Új versek

Reggel a csendet
nyújtani mint a rétest -
tölteni ráér.

A világvége
hangulat: energia,
mi tőlünk ered.

Arcom tükrödben
fejvesztve keresem. Nincs.
Melyikünk hitvány?

bank s a média
létünk világuralma -
s ez lélektelen

mély nyomot hagyott
ahogy arcomra csókot
dobott - az idő

esendő a test
a lélek hite az út
ezen haladok

Ébren alszom rég.
Szememből álom illan.
Szárítja hőség.

bárányfelhőkből
könnyet facsarna ráncos
szántóföldekre

Átlényegülés.
Lényeddé válok mikor
ölel két karod.

Minek ott a kincs,
hol jó egészség meg nincs?
Hisz az ám a kincs!

Régi kovásszal
új kenyeret formálunk.
Harc is, béke is.

Ameddig élek
hajnalhasadáson át
álmomból jövök.

két hetes - de rég
voltam kéthetes épp ma
hetvenhét éve

költészet s zene
ez - lelkemet gyógyító
rezgő parallel

Humor kell nekünk,
átsegít a gondokon,
gyógyító derű.

a felhasadt ég
résén kibukkant a Hold
rémült holt arca

Egy árva lárva
a sors bábja. Reménytől
nő lepkeszárnya.

Magamra vett ing
múltam. Jövőm jelenleg
titok-vállfán lóg.

szép szelíd ősz lesz
a rét ruháját lassan
gombolja végig

kalaprepítő
vad szél füstköd a homok
tele szemem szám

... Világhálómhoz
tapadt gondolataim
szabadulnak-e?

két lekopasztott
szárnycsonk csak - szárnyalni már
nem lehet vele

Butáknak ne szólj
bölcset, vörös posztó nem
jó tanácsadó.

kukoricásban
szőke nyárral enyelget
komiszkodó ősz

Égen föld felett
gólyák sokaságával
kacagó angyal.

Ébredő erdő
vágya tavasszal, zengő
madarak dala.

Vörös lángokat
festve esti fény ragyog,
alkonyi égen.

Újjászületést
hoz a tavaszi szellő,
ébred az élet.

Dér csillan a fán,
hideg éjjelek álmán
fagyos csend alszik.

Őszi esőcsepp
puhán koppan a járdán.
Szomorú dallam.

Kerestem égen,
s lám, ott lapult Isten a
bokrok tövében.

tegeződve az
ördöggel van több dolog
mit megírhatok

mert amikről nem
beszélünk, önmaguktól
vallanak olykor

Eldobott kincsek
tanítanak becsülni
sima köveket.

avarba ejtőn
csendes a hóvirág lány
a talpam alatt

ujjaid alatt
fölzeng a húr - tiszta hang
az égbe repít