... rólam szólnak majd
a dalok, olyan szépek,
hogy lehidalok...
Bort azt biztos mond,
s emlegeti Széchenyi
művét, a Hitelt.
"Sert!" - s maga elé
bambul, mert nem burkolt még
elég hamburgert.
Kötözködött és
disznólkodott a füstös -
hát megkötözték.
Hű bele Balázst
cserben hagyta, s kapott egy
bélcsavarodást.
Az öt őselem:
a levegő, víz, tűz, föld
és a félelem.
Így már nőjét Bak
Ancsát, alias Csizmát
fel is próbálta.
Sietős léptek
pörgetik kifordított
mókuskerekünk.
Én egy színtiszta
ötös haikuról, mit
Glázser Bozsó írt.
- Mézeshetek?? Az
összes felmenőm, ángyom
sem élvezné ki!
- Tán madárnak néz? -
behálózná lányom ki
a légynek sem árt!
Csak mi ÉL-HAL, az
érdekli a sporthorgász
késes-köszörűst.
Küklopsz anyuka
becézgeti gyermekét:
egy SZEM fiacskám...
- Hát ez nem "sámli"! -
te keményebb vagy mint a
Gördülő Kövek!
- A fázis ráz is! -
vízben ne bízz... poroltó
kell ide, száz is!
Vujity Tvrtko Brnoban
kvargli, s plzeni sör mellett
Dvorakot hallgat.
- Nincs mákod! - kékre
vert nefelejcs ügyvédje
a nebáncsvirág.
Miszisz Kot nyeles
lábasában kotnyeles
Kukori pirul.
- Az nem túl derék
ha megint becsípsz! - forrt a
csípőfájdalom.
Lónyállal koccint
a lólány, kis csacsi még
s Fantáz IÁ-val.
Búcsúzik, s lemond
vak Ond. Ok: - Távollátóm
rossz már, belátom!
- Fele sem tréfa! -
sírt egy tré fa, mikor a
fűrész hozzáért.
Kacskán kajlák a
kecskerímek, vidámak
a fecskefíszkek.
Párizsi módra
nem kért senki, mert az csak
prézlivel király!
- Sajnos öregszem,
s tapogatva törekszem
még a nők között.
Kantinban kanok
zúgták a "Volgát", Olgát
húzták s a vodkát.
- Többre vittem mint
az apám, mert ő csak a
fűben hallgatott.
CÉRNAszálon meg
KÖTÉL idegzetén múlt
sok győztes SPÁRGA.
- Könnyű annak, ki
Mozart estre jár. Lennél
egyszer Pa-dö-dőn!