Új versek

Világosodik,
Fényt emészt a zöld levél.
Foto-szintézis!

Ne haladj annál
gyorsabban vagy lassabban,
mint ahogyan tudsz!

lombsátor alatt
diólevél cirógat
fénykorbács a nap

Lehunyt szemeink
hirtelen tágra nyíltak,
felszisszent a fény.

Rám pereg a csend -
baracklekvárszagú nyár
édesen fröccsen.

Dús keblű vízcsepp
elidőzve, mélán csüng...
Cseresznye duzzad

Lelki békénkben
gyűlölet lángja lobban -
tiszavirágzás.

jókedvű a ló
ma - a kör egy napóra -
most kicsit siet

Mit nekünk Isten?
helye nincs bálványink közt,
elfeledtük már...

Felednélek én...
de jégvirágként fagytál
reá lelkemre

Mosolygott lágyan
mikor kitépte szívem...
Szeretlek - mondta

Benedek Elek
mamája: ágyban vagy még?
benne de kelek.

Igazság s gazság
Közt mozgatod a csúszkát -
Minket így versz át

- Hát ez nem "sámli"! -
te keményebb vagy mint a
Gördülő Kövek!

minden rendben lesz -
mondják keselyűk, nézve
pusztulásodat

ég és föld tükre
az esőcsepp felfénylő
parányi gömbje

Halálmadár jő -
csőrében megtört szívem
dobban utolsót

Tudjuk. Szer - etet
S a gyűl - ölet, és mégis
Gyűlölni fogunk

Ha nem világos
S nem szívhez szóló s nem szít
Fel, nem vers a vers!

Szélcsendes az est,
Denevér élet éled.
Őket ne féljed!

Gólya kelepel,
Fiókák kerepelnek.
Kéményes idill.

Lenni... nem lenni?
Ez itt az örök kérdés -
De holt nem felel.

Néma vászonra
fest szivárvány dallamot-
Mozart utódja

Fent óg-móg az ég,
Majd gyors szél dúl... lé ráz fel.
Por föld... jól ázz el!

- A fázis ráz is! -
vízben ne bízz... poroltó
kell ide, száz is!

találkozásunk
tócsába zuhant mint sok
hullt hársfavirág

Hős kín - a nagy fal,
Nép könny írt rá csúf dics fényt.
Még ma is őrt áll.

Legyünk csak szótag
egy közös szép mondatban:
Jó Ügyhöz szólva!

Földig hajolva
mélységeim mártóznak
magasságodban.

fekszünk a fűben
végtelen békességben
lelkünkben a csend

elszámoltat majd
a kölcsönkapott idő
s tartozásunk lesz

nemcsak keresztem
a szegeket is viszem
több évtizede

Az a sok szerep
Érjen össze benned, mert
Úgy leszel ember!

Bármerre járok,
szívemben őrzöm a jót:
fényesség kísér.

Gyász sötétjében,
benned rejlő fény áttör-
lélek táncra kér.

Sötétség mélyén,
lelked óriás erő,
fényt kapcsol benned.