Új versek

Bagoly beszólt a
bögölynek: - Te csömörlet,
csőröm csócsál meg!

Kávé illatát
lengte derengő szobád,
reggel csók helyett.

Aki mindenben
talál szépet művész, vagy
pedig szerelmes.

lennék harangszó
kis falu templomában
béke szigete

- Összeszedtél sok
rossz tulajdonságot... én
csak kék ibolyát.

ha téged nézlek
mintha magamat látnám -
Leírhatatlan

a lombok között
elszunnyadt meleget most
kiűzi a szél

Vájlingban kushad
a nokedli, hecsedlis
puszedli a sztár.

ne kérj túl sokat
ha magadból keveset
vagy képes adni

Mit jelent nekem
az írás és költészet?
Felszabadulást!

Házfalon kis gyík,
esőverte flaszteren
eltévedt bogár.

A halál előtt
egyetlen pillanatba
szűkül életünk.

álmomban csillag
voltam te pedig holdfény
együtt ragyogtunk

Szeretem az éj
varázsát, tücskök dalát
nyugalmat áraszt.

véget ér a csend
ha rést hasít a hajnal
éj sötét vásznán

Vadrózsák között,
te voltál a tündöklő
kedves virágszál.

alázat nélkül
ne próbálj istenednek
arcot faragni

virrasztó éjjel
még telve szép reménnyel
remegő kézzel

Édes Földanyánk
Napfivér és Holdnővér
- szentháromságunk

Behunyt szemmel is
felkel a nap, s aláhull
szelíden a fény.

szoknyád alá néz
ezernyi fűszál mintha
mind férfi volna

semmi sem mozdul
az utolsó porszem is
helyére került

Hiába víz, nos
Télen a hullámok is
Kettétörhetnek

Szubjektív lét néz
farkas szemet - objektív
tükörképével

Nos, lépj a lelked
Kertjébe és csodáld azt
Hidd, szeresd, becsüld

Két égő csillag
Ragyogó fúziója
Csillagszerelem

Tündérfátyol a
Gemenc vizein, sárga,
szépséges szőnyeg...

ha a pillanat
varázsában élsz: "Hűha!"
- olyan szép minden

álmos rózsákra
hinti langy melegét az
esti szürkület

lennék nyitott könyv
ha lapjaim száma nem
lenne végtelen

Aki nem látja
könnyeidet, mosolyod
nem érdemli meg.

esett az eső
megfogant rózsáimra
mosolyog Isten

mindenki meghalt
magára maradt zászlót
lengeti a szél

A szívemben egy
igaz szerelemmel, nem
lehetek másé!

te a tű én a
cérna - elveszhetnénk egy
szénakazalban

Csak mustármagnyi
hitet adj nekem, Uram!
Boldogabb leszek.