Virágokról szóló haiku versek

Úgy képzelem el
fűben fekszünk, s fűszállal
csiklandoz a szél.

szél enyeleg egy
kis virággal s elfújja
csodás illatát

levéltenyérbe
fúrom arcomat - fohász
a hársillatért

Egy bazsarózsa
lehajtotta kis fejét.
Nézi levelét.

Halk virágimát
szél viszi fellegekig
az ég áldást oszt.

nyíló virágok
üdeségét szomorú
hervadás váltja

Vadvirágos táj
színpompás rokolyámon
pezsgő rónaság

mákvirág tenger
hullámzik lilán - pipacs
virít a partján

kóró is kedves
nekem - ha virágot hoz
megörvendeztet

gyöngyvirág hamvas
fehér csengettyűit zöld
levelek őrzik

Nefelejcs kékje
volt szemedben hol van már
virágod anyám?

almavirágzás
vetkőzik a csöndben és
mindent behavaz

ázott szirmaik
akár a lepkeszárnyak
rajtuk dísz-cseppek

néma virágok
mellett léptem óvatos -
lelkek közt járok

virultak kertem
virágai - most szirmuk
közé tél fagyott

harmat öntözze
szép, bársonyos szirmaid
kis virágszálam

Virágos réten
fűszálak közt lapozgat,
így olvas a szél.

Ha minden virág
tökéletes- különös
virág a lelkünk.

Bókoló bibék,
fehér porcelánba zárt
szemérmes násztánc.

ha semmi másért, -
irigylem Istent minden
csöpp kis virágért

Az esti fények
könnyű szimfóniája,
habos meggyszirmok.

Leánykökörcsin
Nap kinyit, a Hold bezár
kis lélekvirág.

van-e élet a
halál után... kérdezz egy
vágott virágot

legszebb álmomban
apró angyalkák nyíltak
havasi gyopár

lelked már kihalt
földekre emlékeztet -
nem nő ott virág

létismerete
tökéletességében
kiteljesedett

halk dobbanó szív
virág sziromcsendjében
az alvó Isten

lányok táncolnak
egymást ölelik - virág
nyílik s csukódik

Reggeli áldás,
hajnalkák kelyheiből
csorog a napfény.

Hajnalka kúszott
a locsoló kannámra,
vehettem újat.

Búzavirágnyi
kékség kíváncsiskodik
zöld kalászok közt.

Nem élhet virág,
ha a kertész nem áll őrt
a lelke felett.

Útszéli hajnal,
búzavirág imáját
ringatja a fény.

Fő a békesség,
ha mégis harcolnom kell,
virág a kardom.

A hibiszkuszom
most karácsonyi kaktuszt
játszik, virágzik...

tenyérnyi földem
milliónyi virága
mind testvéreim