Új versek

Ágban a remény,
bizalma a törzs felé
rendíthetetlen.

Tettel mondd, szóval
ne! Csak csendben tégy, hogy én
hinni tudjalak!

pillangó röptét
irigyled, piros pipacs?
Költői kérdés.

napfényes tavasz
rám ragyogtatja összes
örömét báját

Szél hárfa játszik
lágy zenét a tavaszon-
libbenő dallam.

hangulattalan -
padon hűlt helyünk alatt
elszáradt virág

pohár és gyomor -
- míg az egyik kiürül
másik megtelik

innen tudhatod -
Már koldus vagy királyfi!!!
- porban korona

millió gyermek
már nem élhet gyermekkort:
szörnyű jelenkor

Ma mit érleltél,
megtörhetetlen lélek?
Aludj el, kérlek.

Alszik a múltam,
költögetem. Megtudnám:
most hol a helyem?

Kút mélyén a hold
Gazda fejét vakarja:
`vedrem nehezebb`

világ közepe?
ez a kis százszorszép itt
a lábam előtt

messzi darvakkal
az idő versenyre kel
együtt repülnek

együtt döntöttünk
úgy, hogy külön leszünk majd
boldogtalanok

Vén haldokló fa,
de nézd, egy egész élet
ott ül alatta.

szem sírgödrében
a lélek könnye fénylik:
- eltemetett gyöngy

Az egyedüllét
megtanít magunkra is
szívvel figyelni.

könnyebbé válok,
ha nem benned keresem
- súlytalanságom

hőscincér-sorsa -
ha csak a szája jár úgy
koldusbotra jut

hangya ír ódát
ibolya szirmára - én
egy kis haikut

jó felütéssel -
kicsi a vers de erős
- mélyütést adhatsz

gyökereztess szép
lemetszett szókinövést
(ny)írj szóbonsai-t

Még a sáska is
imára kulcsolja a
kezét e napon.

Itt felejtetted
levetett álmaidat:
csenddé gyűrt szavak.

Napfény sugara
millió darabra tört,
cseppként hull alá.

Hogy kérném számon,
amit virágok nyelvén
mondtál el nekem?

Keserves szülés,
míg a döntést meghozod.
Lerakott teher.

buszmegállóban
csikkszedő görnyed - lehet
ez egy jövőkép(?)

pillanatversek
mossák lélekpart kövét
cseppekből tenger

egy jó cetlivers
ma megkönnyeztet holnap
majd megnevettet

Tavaszi szél jött,
s dolgavégezetlenül
új téllé fagyott.

fakó arcú hold -
rózsaszín ruhájával
Földnek tetszeleg

béke - az hol van
melyik nyíló bokorban
keressük együtt

Földanya szép kék
ruháját Nap élteti,
csillagok őrzik.

még tanulgatom
hogyan felejtsem el majd,
a RÁDgondolást