Új versek

A bölcs azt mondja:
az életben légy rosta,
s ne pedig spongya!

Nyafognak kiknek
jó soruk van, s hallgatnak
akiknek nehéz

ritkuló szívhang
halvány virágszirmokról
kikopik a kék

égi ködtenger
fákon dermedt némaság
úszik az erdő

kalligráfiák
ezek - havas ág versek -
fehér s fekete

Lelkiismeret:
az a bölcsesség, amely
jó útra terel.

Az élet olyan,
mint egy ruha mely nem jó
minden emberre.

Telünk csendjében
Vad mennydörgések után
Szimatol a nyár.

Mediterrán ősz
hamvába hulló csókod
íze lüktetés.

alvás közben is
figyelek rád - mondta - és
hangosan horkolt

jeges patanyom
a fagyott homokon - de
szívem kiolvadt

csillagok között
hajózik az ezüst hold -
holt a téli éj

szétszabdalt sorok
zokogás tépi széjjel
mély fájdalommal

keserű epét
itat a kor - rádöbbent
nagy senki vagyok

Nem nyílik semmi
A lövészárkok szélén
Csak jégvirágok

Kidőlt fa törzsén
Késsel vájt sebek: szívek -
Már nem dobognak

Boldogabb voltam
út közben, mint miután
a célba értem.

Mozdulatlan táj
Dermedt kismadár égbe
Nyúló kopasz fán

Lágy szárral kúszom
az élet kerítésén -
csalogat a fény.

Visszavonulok
Már túlhajtottam magam
Pihenni fogok.

hópelyhek szállnak
időtlen szürkeségben
párás a szemem

széllel rózsalonc
titkait megosztotta
hét határ tudja

isten ideges
ujjai dobolnak a
halántékomon

csontkemény csended
ellentmondást nem tűrőn
kiült arcomra

Verseim alá
Hullócsillagok gyűlnek
Kihunynak csendben

hínárszagú víz
tükrében széltépett fák
konyakfényű ég

eperédes nyár
kopott könyvet lapozgat
kölyökarcú szél

Nem rejtőzhetsz el,
az élet csukott könyvből
is tud olvasni.

A csend most a rend,
a hang úgy gond, ha zajt fon.
Szabad hallgatni.

Mocorgó doboz
Fagyott hangú nyávogás
Kidobott cicus

Gyászfeldolgozás
az, amikor szeretet
festi a múltat.

veszteni valóm
már nincsen szelíden néz
le rám az Isten

Magány és Macska -
Életem története,
Csendes örömök.

Könnyei gyöngyök
fénylő göröngyök arcán
gurulnak egyre.

álmos délután
besurran az ablakon
vendége vagyok

Ifjonti hevét,
önsebzése hegét mind
fájni érzi még.