Haiku versek a különböző világnézetekről

Az élet nem más
lépések sorozata:
jó-rossz vegyesen.

Liszt és víz, kovász.
Etessed, belőle lesz
a legszebb fohász.

Hűsölő hősök...
Korunk kóros körképe,
törpék földjének.

A lenne, meg a
volna, az a nincsnek a
jó cimborája.

A sok, nem mindig
ér sokat, a semmi, meg
néha nem semmi.

Anyánk életet
adott;a halált meg az
élettől kapjuk.

Minden Most-ban zeng,
pezseg, vibrál az Élet
Válj eggyé vele!

Ami plátói
volt valamikor, az most
csak virtuális.

Míg kondásra kan
ijeszt rá - tudást falom,
s így: Kant ijeszt rám!

Mindenkinek van
Saját pokla, ahova
Vétkeit zárta.

hidd el, a világ
nem annyira bonyolult
mi vagyunk azok

Üszkös fahasáb
halálszagú végzete
meleget lehel.

. ebéjőftúk a
kilmö náecÓ. knütré
zohtnopóludroF

Tömegek között
egyensúlyozva billen
a mérleg nyelve.

Tudatalattim
hű hangja: rád hallgatok,
a te szavadra.

Kalitkába zárt
rabságnak nem kegyelmez
zsarnok-közélet.

Minden indulás
megérkezés, és haladsz
tovább. Visszatérsz.

Rajtam az Isten
pecsétje, eredeti
portéka vagyok.

Ki a legnagyobb
vesztes? Az, ki nem veszi
észre, hogy ő nyert.

Ha veled halok
nem hagyok itt semmit sem,
nélküled mindent.

felületesen
szemlélőnek a világ
nem tár fel csodát

mikor már épp azt
hinnéd, hogy vége - még csak
akkor kezdődik

Ki dönti el, mi
a szép, ha mindenkinek
mindig mást jelent.

... mert kell egy hely, hol
várnak reánk. És minden
lélek megpihen.

Valószínűtlen,
nem lehetetlen, de a
lehetetlen, az.

A pók Világa
A hálója, egy másik
Univerzumban

minden vízcseppben
van egy meseszép világ
nézd s gondold tovább

pillanatokban
mérd és éld az életet
ne az években

Isten tenyerén
kis törékeny pillangó
tánc az életünk.

minden létező
jön s távozik egyazon
titkok kapuján

hiszed nem hiszed
az építőköve vagy
a nagy egésznek

Ha nem zavarom,
holnapra összeáll a
kép bennem... Talán.

amíg úton vagy
többet láthatsz, mint mikor
a célba értél

nőnek születtem -
végül is jó választás,
van hogy élvezem

te vagy a ruha,
amit magadra szőttél
tetszik - nem tetszik

ha drámai, az
se gond, az is szép ... végén
jön a katarzis