Új versek

Szórakozni jár.
Boldogságot hazudik.
De a szíve sír.

Míg távolodom,
megfakul a valóság
horizontodon.

betakarózom
jóleső szavaiddal
most már nem fázom

legszebb hely, hová
büntetlenül bezárhatsz
- legyen a szíved

mi lenne, ha nem
feltételeznénk folyton
ezt-azt másokról

jó szóval, tettel
széppé hímezheted a
lelked Istennek

És akkor már én
is tudtam. Ha te maradsz,
én is maradok.

Ketten kérdeztünk.
Neki feleltél, de rám
néztél. Én kellek.

Tudom, mi van a
konyakos meggyben, de jó
rácsodálkozni.

Minden ember egy
Oázis, a másikat
Keresi mégis

nem semmi ami
már nincs mégis hat - szívben
matematika

Kevésnek tartott.
Igaza volt. Nem voltam
elég. Több voltam.

első csókunkban
bizsergett a létező
összes alkalom

kötött pulcsiba
belegubancolódott
illatnál nincs jobb

a másik sosem
volt-lesz tied - az érzés
igen - azt reptesd

Érvénytelen a
régi norma, nincsenek
örök értékek?

Homályos stílus.
Valamiért nem tiszta...
Célravezető?!

Verseimbe nem
tennélek, annál sokkal
jobban féltelek.

Kinek érdeke
száz év előtti káosz
megismétlése?

Csipkerózsikád
sérülten várakozik.
Kevés a hű szív.

Csak önmagamon
keresztül ismerhetem
meg a világot.

te magad vagy, ha
megéled - amúgy csak egy
szó a sok közül

Sebzett emberként
Testemen uralkodom
Beletörődöm

Ahol nem süt Nap
ott nincsenek Árnyékok,
de a Föld forog.

Téli álmaim
nem felejtem, virágzik
a kék nefelejcs.

Életünkben az
egyik legfontosabb szó,
s erő, a "mégis".

Hátat fordíthatsz,
de a szeretet örök,
ott volt, van, és lesz.

Elmúlt öt óra,
elkezdődik a napod:
kávé és kóla.

Szeretet a lét
Örök irgalma és ne
Reménye legyen

fantáziádnak
ki szabhat határt, tán még
az Isten(ed) sem

Kishitűséged
emeli korlátaid
önmagad körül.

Szívem legmélyén
vágyakozva, hevesen
ott lobog a tűz.

Korhadó tölgyfa
ágán holdfény csordogál...
Ezüstös cseppek...

Ordítanék, de
akkor sem hallanál meg.
Süketként bolyongsz.

Fénylő tócsában
nézed arcod - pillantás
ez önmagadba...

libbenő felhő -
égi kékfestőn fénylő
tündérek tánca