Új versek

Letört faágra
ráült a bánat, mellé
verebek szállnak.

eljár az idő
mit hittem én ostoba
eljár máshova

Rózsa fűzéred
öt kis gyöngyszeme anyám-
még takaródon

Rímektől üdült
fel slendrián Adrián
a szép Adrián.

csend ül a tájon
arany szimfónia szól
napfény húrokon

ha semmi másért, -
irigylem Istent minden
csöpp kis virágért

vétkei miatt
összebarátkozott a
bűntudatával

Kőben, virágban
sivatag rózsáiban
maradj meg nekem.

Akinek hite
Van, sokkal szabadabb, mint
Aki hitetlen.

Sebzett lelkeden
Szavaim sebtapaszok
S gyógyulok én is

mint egy híd, melyen
menetel a hadsereg:
belédremegek

szirmaim szórtam
amint elröppent rólam
- pillangóhatás -

Leszek tavaszod
zivatar után fényben
daloló madár

sötétség az éj
fátylán aranycérnával
csillagot hímez

Az esti fények
könnyű szimfóniája,
habos meggyszirmok.

Gazdátlan macskák
dorombolnak, nem restek
hízelegni sem.

könnyű vagyok most
tollpihe angyali mint
a Mozart zene

gyöngyként gurultak
tova legértékesebb
Pillanataink

Jóllakott madár
kedves csivitelése
vidámságot hoz.

Csipkés terítő,
rajta hamutál, füstben
csüggedt ráncos arc.

határok nélkül
a határtalanság is
értelmét veszti

megépítettem
a hidat, de addigra
folyód kiapadt

Pihenj meg nálam
mint sivatagi rózsa
kelyhében a nap.

Szomorúfűznek
ágai vízbe lógnak,
iszik vagy sirat...

mikor hallasz meg
Isten... kulcsolt kezem közt
kicsúszik minden

Cseresznyeszirom
utolsó tánca, holnap
széllel kél nászra.

már pipiskedik
kert közepén kankalin
új tüllszoknyában

A játszi szellő
felkapott egy pitypangot,
s elfutott vele...

cél nélkül futok
magam elöl - esztelen
száműzött vagyok

becsuk az élet
sok-sok ajtót? te nyisd ki
az ablakokat

Véget ért a nap,
a fény átadta helyét
a sötétségnek.

A romok között
feltámadó emlékek
sírva távoztak.

Barlangban nőtt fű
is várja a zöld tavasz
friss leheletét.

egy riadt veréb
verdes a szívem helyén
kabátom foglya

életem enyém
de időmet jobbára
másoknak adom

kopár ágakon
élősködő fagyöngyök
hintáznak zölden