Új versek

azt tanulom épp
hogy kell vállrándítással -
csendben maradni

Új esztendőben
törekedjetek mindig
szeretni. Ámen.

Kedveseim, a
legjobbakat! Sok csodás
haikut nektek!

A bal féket nem
húzza be, gyalázva a
szépet, s magát is!

napos oldalon
apja árnyéka után -
szalad egy leány

első fagy után
megrepedt a pocsolya,
az ég belenéz

tollas kis csapat
kerti padon pletykálnak -
téli napfürdő

Reménnyel telve
kívánjuk az új évet,
bárcsak így lenne...

Búcsúzás-idő,
sok jót magunkkal viszünk,
minden rossz marad...

ma húsz éve, hogy
angyal lett édesanyám -
én pedig árva

nem dajkált senki
így lettem én magamnak -
mézédes terhe

hóesés közben
a harang nem mozdul meg
ima a csendben

Puha mosolyként
Gömbölyödik reám a
Karácsonyillat.

az évek alatt
rám égett túlzásokat
suvickolgatom

Csomagol a nyár.
Idő szárnyán egy fél év
alatt ideér.

Tüskés kaktuszok
törékeny virágait
szellő rebbenti.

négy gyertya lángja
fénye ködben is vezet
találj meg angyal

illatos mézes
szív, angyal és csillagok -
négy gyertya lobog

vágyom a fényre
sötét téli napokon -
szóban nyílok meg

Tavak virága,
nyári fák árnyékában.
Hó és jég alatt.

hegycsúcsok között
kacskaringós útszalag -
felhőbe vinne

emberségednek
tisztaságát őrizd meg -
ez örökséged

éneklő kórus
egy kicsi lány háttal áll -
az én unokám

lüktet az élet
mint a fájdalom mélyén
lassú dobbanás

elrepedt a csend
könnyem hullani kezdett
fáj a veszteség

Mai haikum
kicsi csésze fülére
tapadt teafű.

ismerős utcán
felnőtt lábam botorkál -
emlékekre lép

hűvös hajnalon
régi emlékeimmel -
betakarózom

hószagú az est
kis cinkék magot csennek -
ködbe bújt a Hold

óhajtalak fény
nagyon fogytán a remény
örömöm kevés

vesztesek vagyunk
a halál ránk nagyot sújt
kiket itt hagyott

ködös hajnalban
a templomkert kapuja
még nyitva maradt

karácsony éjjel
emlékcsend áldás ölel -
múltról álmodom

mesés gyermekkor
hála könnye szememben -
áldás anyámnak

Fagyban kószálok,
sálamból nyári rózsák
derűje sóhajt.

nem fáj a kudarc
mióta mellettem vagy -
hisz én már nyertem