Új versek

Mit szeretettel
néz tekinteted, szépnek
azt tekintheted.

Boldog csak az lesz,
ki az életben mindent
pozitívan vesz.

Ha látna téged,
A fiatalabb éned,
Vajon mit vélne?

Gyóntatószék ott
az Isten szabad ege
alatt, egy nagy fa.

Kezed kezemhez:
körülöttünk a semmi,
bennünk a minden.

Korbácsot fonnak
A hajnali sugarak
Az éjt elűzni

Hold árnyéka, a
Könnyes gyászoló asszony
Sötét kendője

forró szívvel de
józan ésszel komponált
életszerenád

Frissen nyírt gyepre
lágy szellő szemetet hint
- városi tavasz.

Tűnt élménymorzsák
hízott emlékeivel
lelkem táplálom.

közös életünk
mikor nem taktikázol
viruló világ

Két szarka között
tulajdonjogi pernek
nincsen értelme.

harmadnaposan
titkaink takaróját
magunkra húzzuk

Teremts békét a
lelkedben, és majd sokan
ülnek le melléd.

hatalmas lepel
a sötét éj míg földi
porszemekhez ér

tabula rasa
mondanám s ha figyelnél
komolyan vennéd

Tavasz fényében
tűzsugarak szikráin
életrügy pattan

Messze repített
a képzelet ereje -
Instant boldogság.

Az elfelejtett
emlékek mesék lesznek.
Így élnek tovább.

kackiás harcsa
úszik alant, legyezve
víz alatt lomhán

A lélektársad
feltétel nélkül szeret.
Engedd meg neki.

sárga pitypang a
réten olyan, mint csillag
a tiszta égen

Egy százalék is
óriássá válhat a
győzelem után!

Orvosság helyett
sebzett lélek balzsama
az álmodozás.

gótikus ablak
színdús fényívén égi
angyal üzenget

hajnali álmom
szirmaim nyitja - körém
kúszva átölel

történelemmé
sűrűsödnek emberi
gyarlóságaink

Kombájn szagolja
Az aratás illatát
A kasza helyett

Igaz szerelem
csodálatos erejű
idős korban is.

Pipitérszínű
jókedvvel hint köszöntést
eléd a tavasz.

Magadat tisztán
találod meg másban s így
új értelmet nyersz.

üvegpoharad
lennék - ajkadról csókot
lopnék titokban

hagyom, hogy érints
lelkem igazi hangszer
csak hangolnod kell

Nagy hallgatások
után valaki mindig
mond egy szomorút.

Akkor tudtam meg,
hogy mi a hiány, mikor
megszerettelek.

Lájkokat gyűjtök,
Hogy aztán azokból úgy
Érezzem, vagyok.