Új versek

Minden elmúlik,
érezd, ami itt marad -
pillanat-illat.

Hogy félrever, mint
a harangok? Csak úgy, mint
fejben a hangok.

S pengetjük tovább,
lét barbár akkordjait.
Mindig, ugyanitt.

Előre menni?
Rajtvonal, újrakezdés?
Nehéz kérdések...

sok szót szól a száj
írt szavaid fegyelmezd
rendezd verssorba

Míg vágyódsz, maradsz
a párkányon hasztalan
futkosó bogár.

Érteni fogod
a jót, ha majd szembesülsz-
a legrosszabbal.

Ha tüzet gyújtasz
fényeskedik a világ-
és árnyékot vet.

Legyen szemetek
a múltra, hogy lássátok
a jövőtöket.

sírjához téli
alkonyban nem jutottam
vad szél elűzött

régi vétkeim
lelkem törött ablakán
kitekintenek

S hosszan néznélek,
hogy hunyt szemem mögött is
Téged lássalak.

Távol vagytok, de
minden leütött betűm
- titeket ölel.

Láttad szirmaim
benne nyár zenéje szól
emlékdal Neked

Karácsonyillat,
gyermekkacajok, régi,
gondtalan idők.

Ugyanazt tenni
az egyiknek szabad, míg
másiknak tilos.

Öröm lángja ég
összeér most föld és ég
áldás, dicsőség!

Jóság, szeretet
öröm-fényforrás benned -
Isteneredet

két láng - gyertyafény
hittel telve útra kész -
reményt osztja szét

Átélni, jelen
lenni a pillanatban:
teljes valóság.

"Kilyukadt az ég
párnája, sok hópihe
puhán földre szállt."

Ünnepi fényben
egy szerető ölelés
elkápráztató.

Emberségre lel
az, aki szeretettel
tud körülnézni.

Csendes esőben
édes zongoradallam.
Kék harmónia.

Ahogy ruhája
a földre csusszant, lehullt
az álarca is.

szép szavaidba
sződd bele értelmedet-
könnyebb lesz nekünk

A tiszteletet
és szerelmet, nem lehet
megkövetelni.

Meghitt ölelés
finomsága a lélek
örvendezése.

fázós karácsony
belül reszketek rideg
világba születsz

Károg a varjú
szeretne király lenni
tavaszt hazudik.

A bölcsek szerint,
a születésnapokból
a sok a legjobb!

szipog az eső
kint az ereszen - ám bent
folyik a könnyem

Tévedésben jársz
attól hogy nem értenek-
nem leszel művész.

A testem a rét,
melyen millió virág
nyílt már - Emlékek

nem sejthetitek
nem tudhatjátok kik a
Három Királyok

Légy megengedő
a spártai szigorban-
a balansz végett.