Virágokról szóló haiku versek

Orchidea néz
Őszi zivatart csipkés
Függönyök mögül.

egynyári virág
esendőn néz rám és én
mit hazudhatnék

törött vázák a
rég kidobott virágok
illatát őrzik

kertem utolsó
virágába csókoltam
jövő tavaszát

Aki megérti
a virágok csendszavát:
az kinyílott már.

borzonganak a
virágok üzent nekik
valamit az ősz

lehajtott fejjel
szomorkodik sok virág
egynyáriak mind

mint sárga szoknyás
örömpöttyök csillognak
a zöld mezőben

Kamilla szirmán
Szunnyad a természetnek
Gyógypatikája...

cserépben nevelt
hajnalkák ringnak rozsdás
teraszkorláton

a kék nefelejcs
szirmába zárta az est
szomorú fényét

napsütötte kert
színes virágszigetén
festői színfolt

Katica alszik
Mályvának ölén - puha
Csend ringatja el.

Szirmát hullajtó
virág sírva nevet az
aszaló nyárban

Virágos asztalt
terít elénk Földanyánk
amíg van miből.

lebben a napfény
kerti virágok szirmán
napsugár tánca

összezáródott
mézédes szirmai közt
haldokló bogár

Kurta szoknyában
illatot csilingelnek
gyöngyvirágaim.

Száraz virágok
lelke burokban hamvad
tűnik illatuk.

az eresz alatt
petúniák illatba
mártják az estét

liliom gallért
vasal a nyári szellő
horizontomon

jázmin illata
könnyű fehér fátyolban
táncol tündérként

elázott virág
fejét lehajtva várja
a nap erejét

virágkabáton
selyemfényű csillogás
harmatos mosoly

csokorba szedtem
jól elrejtettem a nyár
édes illatát

Lebben a szellő
Minden virág meghajlik
Csak te állsz köztük.

kéket sóhajtó
ibolya szerénykedve
illatot lehel

Száron rezegnek
kívül hordott sokszívek
telve reménnyel.

virágok kelyhén
harmatos lélekpöttyök
reggelt köszöntik

dalol a mező.
pásztortáska csengettyűz
katáng kékjének.

tarka virágot
hímez a tavaszi nap
méh nektárt szürcsöl

ébred a jácint
nyújtózva szirmát bontja
illatos reggel

színes ruhába
szövi szomorúságát
kerti árvácska

kósza szél pihen
csüngő akácvirágon
illatot szippant

templomkertben a
harangvirág megkondul
ma télt temetnek

pillangót visel
szirmán a virág mint nő
kitűzte brossát