Új versek

Hajnal lágy ujja
harmatcseppből fűz gyöngysort -
pók hálójára.

Játszótér mellett
sietve húz el a busz -
otthon játszanak.

Holdfoltos erdő.
A bagoly szárnyán múlik
marad-e a csend.

Kis ablak alatt
meleg kenyér illata -
Isten közel van.

Gyűlnek a percek,
mint eső a párkányon -
elfelejtettél.

ölelem álmunk
mielőtt köddé válik -
kósza képzelet

haiku költő
dús babérkoszút képzel
álomittasan

Ibolya kiles
a ráhajló árnyékból. -
tavasz íze száll.

árva kertemben
bársony szellő fújdogál -
marasztalna még

A drágakő is
fényben csillan. A hegy se
látszik sötétben.

téli szél sóhajt
illatod nyoma megfagy
én voltam a dér

Először néz rám -
és hirtelen megértem,
miért születtem.

Négy mancs a padlón -
a hűség hangja kopog.
a nap küszöbén

Csillagok alatt
a macskaköves út is
ugyanúgy fénylik.

Szülő mosolya
csendes menedék mindig -
hazatalálok.

gyerekzsivajban
édes, porcukros mosoly,
fánkillatú est

narancs topánban
táncol messzi délibáb -
végtelen lángok

tágas ég alatt
valami összeszorul -
csak a torkom az

Letiport mezőn
egyetlen fűszáláért
zokog a tücsök.

ottfelejtett szél
üres fészket simogat
mig a hold figyel

Ember, éber légy-
szélbe kiszort hamunak
beszédét hallgasd.

Mondd, miben higgyünk?
Abban, amit életre
szántok kelteni.

hóvirágok lenn
fenn köd szitál a légben -
asszimetria

mozdulatlan fák
közt valami mégis él -
lélegzik a fény

szárnyas fekete
ló hóviharban áll s vár
még nem mennék el

csókol a tavasz
a föld szíve megrezzen
kitárja titkát

rügyfakadásban
dombok zöld mellényében
tavasz mosolyog

szemvillanásnyi
idő sem az életünk -
csillaghoz képest

szívem legmélyén
elnyűtt álmok várják már -
ébredésemet

írok - zajt csendet
zokogást s hulló könnyet -
őszinte verset

csak a cinkéké
ez a madáretető -
tudatlan veréb

harmatcsepp nyúlik
talán még megmenthetné -
egy éjjeli fagy

van dekor bőven
tavaszt választ a húsvét
valentin napra

poros padláson
megelevenedő múlt -
fakó fényképek

fagyott ágon ül
egy varjú alkonyatkor,
este lett bennem

lehunyt szempillák
álomképek peregnek -
belső vetítés