Új versek

Inkvizíció!
Igazán kínos az ágy,
mely alhatatlan.

Bizony, a folyó
A pici forrásokból
Erősödik meg

Párolgás - eső
Anyai karok óvó
Szép ölelése

hidat az épít
akit a túlparton is
szívesen látnak

bajtárs akkor is
veled tart ha lámpással
keresed a bajt

Teste ősz és tél
Lelkében örök nyár él
Szívében tavasz

ráncos kezére
az idő festette a
sok erezetet

hullanak alá
mézsárga falevelek
mint lélekcseppek

nem gondoltam rád -
de pont addig tartott míg
ezt le nem írtam

Ha megérted, hogy
semmi se tiéd, akkor
kaphatsz meg mindent.

Az vagyok, amit
Isten gondol, a többi
csak félreértés.

fekete, fehér
farkasok viaskodnak
a szívünk mélyén

lehelet vagyok -
tétova mozdulat egy
fázós reggelen

A létezésünk
Titkait a napjaink
percei rejtik.

legyen lelkünk is
egymásnak szép otthona
ne csak a házunk

cicám bundája
őszi napfényt cirógat
teljes az összhang

ködbe veszett az
álmos reggel, harangszó
ébreszti napom

Hullócsillagként
zuhansz bele ágyadba,
álmod is elég.

vagyonom bennem
fényét szemedből vettem
ez ma mindenem

Szívem szövete
közé kúszó szerelem
Örök reményem

Ha távolléted
nem tűnik fel senkinek,
jelenléted sem.

lebegő szirmok
töltik ki a kettőnk közt
virágzó teret

A szerelem vak.
Főleg, hogyha szemet szúr
a szíved csücske.

októberre jár
megfáradt testben a nyár
elöregedett

amikor elment
hozzám bújva búcsúzott
nagyon hiányzik

kockás takaró
terasz gőzölgő tea
őszi hangulat

földút sarában
holdfény loccsanva terül
- hömpölyög az ősz -

Remény csepeg hűlt
ereimbe, hit piheg
szívemben. Élek.

hold sarlójára
kecsesen fölaggattam
minden gondomat

a has nem korog
és a lélek nem tátong
ha jól táplálod

szűk esztendőkben
a könyöradománynak
árfolyama van

falra festett kép
villan a gyertyafényben
angyalszárny libben

nyárfa levele
pereg halk neszezéssel
sápadt őszi nap

hullnak perceink
fáradt őszi levelek
vissza nem térnek

Lassú táncot jár
az esti lámpa fénye,
az utca üres...

Gesztenye gurul
macskaköves fasoron,
mókus kergeti.