Új versek

Messze a halott
némaság mögött, csendből
sarjad a hajnal.

Ködfátylat húzok
esős múltamra - jöhet
a napos holnap.

apró csillagok
lobbannak körülöttem
angyali jelek

Nekem ünnep az,
ha szemed rám mosolyog,
kezed simogat...

Hókristályokról
Vagy virágokról szökken
Szebben a dús fény

Még az újdonság
varázsát is meg kell hogy
újítsuk néha.

Nem bírok többé
nem hallani rólad, hát
most kérlek, beszélj!

csendes szívembe
nézve lehajtott fejjel
piszmog a bánat

a lényeg ott van
minden hallgatásodban -
tisztán értelek

halk neszezés is
lehet bömbölő ricsaj
rovarok között

hullámtörésben
ezüstsirály vijjogást
táncoltat a szél

Készíts esernyőt
voltörömökből, hogyha
lelkedben esik.

Vadgesztenyék közt
Kabátzsebemben őrzöm
Kézmelegedet.

A ködbe burkolt
Sötét árnyak léptei
Megrémítenek

Papírillatú
éden simítja lelkem
felszabadultság.

Kucorgó zöld fű
fagyos éjszaka után
fényre nyújtózik.

Szelíd reggelnek
hóharmatos szőnyegén
napsugár reszket.

le kell, hogy kössem,
különben bodorodik
minden gondolat

folyó nyugalmát
jövő-menő sirályok
meg nem zavarják

selyemruhája
övét hajából fonta
édes mosollyal

szürkésfekete
füstfelhő kap levegő
után az égen

Szabadidőben
ha tehetem szorongok
amennyit lehet.

vadszőlőinda
piros tintás verseim
házfalra írja

A tudat, s lélek
rendje éppoly fontos, mint
környezetedé.

Öreg házban vár
karácsonyi csodára
egy kicsiny gyermek

A szerelem a
hálátlanságok könyve,
első oldala.

érzékem nyitod
mikor végigsimítod
ajkam szemeddel

Muskátlik helyett
Jégvirágok vacogják
Szobám ablakát.

Emelt lélekkel
tipegek tarka avar
ölelésében.

a fakír ágya
szöges ellentétben van
a kényelmemmel

halkan ringatja
őszi szél az utolsó
harmatcseppeket

Szúette pad áll
a kunyhó közelében
- pletyka ül rajta.

sárga sütőtök
barna csöppeket izzad
szaunaszeánsz

Ha frázist zeng a
felszín, tengermélyre száll
a vers-gyöngyhalász.

vonatablakot
töröl a szaladó táj
suhanás voltam

szellő borzolta
fűz árnyjátéka mintha
kosarat fonna