Új versek

Ahol az Isten
jelen van, előbukkan
ott az ördög is.

Isten világát
nekünk álmodja Földre
minden szál virág

Ahányszor újra
rakom magamat, mindig
kevesebb leszek.

feküdt a szabad
égbolt alatt - csillagok
vigyázták nyáját

Vártam, mint szélben
hűlő kémény. De ingyen
nem jön az élmény.

egy beteljesült
fasors - papírtestet ölt
díszruhája vers

falevélkórus
szélmantráját hallgasd négy
évszakszólamban

falevél útja
lehullásban megtalált
önazonosság

fa kolostorán
elmúlást gyakorol sok
levélszerzetes

vizsgadrukkban az
emlékezetkiesés -
lapsus maximus

Ajándékod, ha
megkérdezed tetszik-e:
főképp rólad szól.

májusi zápor
apró tócsában veréb
kortyol az égből

Ködként szállt alá
és ölelt át gyöngéden
a sűrű magány.

csendje rám borul
éjszín teste beburkol
sötét lepelbe

Szívem kamrája
csakis veled van tele...
elspájzoltalak.

Aranyló hajnal,
a meszelt ház faláról
csorog a napfény.

Alvajárók közt
magány szegődik társul
annak, ki éber.

mikor gyermeket
hoz világra, akkor lesz
időtlen szépség

távolságoddal
nagyobb teret hagysz köztünk
- kétségeimnek

Sütés közben nincs
kecmec: nap is süt, habcsók
felhőt fúj a szél.

Három gyerekem
szemefénye: nekem a
legszebb tükörkép

puha szívzugban
a szeretet körbezár:
ölbevett anyám

Élet hosszával
nem a bölcsesség nő, csak
illúziója.

végleg feladnád
nincs tovább s mélypont után
egy mentőöv vár

napfény hímezte
zöld palástban tündöklőn
jött Május herceg

Sebzett lelkem, egy
Angyali kéz kirántja
Égő katlanból!

Keresem magam,
Hegyet - völgyet átvágva
Utat csinálok!

Pattanó rügyek
ricsaja veri fel a
gyümölcsös csendjét.

Mi értelme van
e földi létnek, ha nem
a boldogságunk?

lelkemben hordlak
mióta szívem alatt
szíved megdobbant

először hallott
szívdobbanás: az anyák
legszebb zenéje

Üvegszilánkok
között földszagú apró
kavicsnak lenni.

egymásért viselt
felelősségünk folyton
kimegy divatból

pillanat íze
elsimul a szélben én
elmosolyodom

Aláhull a nap
az égen a csillagok
kinyújtózhatnak.

Katicabogár
pihen virág kelyhében
s szél ringatja el.