Új versek

Virágvasárnap
bevonultál szívembe
tavaszom lettél.

Hamuszín egek
fénnyel telnek, harmadnap
feltámadt Krisztus...

Isten, egy napon
kölcsönkapott életem
én visszaadom.

betelt az erdő
cinege kristályosan
csengő hangjától

fénytelen ébred
mikoron már föleszmél
Tőle kér több fényt

gyéren szivárog
át a fény duzzadó nagy
csipkefüggönyön

Az igáslovak
Nem sárkányok, hátukon
Nincs gyönyör, nincs kéj

Férfin kötőfék.
Nő horgolja szavakból
Míves érzésből

Mint anyja csecsét
Árva kisded, úgy vágytam
Közelségedet

tán balkezes volt
ki sorsom írta, hogy így
elmaszatolta

- Praxisunk megszűnt!
De lesz nagy választékban
"REHA" bili, tál!

démonaim mély
tűzszemeiben, izzó
fekete parázs

kiszínezetlen
szivárvány vagy, életem
kifestőjében

Egy hónapja lesz,
hogy örökre elmentél.
Még mindig fájó.

Megismerkedett
két eset... egy nehéz és
egy még nehezebb.

Saját végzetünk
Könyörtelen bakói
Mi magunk vagyunk.

én ki nem adom
közös emlékeinket -
pedig szép versek

A memóriám
jobb mint a számítógép.
Törölhetetlen.

a szín- mágiát
kutatom, megfesteném
galaxisait

Szilaj gyönyörnek
vége is az, mint lőpor
a tűz csókjában.

A fát kivágjuk.
Hogy helyén nőjön egy új.
Vagy ház épüljön.

nap sugarai
lila kelyhekbe ültek -
liliomfára

A méreg cseppje
lágyan csillan meg a pók
sötét rágóján.

Szerénytelenség
Azt hinni magadról, hogy
Minden érted van.

A hiányoddal
élek együtt helyetted.
Hűséges társam.

"Tehát" - mondják, és
Fenenagy szélhámosság
A láthatáron.

bontott beomlott
szótöredékek versem
összetevői

Van nálad recept.
De nem jelenti azt, hogy
meg tudod főzni.

Feledhetőség
feledékenységgel nem
palástolható

lelkem mélyére
ha belátnál, meglepő,
ott is tavasz van

Lassan leforgott
az összes közös emlék
- mind csak a múlté.

Lehetnék elég,
Lehetnél elégedett,
Lehetnénk csak mi.

te remegtél én
öleltelek - így teltek
a hideg telek

költő szándékát
ne kérdőjelezd meg - csak
versét ízlelgesd

hozzád érve a
fény is megtörik - nekem
esélyem se volt

nevünk a fába
egy szívbe zárva: késsel
vésett tévedés