Új versek

Piros muskátlik
ülnek az ablakomban,
várjuk a nyarat.

Fehér és lila
orgonák illata száll -
Anyám emléke.

Nefelejcs belép
a körbe, lila írisz
tekint tükörbe.

Szárnyuk szegetten,
örömök és tervek. Ha-
lomban hevernek.

Lassan elborít
minket a sötét. A rend
lesi istenét.

Rejtett, nyugtató
tudás, lényege mindig
a megújhodás.

A gond eloszlik
hirtelen. Csak illatod
marad még velem.

a kéklő pára,
part menti füzek, s nemrég
lobogó tüzek.

Tükrödbe nézve
reszket a valóság: mily
törékeny vagyok!

Sok beszélgetés
értelmetlen, ha a szó
nem ér a szívhez.

Szellő szárnyán szállt
röpke pillanattá vált
a diákélet

Különleges könyv,
csak felcsapom a kertet -
és már olvasom.

gondolatom hol
nyílegyenes hol kusza
pamutgombolyag

bozontos fészek
madárcsicsergést bújtat
vastagtörzsű fán

rögös út vezet
a hegyre keresztemet
nem tehetem le

Hinni kell, bízni
Isten kegyelmében, mert
csak így érdemes!

szélárnyék bújtat
kint zúg míg várlak fények
se kúsznak ide

Májusban van a
MADARAK ÉS FÁK NAPJA -
Föld az övék is!

Ahogyan csiga
a házába, húzódik
lelkem befelé.

Tiszteljük egymást,
hiszen úgy szép az élet.
harag csak méreg.

májusi desszert
pirosló földi eper
illata bódít

diófa porzós
barkája potyog - lombja
már árnyékot ad

Belső könyvemre
szamárfület hajtanak
nyíló vágyaim.

Papírpillangó
táncába hajtogatom
tegnap emlékét.

Lelkem öleli
mamám kilencvenéves
ráncolt szoknyája.

Kor haladtával
egyre inkább Anyám néz
tükörből reám.

konyhából kávé
nyitott ajtón orgona
illat találka

Mesél a mező,
fűszálak közt lapozgat
tavaszi szellő.

S a díszlet helyén
már tüskék közt érnek a
szelíd gesztenyék.

Elmúlástól fél
a mag, mely sosem látott
földet, sem esőt.

Rózsaszín felhők
úsznak az égen, nyugvó
Nappírban izzva.

Apám nézése
fegyelmezett minket, de
kacagtatott is.

ó te bárka hogy
kormányozzalak - vihar
jön vihar után

Május herceg ma
smaragd palástban nyargalt
tavaszi tájban

mint méhecskének
lágy szirompaplan, nekem
tenyered ágyam

széles mosollyal
tarka rétek imáit
begyűjti a nap