Haiku versek a végtelenről

A végtelen csak
addig otthonom, amíg
én nyitom, s csukom.

mikor már mindent
láttál - se mondhatod azt,
hogy megérkeztél

Ismeretlenhez
a sötét végtelenbe
szól könnyes szavam.

Minden, mi örök
Eltűnhet, de feledve
Nem marad sose.

Semmit markolod,
de nyújtsd csak ki a kezed,
ott a végtelen.

Végtelenben a
végest, - létében vacog, -
mindig bánthatod.

Végtelen jelen
Szabadon sodró ölén
Hajó s hullám vagy.

lennél-e velem
széltében hosszában a
tágas végtelen

Varázsszőnyegen
repültem álmomban a
végtelenségben.

Az idő véges,
de a lehetőségek
száma végtelen.

A vízcseppben is
Hallik a tengermoraj,
És a végtelen.

hol te véget érsz,
én ott kezdődöm - közénk
már semmi nem fér

belefulladok
végtelen figyelmedbe
mit rám zúdítasz

tükrök egymással
szembe, köztük én meg te
a végtelenbe

Hol keresselek?
Bennem, s benned meglelem.
Csak ülök némán.

Patyolattisztán
Egy lépés a végtelen.
Mosakodó tó.

Aranyló dűnék,
homokszemek hídjai
a végtelenbe.

Ajtót nyitottam
a végtelenbe, újra
kezdem elölről.

Az én harmadik
kívánságom mindig a
`Legyen még három`.

boldog perceink
egymásba kapaszkodó
nyitott nyolcasok

Az ég dörgése
a végtelen elfojtott
felszakadása.

Végtelen táncban
forogva, emel, sodor,
felolvaszt a lét.

végtelent ígér
minden apró mozzanat
történetünkben

Rabul ejtelek,
s a végtelenbe zár e
véges pillanat.

Bezárt külvilág...
Nyisd ki szíved, s számodra,
ott a végtelen!

mély tekinteted
pupillányi végtelen -
elveszek benne

Univerzumban
Gondolatpihentető
Sarkok is vannak

Üres karika
egy gyűrű csak, de kettő
már a végtelen.

amíg szeretünk
korlátok nélkül bírjuk
mind a végtelent

Az egyik nullám
már rég megvan ahhoz, hogy
végtelen legyek.

nincs kezdet és vég
minden percem végtelen
mióta várlak

Semmi közepén
reményeid támasztod
a végtelenhez.

pillangó szárnyán
illan életünk tova
a végtelenbe

ha ketrecben élsz
nem a szárnyad vesztetted
csak a végtelent

Hófehér felhőn,
táncoló tollpihe száll,
angyal hárfázik.

a végtelenből
egyetlen pillanatban
marad meg minden