Haiku versek a zenéről

sóhajom égbe
száll - vágyam oly régi már
nem szűnik csak fáj

lelkemet töltő
muzsika áradása
szívemben rezdül

szellő libben - zöld
angyalszárny rebben - levél
zizzenve zenél

hallani véltem
a természet lágy ölén
Bartók zenéjét

hallani vélted
belső füleddel lelked
rezdülő dalát

esténként zenét
hallgatok a mennyhez is
közelebb jutok

Énekel a rét.
Madarak trillája száll.
Kitárja szívét.

tovább hömpölyög
a zene árja sodor
szép harmóniát

Tücsök a prímás
hegedűjén ciripel
rigó fütyül rá.

szívhúrokon szól
szerelmes múzsák dala
tavaszéjszaka

dús lombok alatt
patak csobog - pedig csak
Schubert zene ez

Néha úgy érzed,
Kerted zsongó zenekar,
S a Nap vezényli.

folyton elhallgatsz
pedig ajkadon még szép
dallam lehetnék

rég eltévedtem
zöld szemed tenger - szavad
szirének dala

villanó fénye
vibrál a dallamnak - száll
az angyal hangja

ha lennél nekem
a dal, a szó, a csend, én
elringatnálak

magányos lelkem
dalos madarakkal telt
mert fuvolád zeng

könnyű vagyok most
tollpihe angyali mint
a Mozart zene

szemükben csillag
ragyog - Mozartot zeng sok
jókedvű angyal

Vivaldi fényes
Zenéje álmaimban
Virágba borít.

kismadár dalol
a szabadba vágyódva
fuvolahangon

Becsukom szemem,
a sok pötty életre kel:
ritmus, hang, zene.

zokogják fájó
dallamát a mának a
négyszer négy húron

az angyalok ha
fáznak Mozartot játsznak
vígan hárfáznak

Karácsonyharang
hangját öleli a szél
fehér palástban.

fekete-fehér
billentyűkön ezernyi
árnyalat dalol

Amíg van remény,
ne tedd le a tolladat,
nekem szól a dal.

Puhán megérint
a nyáresti hegyoldal
zenélő csendje.

fényesítitek
aranyló lényetekkel
lelkem termeit

zeng a muzsika
angyalokkal telt szobám
minden kis zuga

barokk cirádák
között megbújó dallam
égiekről szól

Valamiért a
te zenéd meríti a
legjobban szívem.

Így öröm élni:
Jól hangolt a hangszered,
s zenész a lelked.

csendben zuhanok
mióta a dalunkat
magaddal vitted

Gyönyörű a táj
Amire zongorával
Festek dallamot

. - tudok zenélni -
súgta az ezüstnyárfa
lombja a szélnek.