Új versek

Isten segít az
úton járni, de neked
kell elindulnod.

alkonyatkor a
leghűségesebb árny is
vékonyodni kezd

nem történt semmi
a szárítókötélen
kék lepedő leng

Mozgatórugó
csak egy van, szeretni és
szeretve lenni.

ott él benned egy
Titkos Erő, minek nem
árthat semmi sem

porzik a puszta
szomját oltó csordának
bólogat a gém

Beszélnek hozzám,
Ruhák a szárítóról.
A nyár már halott.

Suttogok: maradj,
Hiába a kiáltás,
Ha nem akarod.

Megbocsátásnál
ne feledkezz el soha
saját magadról.

A napfelkelte
később ér a völgybe, de
megéri várni.

itt hagyott inged
magamra öltöm - benne
én, magunk vagyok

Kicsit többször kell
kevesebbnek látszani
annál, mit gondolsz.

szende szirmait
szemérmesen szórja szét
száraz szarkaláb

sötét ég alatt
gömbölyödik a kertben
fekete macska

bezárult a kör
hajthatatlanságodban
már nincs szenvedély

Nyitva az ajtóm,
besétálhatsz rajta, de
ne zárd be kérlek.

csöndesen esik
megébreszt majd ő altat
halk zajával el

Szeretet fáról
letört ág helyébe szép,
új hajtás serken.

Ha meg kell másznod
a hegyet, indulj! ne várj!
kisebb úgyse lesz!

fontold meg mit vetsz
papírra ha rosszul zár
asztalfiókod

Ifjú mindenki
volt, idősnek lenni a
nagy teljesítmény.

Hibás, helytelen
gondolatok miatt nem
látogatható!

járatlanért járt
utat el ne hagyj, akarsz-
e tévelyegni?

Felhők elúsztak,
szél fákat simogat, és
szivárvány ragyog...

Fűszálakra nőtt
apró gyöngyökbe bújik
a felkelő Nap.

Kacskaringózik
és ring a kellem, fákkal
táncol egy tündér.

szántják a tarlót
keresztút mentén állva
pléhKrisztus lesi

Homlokodra írt
életbarázdáidat
szívem simítja.

Soha ne feledd:
Isten csak egy imányi
távolságra van.

homokba karcolt
szerelemígéretet
tengervíz mos el...

szemed száz formát
csodál s a szívedben lesz
egy-egy lenyomat

Tökéletes nem,
de jobb azért lehetsz ma,
mint voltál tegnap.

ölelj magadhoz
mindent, ami örömet,
szeretetet ad...

Kihűlt hajnalok
hű kávéillatában
emléked kísér(t).

augusztusi
napfényfürdőben érnek
a szőlőszemek

Árva fűszálon
ágaskodik a hangya,
eltévedt szegény.