál
új fészek épül

a változásra
nyíló ajtónak belül
van csak kilincse

Életkörforgás:
hogy rossz után végre a
jó is átölel.

Külsőnkből évek
fosztogatnak, de a sors
belül osztogat.

Van amit nem kell
megváltoztatni ahhoz
hogy jó maradjon.

vármegyeházra
páva szállt - szemfényvesztő
ékesség csupán

emlékeinkhez
ragaszkodsz mert azok nem
változtak, csak mi

mesés történet
most késztet változásra:
akaratlanul

Trapéznadrágos
korszak után jött a cső
ma már a rongyos.

életút-menti
változásállandóink
tölgy bükk nyár akác

egyirányú út
vezet hozzád - nem tértem
vissza magamhoz

Változásaink
réteg-nyom: mind mi vagyunk,
s mégis egyik sem.

tabula rasa
metamorfózisodnak
algoritmusa

ha tehetnéd egy
elillanó világban
lehorgonyoznál

A bezárt kocsma
söröskorsói lassan
elcsendesednek.

Kiről én írok,
csillaggá lesz a tóban,
nem él valóban.

Változást kapunk
pedig az állandóság
amit keresünk.

Sajátságosan
koncentrált energia,
anyaggá válik.

Metamorfózis
pillanatokban élek
angyal lelkemért.

Levelek hulltak,
megérezték a fák is
mikor elhagytál.

Te is látod - ezt?
Az égkék fényfekete.
Változás kora.

Lehetnek csodák!
Tavasszal még a gaz is
bonthat virágot.

Derűre ború
felhő-dialektika
borúra derű