Új versek

Nehéz megtörni
azt, aki egyedül élt
túl minden vihart.

süvítő szélben
gallyak jajveszékelnek -
végzetes vihar

álmos délután
aranyfényben játszanak
búzabóbiták

kéken tollvonás
fut az égen papíron
zengő sorokban

áldás s büntetés
jóra figyelmeztetés
nemzeti fohász

meglepett reggel
egy szíj mellettem szunnyadt -
ébredésre tárt

penészes napló
lapjai közé szorult
egy régvolt világ

nem kellenek a
nagy szavak - közös öröm -
végül ez maradt

nyár lehelete
fakuló abrosz szélén
édes dinnyeíz

szikkadt nád között
hallgat a víz, csak egy csöpp
árnyék ring benne

imát mormolgat
apró kezei között -
simít, s csendet tölt

rózsaszín hajnal -
élni akar még bennem
a legszebb remény

Életem fele
nyári széllel szállt. Sebaj!
Másodvirágzás!

nap ég a habon
gyerekzsivaj fut végig
egy stégdeszkán túl

angyalok ülnek
a lombos diófákon
szél játszik lantján

várt nyaralásunk
végeztével elmúlás-
szagú lett a nyár

napi egy tett több
már nem megy erőm elfogy
ennyit bír testem

szélzúgást festek
az égre sötétkéket
viharvirágot

a címből tudni
én írtam - nem versem rossz -
az egyes enyém

Csupán egyetlen
célom van. Túlélni az
egész Életet.

kabócadallal
nyári szellő ringatja -
tengernyi vágyam

Kis lépésekben
egymásba tett bizalma
két nagy magánynak.

ha a test ily vén
mire csábít a vágy és
miért izzik még

kapok mit adtam
állítólag így van ez -
igaz vagy hamis

törékeny csendből
győzelmet kovácsolok
élesebb lettem

Sosem a buta
publikál tudásbeli
különbségekről.

csended rám hajol
mint eső a fák kérgén,
hallgatlak belül

ki szavakkal fest
kevésbé népszerű mint
aki ecsettel

víztükör remeg
csónak belsejében már
csak emlék maradt

Hozz a világra
felsíró irgalmat- ne
halva szülessen.

csillagfény-folyam
tekinteted mélységén -
sosem voltam szebb

telt kalászokon
billegő esőcseppek -
aranyló tenger

szebb lesz a világ
lásd a látható mögött -
mi láthatatlan

Két vihar között
lágy napsugár sütöget
kenyérnek búzát.

Tépi a szél a
fákat mint szívemet a
bánat... szaggatja.

minden változik
hőségből jégvihar dúl -
természetesen