Haiku versek a várakozásról

ha közelednél,
nyújtsd el a mozdulatot -
hadd várjalak még

ha nárcisz szirmok
nevetnek égi kékre
mondd majd: megérte

Ismered te is
magányba zárkózva vársz-
nem tudod mire.

Légy csöndben mostan!
A világ tele zajjal...
Némán imádd Őt!

Advent idején
a Megváltót várja hőn
az emberiség...

szürke alkonyon
várakozó falak közt
óraketyegés

Fél életemet
folyton rád várva töltöm.
Időrabló vagy.

Elmerengve várt
az idő küszöbén a
következő perc.

Vártam, mint szélben
hűlő kémény. De ingyen
nem jön az élmény.

A várakozás
tornyára másztam, máris
szoborrá váltam.

Hiába várlak.
Nyitva hagytam az ajtót
- hátha bejönnél.

Még téli szél fúj,
De a tegnap lábnyomán
új élet sarjad.

kandallótűznél
csendes várakozás vagy
kedves Január

várakozásban
lelkünk ingóságain
töröljük a port

kis távcsövemmel
leslek, mikor érkezel.
tudom, késlekedsz.

ázott kabátban
várja a tavaszt egy bús
madárijesztő

szélcsengő vagyok
a szélcsendben, szeledre
várok szép csendben

két karom s szívem
tárva... úgy várok rád, mint
anyjára árva

a mérleg nyelve
nem tudni hová billen -
kényes egyensúly

úgy akartam, hogy
már itt légy, hogy gyorsabban
kezdtem el várni

egyszer szememre
vetetted, hogy rád későn
vetettem szemet

Fában, virágban
kövek suttogásában
érzem jöttödet.

rád várni olyan
mint trolira várni a
buszmegállóban

Aranyvasárnap,
minden gyertya ég, ragyog,
itt vagy, karácsony...

várakozni csak
úgy lehet ha bízunk az
eljövendőben

jövendölésed
próbatétel várni hogy
beteljesedjék

Pilláim alatt,
gondolataim közé
bújva vártalak.

csendben figyelek
kint csak az eső kopog
ma sem te jöttél

történhet bármi
a pad mindig ott marad
godotra várni

a várakozás
más, a várakoztatás:
hatásvadászat

hiába jönnél
hűlt helyedet benőtték
az emlékeink

Mutasd az arcod
Hajnal a világ megtelt
Várakozással

belém fészkelte
magát a csend, hallgatom
lélegzik-e még

csillagok hullnak -
csak én állok egyedül
az ég peremén

ködfoltos éjben
lágy fénycsóvákra várva
sóhajtott a múlt

A perc sem mozdul
mellőlem, várja sorsát,
mint igaz barát.