Haiku versek a víztükörről

Az evezővel
a ringó csillagokat
mind-mind szétkenem.

liliom-tánctól
fodros boldog víztükör
játéka szélnek

Tiszta vizű tó
tükrében látlak téged
s benned magamat.

Mielőtt lemegy,
libabőrt csókol a nap
a tó tükrére.

Fodros víztükrön
Csendes nádszálsuhogás
Csillagfényt altat.

Hűs víztükörre
Hajnali pacsirtadal
Karcol barázdát.

koszos pocsolya
ám a Hold mégis tisztán
tündököl benne

útszéli tócsát
könnyű szél simogat a
tükre megremeg

Telihold fénye
alatt tó tükre csillan
éji könnycseppként.

csillogó tócsák
jégtükrökké dermednek
fagyos reggelen

tó tükre rezzen
pedig csak a hold fénye
siklik át rajta

fűzfa fürtjeit
fésüli az őszi szél
vízhab a tükre

telehold fénye
tó vizén ölelkezik
csillagfodrokkal

vízbe tekintve
arcom mint múló idő
megfoghatatlan

Tó tükrén napfény
magát hűtve hempereg:
aranyló fodrok.

holdleány a tó
tükrében mártózik a
csend csillagot szór

csillogó tónak
villodzó ezüst fényét
szél pikkelyezi

Sötét ég alatt
kábán csüng a tótükör
csendje másolat.

vízfodor tükrén
fénykoszorúban illeg
a lemenő nap

szelíd patakban
mossa lábát az alkony
bíbor tükrözés

egy vödörrel a
tóból vizet merített
tükörképéből

Tó tükrén az éj
ezüst csónakot ringat,
táncra kelt a hold.

hullámzó tenger
a konyakszínű égből
szövi nyakláncát

a lebukó nap
sugarait nyeldesi
sima tótükör

Csendes áhítat,
fényben fürdőző felhő
pisszenni sem mer.

telihold alatt
minden kecses liliom
tükörbe bámul

hideg éjszaka -
tócsába dobva a hold
hibátlan ragyog

fodros víztükör
alól ráncosképű hold
nézi múlt-arcát

holdfény felvette
ruháját és illegett
a tó tükrébe

szótlan víztükör
víg felelgetőst játszik
néma égbolttal

Holdsugár sarlót
ringat a kormos este -
vibrál a sötét

folyó tükrében
kerülhet legközelebb
a földhöz a hold