Haiku versek a zenéről

Csendes esőben
édes zongoradallam.
Kék harmónia.

a tőrkörmű éj
vérig karmolta lelkem
kottapapírját

Operába is
beszűrődött egy lagzis
mulatós nóta.

Tárgyba bezártan
A nóta kiáltana:
Táncra fel, ujjak!

ősz színpompája
zongora billentyűkről
illan el gyorsan

Hajnali dallam,
érintetlen természet.
Léleknek gyógyír.

Anyám ringató
dala szól gyermekemből
unokáimnak...

csembaló hangon
pengő eső - ablakom
üvegén hallom

szonátát ír a
hegedűn játszó halál
- lélekhangokból

felszabadít és
csitítja lelkem zenéd
életkedvet ad

lebegett a hang
majd utolért s jött velem
lelkemben zengett

Mozartot hallgat,
Fénylő csillagok alatt,
Egy szerelmespár.

Csönded vagyok és
hallgatok: nem szólnak a
húrok nagyon rég.

zokog zenéje
hattyúdal ez - Mahleri
élet búcsúja

harmóniája
megrendítőn égi dal
szívemben zengő

szentimentális
nem gondolom - érzelmes
azt nem tagadom

csillogó dallam
lelked bevonta - Chopin
trillák szökellnek

lehetnék ritmus
csellóban rejtőzködő
szépséges dallam

színes szép rajzú
ecetfalevél díszes
zongorafutam

mint Párizsban az
ősz - muzsikál szívemben
egy kis halk sanzon

Földi dalnokok.
Kérjetek, feltámadok.
Halkan hívjatok.

Már csak fény vagyok.
Holnapra csak tegnapok
árnya maradok.

sóhajom égbe
száll - vágyam oly régi már
nem szűnik csak fáj

lelkemet töltő
muzsika áradása
szívemben rezdül

szellő libben - zöld
angyalszárny rebben - levél
zizzenve zenél

hallani véltem
a természet lágy ölén
Bartók zenéjét

hallani vélted
belső füleddel lelked
rezdülő dalát

esténként zenét
hallgatok a mennyhez is
közelebb jutok

Énekel a rét.
Madarak trillája száll.
Kitárja szívét.

tovább hömpölyög
a zene árja sodor
szép harmóniát

Tücsök a prímás
hegedűjén ciripel
rigó fütyül rá.

szívhúrokon szól
szerelmes múzsák dala
tavaszéjszaka

dús lombok alatt
patak csobog - pedig csak
Schubert zene ez

Néha úgy érzed,
Kerted zsongó zenekar,
S a Nap vezényli.

folyton elhallgatsz
pedig ajkadon még szép
dallam lehetnék

rég eltévedtem
zöld szemed tenger - szavad
szirének dala