Új versek

Hosszú gyaloglás
után a láb fájdalma
parancsol megálljt.

Isten vendége
vagy. Viselkedj mindig úgy,
hogy méltó legyen.

Gyönyörű szemed
Mélyen belém lát, nincs más,
Kristályvízű tó.

Az ősz ajkára,
egy fürt szőlő mézédes
nedűt csepegtet.

Október vígan
kóstolgat, beleharap
egy-egy almába.

Kiürül a csend.
Megcsendül az üresség.
Vagyok, aki vagy.

Kerüld az orvost,
Ha szobanövényei
Már elfonnyadtak.

Ne nevess soha
A bután, mert azt hiszi,
Hogy humora van.

A sors felírta
Egy cetlire, hogy mit kell
Tennem. Elveszett.

kápolna fönt a
hegyen - hófehér fala
színes lomb között

Kertet dolgoztam
madárdalért, öntöztem
virágillatért.

teám gőze száll
fákat simogat - ők is
fölé hajolnak

Nyugtató színek
kavalkádja. Fenn a kék,
lenn, zöld és sárga.

ajtaja zárva
de percegő falai
már düledeznek

Szakadó esős
november. Csoda hát, ha
rozsdaszín az ősz?

gyűrött arcomra
ráncaim mázsás súlya
nehezedik már

A csókoknál nem
a hossza számít, hanem
a vágy varázsa.

A hűség döntés,
nem pedig érzésekkel
telt magyarázat.

Nem fogadtak be
A sakkcsapatba, mert túl
Alacsony vagyok.

A föld egy fészek
és fiókái vannak
mindenki éhes.

Ne fuss el kóbor
eb! Egyél, igyál, aludj,
aztán menj, ha tudsz!

hűvös hajnalok
derűs nappalok- de jön
hamar az este

Oly messze vagy már.
S mikor közel, még messzebb.
El nem érhetlek.

délutánra jár
megöregszünk mielőtt
bealkonyodik

Visszakacsint a
Nyár belobbant még egy-két
Ázott szerelmet

Kételkedhetünk,
de kételyeinkkel nem
ijesztgethetünk...

A bátorság az
A művészet, mely tudja,
Félsz a haláltól.

A bank az a hely,
Ahonnan kölcsönt kapsz, ha
Nincs rá szükséged.

csupasz fájdalom
didereg szemeimben
nagyon szeretlek

tenyérnyi földem
milliónyi virága
mind testvéreim

Nem vagy még öreg!
Csak az időd múlt gyorsan,
lelked fiatal...

pocsék idő van
odakint ám idebent
összemelegszünk

hazára mindig
van kereslet ameddig
árulni fogják

Hajnalt rikolt egy
kakas, s fényét keresi
a kopott napnak.

Értelmes vagy nem
az élet kopog halkan
és már esik is.

A bátorság az
A művészet, amelyik
Fél a haláltól.