Új versek

mikor már mindent
láttál - se mondhatod azt,
hogy megérkeztél

... pontatlan dolgok
pontos kiszámítása.
Hamis-valós kép.

télnek idején
láthatod majd a lelked-
minden sóhajban

egyetértek én
akár a hazuggal is-
ha igazat szól

Az élet azért
van, hogy megtanulhassuk,
milyen a halál.

Szemed két csillag,
ha beragyogja arcom
könnyebb lesz harcom.

világformálók
száműzött normalitás-
dekadens téboly

túl mély a kétely
medre, egyre csak lejjebb
süllyedek benne

Homályos fényben
éberen vigyáz egy őr.
Valami moccant.

Álomittasan
az élettől részegen
élni józanul.

aranyhalamat
csacska macska kifogta
nincs több kívánság

Emberek halnak
mások hatalomvágya
miatt halomra...

őszi reggelen
diófádon madárdal
magányom űzi

tengeri hegyek
mélységben magasságok -
mindig van vigasz

Állj meg, nézz körül,
ne fuss egy életen át
a halál elől.

Nem látok senkit,
mindig egyedül vagyok.
Rossz a szemüveg!

Ködfátyol leplét
napsugár felemelte-
szépséget talált.

Sötét szövetből
szőtt vén éjszaka, füstös
öreg nagykabát.

aranyszőnyegét
az ősznek tovább szövi
a feltámadt szél

Őszballada zúg
- nyár tartja az időbe
beszorult szívem.

szerelem-kerék
rozsdásodva nyikorog
de most is forog

S a hitek némán,
mint régi selyemkendő,
szertefoszlanak.

A kis Ronaldo
piaci értékei
Messi-re nyúlnak.

Belezajongott
hófehér csendességbe
a süvítő szél.

Őszi patakban
megcsillant a nyár csalfa,
tört tükörképe.

Jégcsap orgonál.
Imára hív a harang.
Hócsendes az est.

Fagyott most a csend.
Köd felhőköpönyegén
áttáncol a tél.

Keresem a szót,
mert elmondanám neked
hogy nem találom.

lépést tartani
mind nehezebb - az élet
szalad előlem

esti esőtől
ázott lucskos aranyszín
holt mocsok csillog

Pislákol a láng.
Elhidegül a világ.
Fészket rak a tél.

Magamnak írok,
de ha mást is megszólít
dupla az öröm.

Utad találd meg,
a célt még az elején
kitűzték neked.

Keressük vágyunk
nyomát, akár az éjben
kóborló kutyák.

Egy kemény vita,
üveglelkű embernek
szilánkos törés.

Varjúkárogás.
Hallgatnak a sírkövek,
mesét mond az ősz.