Új versek

már félek írni
most mást is jelentenek
bizonyos szavak

Fa a hegytetőn
Egyedül, sziklák között
Már elszáradtam

Valóság ez? Vagy
csak a föld legszebb álma
maradt reggelig...

Madárcsicsergés
Nyomja el a motorzajt -
Városi idill.

Szerelmem veled
Virágillatú sziget -
Térképen kívül.

Álmatlansággal
aki csatát vív, másnap
levert. Elesett.

gyermeki lényed
s álmaidat őrizd meg
maradj ki voltál

kalandozhat a
képzelet a lényeget
találd meg benne

pipacsmezőben
szél szedeget szirmokat -
így virágzunk el

hulló szirmok közt
megérint egy pillanat -
pár nap az élet

hiszek a jóban
bolond Don Quijote
vagyok valóban

csillagfénybe néz
kertem minden virága
romantikus éj

Tört tükördarab
reményteli mosollyal
képzel szebb jövőt.

bolondnak néztek
mert nekem más a mérce -
a tisztességem

bodzaernyő leng,
árnya hosszúra nyúlik
- nyugalom szitál

ábrándjaimban
nekem képzelgéseim
a valós élet

Sötét szobában
egy gyermek álmot rajzol:
napsugarat lát.

gombold ki lelked -
ujjbegyem szóra bírja
hallgatásodat

Felhők mögött is
van ég, van Nap, van reggel:
ha reménnyel élsz.

ezernyi szirom
angyalok körtáncában
áramlik a lét

tanuljuk egymást,
ahogy folyó a medrét -
alakítva él

ember mivoltunk
tükre az alkotásunk
transzformáció

sötétségből fényt
a semmiből szépséget -
ez az alkotás

Meghitt alkonyat
telíti érzékeim.
Gyermekként állok.

meztelen szavad
megszólalt, betakarlak
hallgatásommal

Mélyedbe bújok,
nyitok egy ablakot: a
legsötétebbet...

Leesett álmom
bagoly ébreszt felszedem -
hangos az éjjel

Minden tudásnak
Halhatatlan értéke...
Lapokba-szőttes.

ijesztő érzés
körbefon néma sikoly -
reménytelenség

Felhívnálak, de
a zordon túlvilágon
sosincs térerő.

csak kavics vagyok
szobor nem leszek se hegy -
vándor a földön

Mit érdemlek én,
ha te nem érdemled, de
mégis szeretlek.

nem a szó ragyog,
hanem ha a másikban
tisztán látszol meg

lószereteted
belém épült - tőled ez
az örökségem

bányalovaknak
védőszentje lehetnél -
sokan mesélték

már nem is nézlek,
a csended lett ismerős
nem a mosolyod