Virágokról szóló haiku versek

Nyíló százszorszép
égre tekint a fűből
bátortalanul.

zöld levelek közt
bújnak apró harangok
illatot szórnak

Színes krókuszok
tárulva meditálnak
zöld fűmatracon.

nárciszok sárga
sóhaja susogva száll
szellőnek szárnyán

Méhek által fújt
tavaszi dal aranyló
tölcsérekben zeng.

Kerti virágok
nevetése csilingel
csendes esőben.

sárga nárciszon
nyújtózkodik a tavasz
sóhajtásnyi csend

szirmok feslenek
szellő jár köztük táncot
illatuk bódít

Virágajkakra
fagyott zúzmara fürtje:
a jégbe zárt csók.

Sárba tapossa
korán kelt nárcisz álmát
a fagyos hajnal.

Jácintfürtökből
illat kúszik az estre:
felöltözteti.

Fehér szoknyában
apró kamillavirág
lejt szellő-táncot.

Kék búzavirág
mint kíváncsi tekintet
figyel az égre.

Krókuszok szirmát
Tavaszszínű ecsettel
Festi a napfény.

fürtjük illatát
tavaszi estre szórják:
felöltöztetik.

Csokorba szedve
nyár színeit idézi -
mulandó szépség.

fehér kankalin
csalogatja a tavaszt
szoknyát szellőztet

A kikelettel
együtt jár a hervadás -
élet és halál.

eltűnt a tavasz
virágok sóhajtanak
csak egy álom volt

Minden kerteknek
legvirágabbika is
sorsnyi pillanat.

minden virágnak
csendillatán át szól egy
boldogságdallam

hegyek szirtje közt
szerelmet várva kacsint
havasi gyopár

szeresd bimbóban
a virágot virágban
a tarka rétet

Tavaszi virág
Folyóba hullva hosszú
Útra vízre száll

sziromról gördül
egy harmatcsepp - így hullat
könnyet egy virág

jövőbe préselt
virágok már nem nyílnak
Illatuk emlék

szemét tetején
kidobott virág virul
de haldoklik már

krizantém hajtja
fejét a sírra könnye
helyett hull szirma

Színes árvácska
Alkonyillatú őszben
Nyárról álmodik.

Nyár virágai
helyett őszi kikerics
festi a tájat.

Ősz-harmatcseppben
didereg a kis virág
tavaszt álmodik...

ezer virágra
arannyal szőtt kárpiton
napfényeső hull.

vadvirág nyílik
a legszebb álmaimban
egy földút szélén

barackvirágot
ringat ráncos ág-karján
remegő vén fa

vázába tépett
virágok láthatatlan
könnyet ejtenek

Őszirózsámnak
minden szirma fáj, reggel
köd öltöztette...