Virágokról szóló haiku versek

Útra kihajlott
aranyesőt borzolt a
hűs, tavaszi szél...

magnóliák közt
az ég mosdatja szépre
tisztakék szemét

Fakó arcomra
Napfény rajzol virágot
Lelkemben nyílik

széllel rózsalonc
titkait megosztotta
hét határ tudja

hajamba tűzni
megfesteni volna jó
virágot, nyarat

Virágot hímez
a tarka rét: abroszán
pipacs, margarét`.

Friss versrügy fakad
gondolataim ágán
szóvirág nyílik.

szellőn szendereg
szerelmével szilvafa
szép virágszirma

virágszirmokon
lépked felénk a tavasz
s felhőt tép a szél

Csoda látható
most a határban. Repce-
szőnyeg a szántó.

Tulipánkehely
meleg tavasz rejteke
Illatos hírnök.

fa boltívére
tavasz fest csendéletet
barackfavirág

Sajátkezűleg
hímez tavasz tájképet -
Virágvasárnap.

elvadult kertben
kis ékkövek zümmögnek
virág kelyhében

Virágágyásban
Hüakinthosz véréből
virág tündértest.

Magnóliámon
rózsaszín virágok közt
madárdal pihen...

virágok kelyhén
színes sóhajok imák
csöppnyi áhítat

édes ajkától
virág szirmok élednek
hanami napján

Fekete-fehér
képen színes virágok
illatát érzem.

A testem a rét,
melyen millió virág
nyílt már - Emlékek

Fekete gyászban
örökkön nyíló emlék,
gondolj-rám-virág.

Fáradt virágok
ködeső alá nyílnak
tűnődéseim.

Olvadó gyertyák,
sós könnyeim áztatják.
Viaszvirágok.

Fehér krizantém
pompázik a sírokon
- lélekcsend honol.

Csend virágait
emlékezés lángjai
világítják meg.

Tüske csókom szúr,
de szirmaim bársonya
puhán simogat.

Egyetlen, drága,
az életünk virága.
Csak, mert a miénk.

szárazvirágon
a nyugvó idő - kedves
egynyári emlék

Múlt ködén át, még
látod-e kedves? Újra
nyílnak, violák.

természet vásznán
tán angyalkéz festette
virág-pagoda

"Fogy a virág, gyűl
az iszap". Evickélni
talán még szabad.

vadmargaréta
sugaras szirma mint nap
egy gyermekrajzon

Kertem virága
mind üzenet az Úrtól,
személyes levél.

Kicsomagolta
bimbói zöld burkából
pipacs szoknyáit.

a nap fényével
mező csokrát kötöttem
körbe a szélben

kis harangvirág
halkan csilingel este
fülemnek zene