Új versek

A szeretlek egy
szó, mit ha sokat mondunk
kiüresedik.

közeleg már a
csendes éj - angyalt várok -
nyitott a szívem

téli éjszakán
egy havas kucsma ballag
randi a holddal

Madáretető-
Apró lábak dobolnak,
Dalra cserélt csend.

jégkék égbolton...
kihunyt, vezércsillagom
Sírodon virág

Absztrakt lucfenyő,
Vagy csak én nézem ferdén?
Alatta fekszem

Fegyverek nélkül
békés lenne az egész
forrongó világ.

Karácsonykor az
őrangyaloknak dolga
sokszorosan több

Minden hópihe
takaró akar lenni
nagyot álmodik.

Embert olvasni
egyedi bőrkötésben-
sorok között sors.

Vasárnap reggel
esik legjobban a friss,
illatos kávé.

Fekete csuklya
alatt táncol a világ,
bűnös és szabad.

Földre száll az est,
szívét betölti a csend,
álmok születnek.

Gúzsba kötött hús -
világodba meredek.
Élek... (csak belül).

Csendesen figyel,
Csoda csillog szemébe,
Csöpp kis csecsemő

szerettem, gyűrűt
húztam volna ujjára:
mára rossz emlék

anyám kabátját
sajátomként viselem-
múlttal szőtt jelen.

égre merednek
karmos fekete ágak -
gyenge még a nap

új év küszöbén
pillangókká vedlenek
rossz szokásaim

A szeretet fény,
amely bevilágítja
lelkünk sötétjét.

Karácsonyi fény:
akár a Man in Blackben,
neutralizál.

Éhes embernek
az étel többet ér, mint
bármely drágakő.

Az ifjúságunk
fényét a kor árnyéka
végig kíséri.

A múlt átgázolt
véres leheletével
történelmünkön.

Tavaszi reggel.
Sárgarigó dala száll.
Ébredő határ.

száguldó vonat
hóborította fák közt -
megáll az idő

Örvendezve ők
Betlehembe sietnek,
Jézust köszöntik...

Jászolban kisded,
békesség az embernek,
szóltak angyalok...

Örömünnep ez,
Angyalok hirdetik, hogy
Megváltó jön el...

mézes sütése
anyai örökségem -
életben tartjuk

Fürge csikó(k)ént
szaladtak el az évek...
Nem számolom már

Jégtükör mélyén
elvirágzik a hideg
tél szenvedélye.

kopottak vének
lelkükben mégis szépek -
látszat a fontos

nem bukott angyal
közelít - örömhírt hoz
földi poklunkba

A szépségnek a
leírhatatlan adja
a legszebb részét.

palaszürke est
nehezedik a tájra
lehunyt szemfedő