Új versek

Ma is láttalak
Göncölszekérrel jöttél
Anyám vártalak

utolsó percig
halogatni mindent hogy
legyen extázis

zöld ruhájában
tavalyi avar alatt
bujkál a tavasz.

Hasad a hajnal,
piros pöttyös bögréből
kávé gőzölög.

mily messze van már
tékozló ifjúságom
dús s gondtalan volt

minden sóhajtás
szánalmas hadakozás
a valósággal

a rád találás
öröme - elengedés
kínja is egyben

rád emlékeztet
szobám minden zuga, még
a porcicák is

nem kalitkában
születik a szabadság
vándor könnyében

Nézel, de nem látsz.
Hallasz, de nem értesz meg.
Szeretsz, de mégsem.

Piszkos kötényből
ezüstmorzsákat hullat
téli didergés.

tűnő hólepel,
vékonyodó jégtükör,
rügyek reménye.

befagyott tavon
korcsolyázik a napfény
s a jég felolvad

Sosem szeretett
vagy gyűlölt annyira, hogy
álmodjak róla.

Egybemosódik
e zavaros világban
a jó és a rossz.

Transzparenciád
alatt sem találtam meg
valódi éned.

ezüst ködökből
függönyt húzott a hajnal
messzeség elé

Szív az észben vagy
Ész, a szívben: melyik vagy
- Lelkiismeret?

szabadságjoga
van a kakukknak is a
tojásrakásra

Mint februárban
az éj, olyan a halál?
Fekete-fehér?

Eltékozoltam
gyermekéveimet hogy
jó felnőtt legyek

vörösre festi
ég alját a hajnali
fagyos pirkadat

Szavaid bántón
fölényes éle mélyen
megsebzett engem.

néha megőrjít
máskor belesimulok
szótlanságodba

domb mögött lesben
ülő napsugár esőt
hívja játszani

Ha van humorod:
gyúlj, s bolondozz, de ha nincs:
kérlek, ne pontozz!

a folyó mesél
az úszó szalmaszálon
két tücsök zenél

annyira bátor
voltam hozzád hogy félni
tanultam tőled

akit a törvény
igazol annak mindegy
hol az igazság

maszatos felhők
vonulnak át fényarca
előtt a holdnak

pont olyan voltál
mint egy ígéret - amit
még elhihetek

Őszinteséged
súlyából annyi marad
amennyire fájt.

kopott kerti pad
titkos találkák tüzét
őrzi örökre

A parti füzek
alatt, csendben csobog a
tegnapi emlék.

verebek helyett
nájlonzacskók lengenek
a kopár ágon

Becsület egyre
jó: megtanít vékonyan
kenyeret kenni.