Virágokról szóló haiku versek

Be szép az Élet! -
hangulatomba... lila
virág csilingel.

hársfa virága
illatoz - bárányfelhő
botladoz föntebb

Eső is vagyok,
virág is vagyok, ilyen
a kertész lelke.

Elverte a jég
a legszebb virágokat,
sírnak a kertek...

Mezei katáng
virul gyönyörű kéken,
nem tudja, hogy gaz.

miről azt hiszed
neked nőtt - tévedsz rájössz
más lett - más lettél

Kék búzavirág
kalászok közt megbújva
kilóg a sorból.

Ruhám szálai
közé mélyed jácintok
édes illata.

szirmok virágok
szélben szerteszét szálló
elmúló élet

sem félig tele
sem félig üres - csurig
már szirmok kelyhe

Körbefutotta
a rózsa a kapumat,
otthon maradok.

A szív virága
kinyílik attól is, ha
bánat öntözi.

Virágkehelyben
hóolvadás indul el
tavasz kezdetén.

Szíved virágát
megszagolja mosolyom
s szélnek ereszti.

Japánbirs lángol,
izzó vággyal zúdít fényt
a szürke kertre.

Mi lehet titkod:
formád avagy illatod?
Mindegy, csodállak!

Új tavasz virrad,
hóvirág ölelkezik
téltemetővel.

barackfavirág
magjában érlelődik
épp egy gondolat

virágszirmokon
pihen a szépség, a csend
és a szeretet

mindegyik virág
kibomlott szirmú lélek
szolgálja Istent

Virágcsokorra
ébredtem, ne balhézzunk,
nincs hozzá kedvem.

csak nekünk nyílott
az összes virág, mikor
a réten jártunk ...

Örömöt festek.
Mit szólnál? Egy virágos
réten te meg én.

Olyan egyszerű
Egy szót sem írok róla ...
Csak nézd, csak érezd!

Azok a vörös
krizantémszirmok égnek
most is szememben.

Nyugtató helyett
virágillatot szedek,
számolatlanul.

vágott virágok
vetélkednek a holtak
enyészetével

nyárnak az összes
virága áttelel a
szívünk kertjében

Nem lehetek gaz,
ha szívemben örökké
virágot hordok.

Nincs olyan talaj,
amiben ne teremne
valami virág.

A temetőkben
jól gondozott sírokról:
virágillat száll...

Ha szereted a
virágot: mező legyél,
ne üvegváza.

Színpompás őszi
ruháját felvette már
a hortenzia.

Szirmai közé
zárja apró álmait
egy kicsiny virág.

Fehér rózsámon
barna pöttyök mesélnek
az elmúlásról.

Jó szóval öntözd
lelkem, és meglásd virág
nyílik belőle.