Új versek

fent gyönyörködő
Isten... lent dombot-völgyet
pirosra pettyez

fehér orgonán,
Anyám égi könnyei;
harmatcsepp gyöngyök

szívünkben dobban,
néhány itt hagyott szavuk,
s hiányuk csendje

kereszted alatt
Május - herceg térdepel
áldásod kérve

Játékskatulyák
sorsa: ahogyan mások
egymásra rakják.

Évek szálltak el
felettünk észrevétlen,
jégcsap szívünkön...

magányosság, egy
fáradt lepke szállt le egy
korhadt küszöbre

Elzsibbad izmok...
Csorgadozó nyálaim...
reményt adhatnak!

Apró dolgokban
az örömök lelkünket
elvarázsolják.

Elfogadással
elvonulnak a felhők
a fejünk fölül.

Lehet, por leszek
egy úton, vagy csillag a
fehér tejúton.

Tudom, ha újra
éled bennem a lélek,
egy leszek véled.

Jó azoknak, kik
sokat sírnak, s elalszik
lelkük a könnyben.

szerelmes napfény
virágzó fákat csókol
boldog április

Szeretve lenni
és szeretni: boldogság
pillanatai.

színek vibráló
fények éledő lombok -
szívemben béke

Virágszirmokat
szórnak lábaid elé -
diákéveid

Kezet fogni az
egyet nem értés fölött:
igaz emberség.

Fogódzó nélkül,
keskeny palló az élet,
ingó szivárvány.

halott lepkeszárny
pók hálóját díszíti -
híres dizájnőr

Szerelem színét
szellő szórja szemembe -
vérszilvavirág

Szorongásaim.
Centrumában; semmim sincs
amit elhiszek

Lelki békéddel
Teremtsd meg a végtelent!
Használd a csendet!

Félelmeinkkel,
elvárásokkal telt zsák -
le kéne tenni...

az idő csendre
int a határban ő most
remekművet ír

ott tükröződik
a ló szemében a táj
s csillogó szemem

Ha agyalással
zsírt lehetne égetni
csontsovány lennék!

Add Uram, kiket
szeretek, ne tudják meg,
mi a félelem.

Tavaszi szellő
jelentett fel zaklató
fűzfaköltőket.

Csillagok között
lelkünk apró égi fény,
lángoló remény.

még átitat a
húsvéti áhítat - lásd
minden feltámad

Menyegzőt ültek
a virágszirmok. Frigyük
gyümölcsöt érlel.

Nem a bezártság
a legrosszabb, hanem ha
magad bezárod.

Száz virágszirom
keringőzik kertemben -
szél szárnyán szállnak.

Örökké tartó
ugyanaz, fájdalmasabb,
mint a változás.

Nem lehet mindig
győzni, de a padlóról
feltápászkodhatsz.