Új versek

Egy padon várom
a harmatcseppek mellé
kuporgó hajnalt.

nem vettem észre
amíg szíved foltoztam
új ruhát vettél

Nyers drágakőből
gyémánttá csiszolódhatsz
életed során.

Első mosolya
még eltakarja hátsó
gondolatait.

madárka dalát
kertvég öreg fájáról
felkapta a szél

Kihalt utcakép -
Folyó nélküli meder.
Halott sivatag.

Május fehérbe
öltözött, mi ez ha nem
kényszerházasság.

Arcok, jellemek
bontakoznak ki rövid
három sorokból.

kis tavam partján
barázdabillegető
rak gondos fészket...

A mosolygásról
nem tehetek le egy-két
szarkaláb miatt.

Meztelen voltál,
így hát rád terítettem
meleg lelkemet.

Csak dőlj hátra az
élet páholyában és
élvezd a műsort.

Színes múltunkat
szürke jelenünk mossa
tiszta jövővé.

Simogató kéz
elől is kitérsz majd, ha
sok pofont kaptál.

a kéz mely féltett
arcodat simogatta
el is engedhet

Papírvilágod,
hajtod ahogy akarod.
Gyűrt origami.

hajnal bíbora
még csendben kucorodik
selyemfűszálon

találkozásunk
minden pillanatában
fény és lebegés

földrengés után
a sorstalanság élén
ül minden porszem

lerongyolódott
rólam ölelésed is
azóta fázom

Hószállingózást,
ünnepi csendben, bejgli
illata kísér.

Én csak szeretve
tudom gyűlölni azt, kit
egykor imádtam.

Érintés nélkül
halálra van ítélve
test, és lélek is.

Nehéz nap után
levendulaillattól
édes az este.

álomkapuim
hajnalig az éj nyitja
csillagkulcsokkal

Gondod az ima
karjába űz - az ima
kiemel onnan.

gyakran aljasul
a vádlott a bírója
színvonalára

Vagy, ki szembejött
majd elhaladt... szemedben
én, a pillanat.

Vagy lepaktált a
főnökkel, vagy mehetett
a mamut ellen!

Apró bogárként
zsebedben csodálkoznék
rá a világra.

selymes sugara
lélek-simogatásod
nyomába sem ér

lassított a perc
szerelmes gerlék csókján
megtántorodott

Nagyon jó vagy a
színlelésben. Bennem is
meglelted a színt.

Páratlan vagyok.
Nem is tudom... Ezt mindig
a párom mondja!

Naplementében
parázsló pipacsmező
messzire látszik.

Világomban az
ellentétek játéka
teremt egyensúlyt.