Virágokról szóló haiku versek

Virágkehelyben
hóolvadás indul el
tavasz kezdetén.

Szíved virágát
megszagolja mosolyom
s szélnek ereszti.

Japánbirs lángol,
izzó vággyal zúdít fényt
a szürke kertre.

Mi lehet titkod:
formád avagy illatod?
Mindegy, csodállak!

Új tavasz virrad,
hóvirág ölelkezik
téltemetővel.

barackfavirág
magjában érlelődik
épp egy gondolat

virágszirmokon
pihen a szépség, a csend
és a szeretet

mindegyik virág
kibomlott szirmú lélek
szolgálja Istent

Virágcsokorra
ébredtem, ne balhézzunk,
nincs hozzá kedvem.

csak nekünk nyílott
az összes virág, mikor
a réten jártunk ...

Örömöt festek.
Mit szólnál? Egy virágos
réten te meg én.

Olyan egyszerű
Egy szót sem írok róla ...
Csak nézd, csak érezd!

Azok a vörös
krizantémszirmok égnek
most is szememben.

Aszfaltrésből egy
nárcisz nőtt ki. Lekéstem
miatta a buszt.

Nyugtató helyett
virágillatot szedek,
számolatlanul.

vágott virágok
vetélkednek a holtak
enyészetével

nyárnak az összes
virága áttelel a
szívünk kertjében

Nem lehetek gaz,
ha szívemben örökké
virágot hordok.

Nincs olyan talaj,
amiben ne teremne
valami virág.

A temetőkben
jól gondozott sírokról:
virágillat száll...

Ha szereted a
virágot: mező legyél,
ne üvegváza.

Színpompás őszi
ruháját felvette már
a hortenzia.

Szirmai közé
zárja apró álmait
egy kicsiny virág.

Fehér rózsámon
barna pöttyök mesélnek
az elmúlásról.

Jó szóval öntözd
lelkem, és meglásd virág
nyílik belőle.

Virágot nézve
döbbensz rá, hogy az élet
mily tökéletes.

Az öreg fa még
egy utolsó sóhajjal
virágot lehel.

minden kinyílott
virágban egy parányi
kis mennyország van

Vénülök, már a
kardvirág fodrok után
is megfordulok.

Szerelemvirág
égszínkék tölcsérei
súgják a neved.

Hőségtől tikkadt
virágszirom ruhája
majdnem földig ér.

Bíborszín eget
festőmályva ecsetje
árnyal sötétre.

Szegfűfodrokból
árad az élet édes
vörös illata.

bársonyos sárga
vadvirág szirmon pihen
egy csöpp melegség

Fehér cickafark
világítja meg az út
szélét esténként.

Kert virágai
hűen tükrözik vissza
a kertész lelkét.