Új versek

amikor írok
belül sírok - sebzett az
alkotó lélek

Biztonságérzet
járja át szívünket, ha
szeretve vagyunk.

vágyom elérni
megfoghatatlanságod
ellentéteit

bánat ködbe vész
egy gyengéd ölelésben -
örök gyógyerő

Megérezni a
szeretetet, elég egy
gyöngéd ölelés.

sima homokra
rajzoltunk patanyom kört -
virgonc volt árnyunk

Őszi tájakon
elmélázva rám kacsint
az újrakezdés.

Szeretet kopog
nyiss ajtót neki, mert egy
kicsi szív dobog!

Csupa didergő
ember: lép november majd
öccse december.

November kopog
kisöccsét várja, jön a
fagyos december.

ég és föld között
élő vagy erdő napfényt
szűrő kapcsolat

esendő ember
felkel - de jókedve nem -
síkos az avar

tócsában nézd lent
a fönt - ha megérinted
tükre összetör

Szószólója ha
némáknak leszel, magad
kell nagyot kiálts.

Pigmentes folttal
kötött szövetségem lett
a menedékem.

Csendre lelni a
zűrzavar káoszában:
Isteni gyógyír.

Agyunk pörgése
szétfeszíti lelkünk: csend
az, ami gyógyít.

Színes levelek,
Szórodnak szerteszét itt,
Oly mesés látvány.

szív` arcfátyolban
villogó fekete szem -
gyöngybagoly fülel

Fák becsukódnak
erekbe dermed a nyár
hosszú lesz az éj.

Egy elismerő
pillantás kedves szóval:
lélekfeltöltés.

vannak és voltak
zöld lombként lobogtak most
tarkák de holtak

A kedvesség nem
gyengeség, nagy erő van
benne: Isteni.

ősz - ékszerészed
eső múltán sok fénycsepp
bogyón s virágon

Eső áztatta
erekben kihül az ősz
lecsorog a fény.

édes mosollyal
pihensz szívem redőin
lelkem takar be

megérkezett az
ősz nyirkos temetőkben
krizantém nyilik

A bezárt szív, csak
a szeretetnek képes
kitárulkozni.

Minden gyermeki
kacaj, mosolyt varázsol:
lélekfeltöltő.

Ködbe burkolt fák
közt régmúlt emlékei
törnek most elő.

csendjébe szél fúj
imbolygó fény ijesztget
árnyak vs szellemek

víztükör hátán
némán megáll a múltban
felejtett idő

mi az őszben nem
színesedünk - szürkülünk
a tarka tájban

Torz világunkban
a zajt, imával lehet
elhallgattatni.

más világból egy
más világba születés
élet és halál

A boldogságot
jól megragadva, szívem
kitárulkozott.