Haiku versek a zenéről

Az élet dal, mely
tele van érzelmekkel.
Lelket érintő.

Ha a lelked lent
énekel a mennyország
fent sokkal kékebb.

Jó boromból, jó
dalom száll, jó dalomból
jó borom, jó lesz.

Csendes esőben
édes zongoradallam.
Kék harmónia.

a tőrkörmű éj
vérig karmolta lelkem
kottapapírját

Operába is
beszűrődött egy lagzis
mulatós nóta.

ősz színpompája
zongora billentyűkről
illan el gyorsan

Hajnali dallam,
érintetlen természet.
Léleknek gyógyír.

Anyám ringató
dala szól gyermekemből
unokáimnak...

csembaló hangon
pengő eső - ablakom
üvegén hallom

szonátát ír a
hegedűn játszó halál
- lélekhangokból

felszabadít és
csitítja lelkem zenéd
életkedvet ad

lebegett a hang
majd utolért s jött velem
lelkemben zengett

Mozartot hallgat,
Fénylő csillagok alatt,
Egy szerelmespár.

Csönded vagyok és
hallgatok: nem szólnak a
húrok nagyon rég.

zokog zenéje
hattyúdal ez - Mahleri
élet búcsúja

harmóniája
megrendítőn égi dal
szívemben zengő

szentimentális
nem gondolom - érzelmes
azt nem tagadom

csillogó dallam
lelked bevonta - Chopin
trillák szökellnek

lehetnék ritmus
csellóban rejtőzködő
szépséges dallam

színes szép rajzú
ecetfalevél díszes
zongorafutam

mint Párizsban az
ősz - muzsikál szívemben
egy kis halk sanzon

Földi dalnokok.
Kérjetek, feltámadok.
Halkan hívjatok.

Már csak fény vagyok.
Holnapra csak tegnapok
árnya maradok.

sóhajom égbe
száll - vágyam oly régi már
nem szűnik csak fáj

lelkemet töltő
muzsika áradása
szívemben rezdül

szellő libben - zöld
angyalszárny rebben - levél
zizzenve zenél

hallani véltem
a természet lágy ölén
Bartók zenéjét

hallani vélted
belső füleddel lelked
rezdülő dalát

esténként zenét
hallgatok a mennyhez is
közelebb jutok

Énekel a rét.
Madarak trillája száll.
Kitárja szívét.

tovább hömpölyög
a zene árja sodor
szép harmóniát

Tücsök a prímás
hegedűjén ciripel
rigó fütyül rá.

szívhúrokon szól
szerelmes múzsák dala
tavaszéjszaka

dús lombok alatt
patak csobog - pedig csak
Schubert zene ez

Néha úgy érzed,
Kerted zsongó zenekar,
S a Nap vezényli.