Új versek

A legegyszerűbb
dolgokban rejteznek a
legnagyobb csodák.

jégbuckák közül
lila selyemszirmokkal
üzen a tavasz

Szegénység, sebaj!
De kérnék használati
utasítást is!

harang-foszlányok
szövik az álmos csendet
a nyári mezőn

Hasamon csúszok
egész nap, ezért köpöm
az embert szembe

Későn érkezhet,
de akkor is ajándék
a tisztánlátás.

góliátok nem
írnak törvényt a hősök
mindig dávidok

kockáztat aki
borivók asztalánál
vizet prédikál

szellő dédelget
az illatos rét felett
hajnali csendet

selyem bőrődbe
a mindennapok terhe
karcol éveket

a csengőhangom
már te vagy, lehetnél a
vibrálásom is

Kritikusom vagy.
Megítélsz, elítélsz, s rút
csillagod adod...

jó kis reggel ez
érzem hogy hamarosan
beléd szeretek

Búsképű lovag,
ne harcolj értem tovább,
hitem vesztettem.

Verdeső visszhang
csilingelése űzi
a szürke telet.

Önérzet mindig
sekélyes lélekben csap
legmagasabbra.

Szavakból formál
létező világot az,
ki alkotni tud.

szerelmes szívnek
éjszakai alvás csak
kényszerpihenő

valamit akkor
is adni kell mikor csak
elvenni lehet

Megbotlik a nap.
Csillagok mosolyában
tükröződik már...

tegnap levetett
gondomat viseled ma
új inged helyett

bántó szavaknál
százszor fájdalmasabbak
maró csendjeink.

Butaság azon
vitázni egereknek,
melyikük szürkébb.

Indigókék éj
borul susogó tájra
téli alkonyon.

Néma tájon fut
a pillanat, s múlttá tesz
cammogó jelent.

nap aranyában
kis cinege dalában
bujkál a tavasz

Színdarab ez is,
de már nem azt és nem úgy
játsszuk, mint régen.

Ibolya ébred
dermedten mély álomból,
kéken üdvözöl.

Légy velem ma is
hogy elmondhassam holnap
milyen volt tegnap.

meddő virágzás
a mi szerelmünk oltott
japáncseresznye

ahogy szavaid
mozdulnak, én utánuk
szerelmesedem

édes ébredés
épp csak egy falat tavasz
volt az a perc ma

Hol kezdjem vajon
lelkem gyűrődéseit
kisimítani?

Ki falun másképp
él, kakukktojás lesz a
pletykafészekben.

ha a munkádat
csak Isten látja, akkor
is szem előtt vagy

csillog a szemed
egy gördülő könnycseppben
lelkemet rejted