Virágokról szóló haiku versek

A testem a rét,
melyen millió virág
nyílt már - Emlékek

Fekete gyászban
örökkön nyíló emlék,
gondolj-rám-virág.

Fáradt virágok
ködeső alá nyílnak
tűnődéseim.

Olvadó gyertyák,
sós könnyeim áztatják.
Viaszvirágok.

Fehér krizantém
pompázik a sírokon
- lélekcsend honol.

Csend virágait
emlékezés lángjai
világítják meg.

Tüske csókom szúr,
de szirmaim bársonya
puhán simogat.

Egyetlen, drága,
az életünk virága.
Csak, mert a miénk.

szárazvirágon
a nyugvó idő - kedves
egynyári emlék

Múlt ködén át, még
látod-e kedves? Újra
nyílnak, violák.

természet vásznán
tán angyalkéz festette
virág-pagoda

"Fogy a virág, gyűl
az iszap". Evickélni
talán még szabad.

vadmargaréta
sugaras szirma mint nap
egy gyermekrajzon

Kertem virága
mind üzenet az Úrtól,
személyes levél.

Kicsomagolta
bimbói zöld burkából
pipacs szoknyáit.

a nap fényével
mező csokrát kötöttem
körbe a szélben

kis harangvirág
halkan csilingel este
fülemnek zene

Katicabogár
pihen virág kelyhében
s szél ringatja el.

világ közepe?
ez a kis százszorszép itt
a lábam előtt

Hogy kérném számon,
amit virágok nyelvén
mondtál el nekem?

fénylő harmatot
kortyol apró gyöngyvirág
szemem is issza

már majdnem alszik
virágszirmon egy méh zsong
lecsukom szemem

Cseresznye szépség,
Mint vad lélek az égen
Virága, mint szem.

Létvirág nyílott
tavasz bársony bimbója:
sziromboldogság.

Öreg - fiatal
barackfák virágai
mind kortalanok.

fűszálak között
színpompás apró virág
dacol a faggyal

hűs szellő dajkál
patyolatcsipkében egy
szál vadvirágot

Ha virág leszek
Egy kopár sziklán, szívem
Vajh kővé válik?

Minden talajban
Megterem valamilyen
Virág, látni kell!

csodás a ködből
kibomló táj, mint lassan
kinyíló virág

mint nyíló virág
ülnek őszi levelek
fenyőfa ágán

Úgy képzelem el
fűben fekszünk, s fűszállal
csiklandoz a szél.

szél enyeleg egy
kis virággal s elfújja
csodás illatát

levéltenyérbe
fúrom arcomat - fohász
a hársillatért

Egy bazsarózsa
lehajtotta kis fejét.
Nézi levelét.

Halk virágimát
szél viszi fellegekig
az ég áldást oszt.