Haiku versek a vízpartról

A szó partot mos,
akár a tenger habja,
formálja lelkünk.

Vízparti nád közt
kacsák suhannak tova,
idilli látvány.

nádasban csónak
ring szél suttog hal csobban -
hopp a horgon van

Duna partjain,
öreg fák árnyékában
lágy szél simogat.

Szépség örvénylik,
lehunyt szememben, álom
a végtelenben.

épp vízbe csobbant
két kis eleven lurkó
övék a világ

Hűs parti föveny
felett összesúgnak a
fák. Neszez a nád.

A mentőövet
elfogadtad, majd úsztál
a túlsó partig.

hangod akkor is
áthallatszik hozzám ha
leszakad a híd

maradj itt velem
lent a mélység kegyetlen
szoríts erősen

hidat az épít
akit a túlparton is
szívesen látnak

fövenyes parton
hullámlovat abrakol
egy szomorúfűz

Ezüst tükrében
Patak fon napsugárból
Víg tündértáncot.

Maros hűs vize
frissít nyári délután.
Rákászgathatok.

homokos parton
hullámok masszírozzák
nyugágyak lábát

Tenger kék fodra
sziklás partot ölelget:
locsog a felszín.

Szomjaz a vízpart.
Kóc üstökét fésülve
sóhajt súg a sás.

Ábrándos holdfény
öreg ladikot ringat
csöndes habokon.

Kihalt a tópart -
ezüst hold szórja fényét
alvó stégekre.

tavaszi napfény
simogat folyóparton
hagyott csónakot

Holtág lankadó
vizén görnyedő füzek
vetnek barázdát...

vízparton csend ül
altatót susog a szél
nádszál húrjain

Susog a nádas,
két szellő bújócskázik.
Vízparti idill.

Csillagbaldachin
alatt álmos apályban
part csendje nyúlik.