Haiku versek a virágzásról

kisebb lepkeraj
kinyílt rózsáimra szállt
a jókedvem is

A vén meggyfa zöld
lombja bólint a szélben,
sziromkönnye hull.

Isten világát
nekünk álmodja Földre
minden szál virág

fehér szoknyáját
mákvirág lecserélte
pipacs-pirosra

kerítés mentén
egy jázminbokor csábít
édes illattal

Vén mandulafám
hófehér ruhát öltött-
újraszületik.

Tavasz ékszere,
virágzó fák illata:
lelkünk derűje.

tavasszal van úgy -
angyalok nem a mennyből
földből bújnak ki

hegygerincekre
virágkoszorút hímez
a tavasz keze

Minden bimbóban,
Nyíló virágban ott a
Tavasz csodája.

Éledő Tavasz
sivár poklából - lelkem
virágba borul

Gyökér a mélyben
nem tudhatja, hogy ott fent,
virágzó lomb van.

soká` nyílsz újra
bodza virága - szörpöt
érlel az idő

színpompás réten
folklór virág-keringő:
nyári fesztivál

virágom méhek
kedvence - kelyhe zümmög
míg jő napeste

Nyári virágok,
pillék - pázsitszőnyegen
szines ékszerek

virágok nyílnak -
szomorú vigasz lassú
hervadásomra

vad, erős, édes
illat, májusi szélben
lágyan körülfog

Nyakszirten csókolt -
frézia illat kúszott
szél sóhajába.

virul a repce
sárgul az irigységtől
még a tavasz is

Jelentéktelen
a sárga, míg a repce
ki nem virágzik.

nyitott kehelyből
vérzi sikolyát ezer
karmazsin panasz

tündöklik a hold,
repcemezőkre ontja
aranyló fényét

fák gyökerei
soha sem látják fájuk
szép virágzását

mikor szeretünk
égen földön virágba
borul minden fa

reszkető rügyek
fogságából kitör a
tavaszi pompa

tulipánkertek
égővörösben - gyászol
a Mindenható

Virágvasárnap
bevonultál szívembe
tavaszom lettél.

nap sugarai
lila kelyhekbe ültek -
liliomfára

belemártózik
méhecske, krókusz buja,
vad illatába

Bókoló bibék,
fehér porcelánba zárt
szemérmes násztánc.

pipacspiros, kis
rakott szoknyában feszít,
rózsakankalin

virágvízesés
rózsaszín zuhatagja -
szívnek új remény

Az esti fények
könnyű szimfóniája,
habos meggyszirmok.

már pipiskedik
kert közepén kankalin
új tüllszoknyában

tavasz kötelén
szellőben leng, illatos
kibomló rügyed