Új versek

megtanultam; már
tudok, bűntudat nélkül
- nemet mondani

Gesztusaitól
értetlenség üvöltött
jenkik szeméből.

Elméd rabjaként,
Céltalanul taposod
Álmod virágát!

Minden kitűzött
cél csodás értelmet ad
az ébredésnek.

Kényszer nem köti,
a szél kedve szerint fúj-
szabadabb mint mi.

mint a néma csend
úgy ölelt át, szelíden...
mosolygós halál

Folyton sajgó múlt
díszdobozba zárva vár
szabadulásra.

csalóka tavasz
kacsint, s virágba kelti
a kék kankalint

rohanó idő
arcom barázdáiban
futkos nevetve

Isten sző stólát
a tavasznak, tarka rét
terül el vásznán.

az ég sarkában
tanyát vert egy gondolat:
`most hogyan tovább? `

Elhagytam magam:
a megtalálómnak, tán
ajándék leszek...!?!

Holdkór, másvilág,
Minden valóság fonák
Itt holló danol

...gyermekként szalad
előlem a valóság.
"Nőj fel!" - kiabál.

Kóborló lélek
utca-magányban ébred -
otthon illatra

Elnyeltem a zajt,
lelkem tavába lépve
csobbant a csendbe.

Lelkünk szavai
a csend békességében
felerősödnek.

Egy autó kell
hogy mindig benne legyen
kicsi kezében.

bocsásd meg nekik
hogy a te nevedben is
beszélni mernek

mennyi apró seb
láthatatlanul sajog
rejti jó modor

Napból telihold
Legügyesebb szamuráj
Kardjával szelte

Feljött a szép Hold,
a Nap szemlesütve bújt
egy felhő mögé...

Tűzijátéktól
Fénylik a sötét éjjel
Tele reménnyel!

Tűzijátékot
Szór szemed fénye - újév
Remény csillaga.

Nem tudhatom, hol
kezdődik a magasság
és hol ér véget.

Akkordjaiból
kilép a hang, s mentsvárat
remél a csendtől.

kis fényt reméltem
tündöklő csillagoktól -
könnyem megfagyott

lángoló szívek
sokat érnek - halál se
hűti le őket

Gyűlöl és szeret,
nem ért engem sem magát...
s habár sír; nevet.

Sírd el könnyeid,
engedj helyet szívedben
az örömöknek.

Arcod tükörkép,
gondolatod lustán ül
az idő lován.

gubancolódott
spárgán vonaglik jövőnk
ennyi a világ

ágrácsokból font
kalickában vergődik
jövőm angyala

Isten a reményt
fejezi ki, egy gyermek
születésével.

A nap, amelyik
Jótett, alkotás nélkül
Telik: kárba vész.

Öleld át jól a
lelked, hogy rád találjon
Isten mosolya.