Új versek

marad a kétség
fogy a reménység üres
utcákon ballag

Bíbor vörös nap.
Alkonyt hívogat, vegyül
lassan sötétbe!

Vajon hány törött
arcot bír el egy tükör,
mielőtt roppan?

Görnyedten ül a
bú, egy tikkadt alkonyon,
hangja monoton.

A harag színe,
rútlila. Sámson riad:
jaj, ne, Delila!

Ha csak száz év a
világ: fát ültetek. Ha
egy nap: akkor is.

virág illat száll...
ó, nem érhetlek utol
szerelmes tavasz

Üvegpalackba
zárt vihar, hajót dobál.
- Ne piszkáld. Törék...

Perceket kaptam
rövidke életedből,
nincsed súlya nyom.

ásít az erdő
aranyzöld rózsabogár
levélre huppan

Csendembe léptél,
te csendedet adtad át.
Összecsendültünk.

kalandos Napfény
a színeire bomlott -
szivárvány útján

Tereld el a szót.
E vak sötét éjjelen.
Bíbort viselve.

fond körém lelked
és én könnycseppjeidben
megmerítkezem

hangosbemondó
menetrend-monológja
szenvtelen szavak

némított tévén
hiába-beszélő fej
nem is tud róla

bent lánykacaj cseng
lent buszmotor duruzsol
utastérzene

fáradt kezemről
száradt sár pereg - kincs vagy:
eltemettelek

Gondolat és szó
Énünk önmámorában
Világteremtés

Emberlét súlya,
mi számít: emel. Többi
csak gyötrénelem.

Árnyak a falon.
Az álom valósága
kimozdult létsík.

Harmatcsepp sorsunk
gyönggyé tisztul, s elillan
a nyári fénnyel.

örökségeden
egyre kevésbé látszik
hogy készen kaptad

világos nappal
határoztam el hogy a
sötétbe ugrom

láthatatlan nagy
madár ül a vállamon -
úgy hiszem angyal

lelked rossz ügyért
eladva sokak bőrét
viszed vásárra

Mély folyóparton
szomorú sós patak fut
végig bőrömön.

Télből nyárba lép,
oda-vissza újabban-
tréfás április.

Szürke kendőt köt
az ég, eleredt könnyét
pocsolyák gyűjtik.

Búvárként vonz a
mély, hol ezüst fény játszik
halak pikkelyén.

Harmincöt évem
elszaladt, s ki tudja, hány
ered nyomába...

Gyermekként remélt
álmainkat őrizzük
egy életen át.

Arany ha élne,
átkapcsolna Kossuthról
a Petőfire.

Díszpinty páros. Pénz
fog dáridózni majd az
ostobasággal!

Aszály-gyűrt szegfű
ráncait, záporeső
kisimította.

egy apró fagyöngy -
leszek majd erdő mélyén
róla ismersz meg