Haiku versek a virágzásról

dércsipke illan
a bársonypuha légben
illat kacskaring

napfénycsók olvad
dércsillámos szirmokon
búcsúkönny remeg

házunk tornáca
újra fehéren ragyog -
szirmok lepik el

tavaszi rügyek
a felhőkbe mártóznak
mennynek ékei

A virág fényben
nő, a gyerek az anyja
szép mosolyában.

árokszegélyre
tavasz virágot horgol
lélekmintázat

kifeslő bimbók
összeráncolt bájain
selymesít a nap

bimbózó rózsa
ha kinyílt méhecskéknek
tündöklő méztó

széles mosollyal
tarka rétek imáit
begyűjti a nap

szerelmes napfény
virágzó fákat csókol
boldog április

ódon ház falán
orgona árnyék hintál -
lila illat száll

aranyhal kering -
cseresznyeszirom libben
- lágyan vízre hull

Magnóliámon
rózsaszín virágok közt
madárdal pihen...

virágba borult
egy mandulafa, pedig
dúl a háború

virágok kelyhén
színes sóhajok imák
csöppnyi áhítat

édes ajkától
virág szirmok élednek
hanami napján

Lélekmagányom
körbeöleli bárhol -
estike csöndje

Kankalin szoknya
gyöngyös krepplevél fodrán -
szemvidító báj

Én is csak gyomnak
hittem magam, amíg ki
nem virágoztam.

tegnap szakajtott
bodzavirágon teng-leng
épp a jókedvem

messzi dombtetőn
bátran virágzó fa tart
súlyos felhőket

kisebb lepkeraj
kinyílt rózsáimra szállt
a jókedvem is

A vén meggyfa zöld
lombja bólint a szélben,
sziromkönnye hull.

Isten világát
nekünk álmodja Földre
minden szál virág

fehér szoknyáját
mákvirág lecserélte
pipacs-pirosra

kerítés mentén
egy jázminbokor csábít
édes illattal

Vén mandulafám
hófehér ruhát öltött-
újraszületik.

Tavasz ékszere,
virágzó fák illata:
lelkünk derűje.

tavasszal van úgy -
angyalok nem a mennyből
földből bújnak ki

hegygerincekre
virágkoszorút hímez
a tavasz keze

Minden bimbóban,
Nyíló virágban ott a
Tavasz csodája.

Éledő Tavasz
sivár poklából - lelkem
virágba borul

Gyökér a mélyben
nem tudhatja, hogy ott fent,
virágzó lomb van.

soká` nyílsz újra
bodza virága - szörpöt
érlel az idő

színpompás réten
folklór virág-keringő:
nyári fesztivál

virágom méhek
kedvence - kelyhe zümmög
míg jő napeste