Virágokról szóló haiku versek

ínség idején
eltengődünk együtt a
szóvirágokon

Nyári emléket
Hófödte virágágyás
Ringat tavaszig.

öreg szilvafa
törzse szúette, odvas
mégis virágzik

útszéli virág
néz a semmibe magját
cipőmre ejti

Tavaszi virág
társával ölelkezik
lepkét álmodik.

Nemes dália
feketébe hajlik már.
Létét siratja.

Bőséges harmat
derül szikkadt virágon,
hajnal didereg.

Katicabogár
csillogó pettyeitől
ámul egy virág...

kis barnuló folt
ernyedő virágszirmon
- csak ennyi vagyok

virágszirmokban
pihen az illat, színét
a fény festi meg

bársonyvirágnak
sárga irigység adott
"büdöske" nevet

könyvlapok közé
préselt virág álmodja
a rét illatát

vadul rojtozott
tulipán fehérsége
cserfel a széllel

Fudzsiszan előtt
hó-szirmokkal hull térdre
minden szilvafa

szirom-szoknyája
hervad illat-fátylában
meghal a virág

A benned nyíló
virág illatát érzem
ölelésünkben.

kék nefelejcsből
jeleket hagyott a csend
rám hullt szószirmok

vad virágos nyár
főnix szárnyú szirmain
tüzes szerelem

levendula ág
lila nyári vallomás
selyem pántlikás

cseppnyi gyom-mese
selyemfű virág gyöngye
egy csupor mézben

Rózsalevélre
ül az esti szerenád:
tücsök hegedül.

bolyhos levélke
pihe - puha bársonya
ezüst nyuszifül

lábakon sem áll
mégis sarkantyúban jár
színes szarkaláb

liliom kelyhek
púdert hintő bibéin
mennyei illat

Földre borult a
fehér liliom, kelyhét
sár szennyezte be.

Lila hajnalka
futja be a korhadó
deszkakerítést.

Mezei csendben
virágszoknyát bont a szél:
egy nyúl megriad.

Méhek döngenek,
hárfaként zümmög a hárs,
aranyszín a lomb.

hársvirág illat
mama emlékét őrzi
mesélő esték

Almafavirág
bontja szirmát a szélben.
Végre tavasz van.

ereszalatti
petúniák illata
estre telepszik

cseresznyevirág
fákon élő boldogság
hulló szirmaik

Jókedv könyököl
a hajnal ablakába
virágillat száll...

megfordult a szél
zord felhőket oszlatva
virágom fölött

ajándékot ad
mulandó szépségével
egy vágott virág

szellő becézi
fának sárga virágát
hársfa illat leng