Új versek

Ha mindig másra
figyelek, hol marad a
saját életem?

Moccanatlan csend?
Holtfában születendő
Milliónyi lét

lesz idő, mikor
kopottas vágyaimnak
varrok szárnyakat

Lehet, én fonák
számadást vetettem az
életemmel. Passz...

Kedvencem lett a
csend minden pillanata,
jól átölelve.

Lemetszett ágad
helyett növessz másikat
csak szeress újra!

ellenségem nem
is keresett a boldog
emberek között

Szép aranykalász
gyöngyfüzér nyár derekán
Lisztkönnye pereg.

csak a napsugár
néz be reggel menhelyek
koszos ablakán

törékeny formák
veszélyes tartalommal
fenyegetőznek

Üres az ég. Én
is. Megtelünk, mint csorba
két ezüstkupa.

Van joga fájni,
ha magam rajzoltam? A
vér-vörös-körös.

csalhatatlanul
magyarázzuk félre az
értelemszerűt

Meghallgattál és
megértettél, így gyógyul
szívemben a seb.

visszatekintek
mert mögöttem már minden
szóra érdemes

hegyi patakban
vágtattak, mi a völgybe
érve kiapadt

virul a kertem
szomszédom is kizöldül
az irigységtől

Lejárta lábát
lejárt csirkelábért - majd
élete lejárt.

gyorsan elillan
a hosszánál többnyire
rövidebb élet

a vigasztalást
az emberek s az órák
szűkösen mérik

Izgága lány volt -
éneklés mellett libát
is legeltetett.

szinkronban vagyunk:
közös (n)evezőinkkel
- partra vergődtünk

mindenkit nem kell
megölelned elég ha
tudsz mosolyogni

Gond, tedd holnapra
el magad. Belőled, pár
holnap is akad.

Éjbe sötétlő
álmok, oly csendben lépnek,
amely szinte nincs.

feneketlen tó
mélyén kidobott emlék -
örök hullámsír

Egyetlen, drága,
az életünk virága.
Csak, mert a miénk.

Ittam, de az sem
hat. Hiányod ebfoga
megszaggat. Vérig.

Megálltam. Már nem
szaladok kifelé, most
befelé érzek.

harangkondulás
kicsi meszelt házak: most
is hazavárnak

mindent szívemben
hordok, ami fontos: mi
nincs ott - nem enyém

ha úgy ölelnek,
hogy szinte egyek vagytok;
tudd - `hazaértél`

Milyen szaga van
a jövőnek? - Sötétkék.
- mondtad és sírtál.

Megszökött léptem
mint menyasszony ruhában
félős szerelem.

Szomorúsággal
indultam ma is, lassan
barátok leszünk.

egy szót mantrázok
vég nélkül - bennem rezeg
e varázsige