Virágokról szóló haiku versek

bolyhos levélke
pihe - puha bársonya
ezüst nyuszifül

lábakon sem áll
mégis sarkantyúban jár
színes szarkaláb

liliom kelyhek
púdert hintő bibéin
mennyei illat

Lila hajnalka
futja be a korhadó
deszkakerítést.

Mezei csendben
virágszoknyát bont a szél:
egy nyúl megriad.

Méhek döngenek,
hárfaként zümmög a hárs,
aranyszín a lomb.

hársvirág illat
mama emlékét őrzi
mesélő esték

Almafavirág
bontja szirmát a szélben.
Végre tavasz van.

ereszalatti
petúniák illata
estre telepszik

cseresznyevirág
fákon élő boldogság
hulló szirmaik

Jókedv könyököl
a hajnal ablakába
virágillat száll...

megfordult a szél
zord felhőket oszlatva
virágom fölött

ajándékot ad
mulandó szépségével
egy vágott virág

szellő becézi
fának sárga virágát
hársfa illat leng

tengernyi fűszál
lila szigetet ölel
Violát rajong

romba dőlt tanya
falán százszorszép virul
eső öntözi

Édes zamatot
Bíborszínű estike
Szirma alá rejt.

virágoskertben
selyem fehér szirmokon
most a nap henyél

Egy méh súlyától
csillagfürt porzószála
épp csak megrezdül.

Piros mákvirág
őrült, vad flamencót jár
viharos szélben.

Sok sárga pitypang -
Vitorla, nagy pipitér
Fehér tengeren

Mezőnyi virág
dél napfényében úszik
- pollent szór a táj.

Törékeny virág
vékony dereka hajlik:
szellő dudorász.

szilvafavirág
szépséges szirmai közt
napfény szöszmötöl

sárga folyóként
hömpölyög lábam előtt
repce virága

kéket sóhajtó
búzavirág szoknyája
mezőt ékesít

jácintok csendje
kíséri a napnyugtát
szirmokba zárva

zsálya illata
körbefonja az estét
rágömbölyödik

Aranyló réten
Rőt pipacsszirmok körül
Zsályaillat leng.

Jácintszirmokra
Gondos kertészként öntöz
Illatot a fény.

Szomjas árvácskák
hűs hajnali harmatot
kortyolnak mohón.

sziromkelyhekben
kikelet illatozik
a szél szétszórja

Kikelet úrfi
vadvirágból köt pártát
szemérmes rétre

Virágok szirmán
Csendes dallamot penget
Nyáresti szellő.

Virágok éjjel
Szirmaikba zárják a
Nappali álmot

Almafa virág
aranyló alkonyatban.
Fagy körme tépi.