Haiku versek a különböző világnézetekről

mikor már épp azt
hinnéd, hogy vége - még csak
akkor kezdődik

Ki dönti el, mi
a szép, ha mindenkinek
mindig mást jelent.

... mert kell egy hely, hol
várnak reánk. És minden
lélek megpihen.

Valószínűtlen,
nem lehetetlen, de a
lehetetlen, az.

A pók Világa
A hálója, egy másik
Univerzumban

minden vízcseppben
van egy meseszép világ
nézd s gondold tovább

pillanatokban
mérd és éld az életet
ne az években

Isten tenyerén
kis törékeny pillangó
tánc az életünk.

minden létező
jön s távozik egyazon
titkok kapuján

hiszed nem hiszed
az építőköve vagy
a nagy egésznek

Ha nem zavarom,
holnapra összeáll a
kép bennem... Talán.

amíg úton vagy
többet láthatsz, mint mikor
a célba értél

nőnek születtem -
végül is jó választás,
van hogy élvezem

te vagy a ruha,
amit magadra szőttél
tetszik - nem tetszik

ha drámai, az
se gond, az is szép ... végén
jön a katarzis

Az egész világ
bennem van, és én mégis
benne, hogy van ez?

válts látószöget,
ha a régi már nagyon
elhasználódott

Tisztává válok,
csak így láthatom tisztán
most a világot.

Örök lázadó,
célod a végtelenben:
Tökéletesség.

Alagút végén
nem a Fény - az alagút
az illúzió.

Filozofálni
csak másik bölccsel szabad,
vagy szólj magadhoz!

Lábnyomod vezet,
az út így biztonságos
erőt adsz nekem

Ember nem lehet
leértékelt árucikk
egy kirakatban.

Nincsen második
ha mindenki valaki
első számúja.

Az egyszerűség
zavaró jelenség a
mai világban.

lakik benned és
bennem - aki ugyanaz
a névtelen Egy

józan parasztész
nem tűr meg háza táján
filozófiát

Gyorsuló világ,
kiszállni nincsen idő,
már ugrani kell.

A "Most" szüntelen
újjászületése, az
örökkévaló!

Amerre most a
világ mozdul, arra nem
akarok menni.

Lásd a világot
jónak-rossznak, de az épp
olyan amilyen.

cikázó képek,
digitális őrület,
színes zűrzavar.

csupán annyi a
világ amennyit te el-
fogadsz belőle

Ha minden fejben
dől el, akkor hol dől el
a fejetlenség?

lábaid előtt
feszül az egész világ
toporog az út

És eltűntek a
problémák úgy, mint szívem
is; legvégül én!