Új versek

ha beülhetem
gondolataid közé -
utazód leszek

Színes nyári fény.
Összetört szivárványban
Magadat látod.

virágszirom száll
tenyerem is kinyújtom -
vele táncolok

földi életed
Isten tenyerén virul -
nem rejtheted el

csókol nagy csendben
a hamvas hajnali fény -
várom s felragyog

túlvigyázva is
elveszítheted amit -
annyira szeretsz

visszajár a szél
üres madárfészekbe
belekukkant még

emlékezz arra
milyen volt a szerelem -
mielőtt elmúlt

Csípős hajnalon
rigófüttyöt visz a szél
Erdő csendje hív

szerelmünk kertjét
vigyázva ápolom rég -
rózsáid hegek

A szem a lélek
tükre, reménykednünk kell
jelenlétükre.

Vajon szabad-e
gyesznót pörzsölni a Szent
Gellért-hegy tetőn?

fekete reggel
remény fehérével hint -
árnyalatokat

szíved lábnyomát
őrzi szerelemkertem -
rózsái hegek

láttam szemében
azt a három szót, amit -
sosem mondott ki

madár ejtette
magból földi imádság-
virágszőnyegen

másként kelt a nap
altatómmal ébredtem -
új kávém főzöm

szent percek ezek-
minden vele közös kép
elér szívemig

szerethetsz nagyon
bőven elég az nekem -
ha gondolatban

Nem lennék máshol,
csak örömmel kibélelt
igaz szívekben.

Minden nap reggel,
Fényes gömb jön az égre.
Elmúl a sötét.

békegalambok
felröppennek majd vissza -
tettek egy próbát

mondják hőség van
Itthon még őrzi nekem -
négy fal a tavaszt

visszanéztem és
megláttam magam veled -
álmokat szőni

glóriám a ló
nyaka - ez lesz síromon
a nevem fölött

gyémántmorzsákból
alkottál életművet
koronaékszert

legalább annyi
igazság kell amennyit -
nap süt az égen

madárdallamból
font ma csodás pántlikát
a tavaszi szél

tavaszi lombok
primőr tengerébe száll -
gyönyörű galamb

bodzavirágzás
túl édes már ez az est
csend erjed bennem

nyílnak a rózsák,
a kert olyan tiszta most
mint egy vallatás

lelkem pásztora
üdvös légy jó magamhoz -
hogy visszatérjek

zöld virág levél
fotoszintetizálgat
él a növényke

kiszáradt mezőn
virágok sóhajától-
porlik az élet

írisz kertemnek
szivárvány istennő fest -
sziromszárnyakat

csipke-mandalát
sző a fától az égig -
nyolclábú póklány