Új versek

értelmezés az
írás tétje megélés
higgadt rálátás

Távoli hegyek,
ködben úszó kék árnyak
útra hív a vágy.

Hattyú fehérben,
feszes tavon fodrot húz -
hosszú uszálya.

ballagunk haza
fogja a kezem apám -
öröknek hittem

vörös palástot
tűzmadarak foltoznak
alkonyat szívén

elfordulsz lassan
ingedben kapaszkodik
még tekintetem

létsivatagban
te vagy szívem kertjének -
legszebb virága.

Meg kell simítsam
néha régi öngyújtóm
ismert karcait.

érhálós karom
göcsörtös vén reszketeg -
de engedelmes

ember - önzésed
a katasztrófák oka -
földünk zsarnoka

emlék fonalát
gombolyítom tétován -
labirintusból

földi kötődés -
angyalszárny tollként lebbensz
diófalevél

anyám szabta rám
Isten legszebb imáját -
viselem megvéd

postafordultán
legszebbik küldemény az-
ha te magad jössz

ezer kötetnyi
arcunkra írt érzelem -
mennyi olvasat

Erdő mélyén most
természet titkairól
nyári szél mesél.

Ki megjárta már
saját poklát, az tudja,
mit ér az élet.

felfűzött gyöngysor
szavakból készült kláris
kimondva még szebb

sorolhatnám hét
nap hét éjjel éltünkben
mi minden fér el

reggeli zápor
smaragdszínszárnyú angyal
kacagva röppen

emberség kihalt
veszett kutyák tépik szét -
azt ami maradt

születésünkel
kezdjük el megosztani -
könnycsepjeinket

vannak emberek
akikkel találkozni -
isteni érzés

szó - orkán sodor
viharok véres torkán -
maradok szélcsend

Nyári szélben a
tó vizében csónak ring
a nádas mögött.

van egy sóhajtás
mely lélegzettel indul -
csókkal érkezik

sérült szája tán
dalol márvány angyal csönd
rőt templom falon

Sebesen suhan
távoli országokon
a képzeletem

a smaragdszínű
remény verőfényében
fürdetem lelkem

ódon falak közt
táguló térbe zuhan
a lemenő nap

törékeny bensőm
darabjait avatja -
mozaikot rak

Megértés hídja
az empátia minden
egyes lélekhez.

első érzésem
ma is ugyanaz mint volt -
második már nem

kihűlt szoba vár
magányos éj sötétjén
fáj a néma csók

nem a magány fáj
hanem a közöny megfojt
magamnak írok

angyal szárnytolla
homlokom megkarcolva
versemet írta