Új versek

bársonyos rózsa
szirmára gyöngyként pereg
a hajnali dér

átöltözött a
rozsdamarta hegyoldal
menyegzőre vár

Bashóval ketten
- háromszáz év közöttünk -
nézzük a holdat

Már nincs itt senki.
Csak a leesett papir
zörren lábamnál.

melankolikus
hangulatomhoz illik
a színtelen köd

kimért időmnek
fogyó cseppjei a vég
poharát töltik

nevezhetetlen
rejtélyeidet titkon
máig szeretem

van egy oltárom
higgy bennem és építsünk
köré templomot

átszakadt felhő
tülljén egy szellő, rostál
eső permetet

Mogorva, öreg
arcokhoz szegődik a
szeretethiány.

lombkoronákon
sorslenyomatos levél
elhulló remény

aranyhal pikkely
villan lucskos hullt levél
az éj mély sötét

lányka szemében
csillag-ének gyúl apró
semmiségektől

bármit érintesz
ott vagyok benne mint az
ujjlenyomatod

égi legelő -
ezüst nyáj a csillagok
pásztoruk a Hold

Ölelés nélkül
belehal életébe
az egész Világ.

tajtékos habok
tánca - patkódübörgés
rohan előttük

szirmokkal teli
pocsolya körül galamb
keresi arcát

tiszta károgás
az ég - fekete sereg
hozza a telet

Bokrot ölelő
köd karjai közt rózsák
vérvörös sebek.

pontokba szedtem
mindenem, ideje hogy
összeköss minket

habfehér blúzod
rajta őszi levelek
izgató rajza

Víz tükrén táncol
ezernyi csillag fénye,
álmodik a tó.

Kopár bokrokon
csüngő csipkebogyókat
csipked a zord fagy.

Trilláját arany
áron méri a sármány,
drága téli brand.

megbújik a táj
mindent elfedő ködbe
vonatfütty hasít

Valamit mindig
aláírnak könnyedén...
s mi beledöglünk!

Kihalt a sétány,
csak a csillagfény játszik
deres avaron.

hajnali órák
füstös lakás ködében
írom életem

sosem búcsúzunk -
számunkra megérkezés
minden pillanat

ecetfaágra
japán haikut írt bölcs
költőként a hó

Téli estéken
Mézeskalácsillatú
A készülődés.

biciklizhetnénk
a zöld mezők melletti
hajnali csendben

fészek ölében,
fájón ringatja a szél
nyárnak melegét

Hajnali csendben,
lombtalan, alvó fák közt
havat hord a szél.

mosolygós világ -
reggel rám kacsintottak
az esőcseppek