Új versek

Szelíd mosolyban
Ott a bűn, a háború
Már csak egy lépés

valószerűnek
ismerünk de lényeged
megfoghatatlan

minden szeretet
udvarán rád hull néhány
sziromnyi május

Elmondom hogyan
kell hallgatni: okosan
nézel s nem beszélsz.

Két virág nem küzd
egymással, egyszerűen
csak virágoznak.

Gondoltam megyek
pszichológushoz, végül
a kertben jártam.

Ismerős tájon
már idegenként járok
oly sok év után.

fázós hajnalon
apró jázminszirmokhoz
tapad a hűs-ég

Hatalmad szívem
felett szeretetemből
fakadt örökkön.

legyél kevesebb
a hanyatló világban
csak így lehetsz több

Szép tulipánról
is homályos képed ad
szürke pocsolya.

Ha békét akarsz,
éberen figyeld azt is,
ki a jó barát.

Tömegben: nevetsz,
de otthon erőtlenül
vágysz mosolyomra.

Ezernyi kétség
s félelem szorong bennem.
Szétfeszítenek.

vesztettem - mondtad,
mielőtt egyáltalán
próbáltad volna

most bőrig ázva
búsan kókadozik a
színes májusfa

polgári zsargon
nyomokban anyanyelvet
is tartalmazhat

zsendülő vetés
fedi ráncait s a föld
arca kisimul

Sárral dobálnak,
de fecskeként építek
fészket belőle.

Mennyei illat,
egy csészényi ölelés,
plusz egy pirítós.

Annyi mindenért
lehetek hálás Neked
ma is Istenem.

fájdalmas selejt,
kínzó értéktelenség,
negyvenévesen.

Te hibáiddal
Hogyan is ítéled meg
Mások hibáit

jön hömpölyögve
magával sodor nem tudsz
kitérni sehogy

Tökéletes csend.
Jöhet bármi, az már csak
hozzátenni tud.

vacogó vágyak
sűrű lombok rejtekén
felmelegednek

Lassan elpusztít.
Gyógyíthatatlan és fáj.
Neve szegénység.

kis rozsdafarkú
cikk-cakk mintát rajzolgat
kertünk kék egén

szívembe tavasz
míg bőrömre nyári nap
festi mosolyát

szemerkél a csend -
palaszürke tócsákon
esőcsepp táncol

Ábrándok örök
illúziójához még
egy elkövető.

vérrózsát fakaszt
a csókja kivirágzol
s ifjú vagy újra

Eddig vártalak.
Most neked kell kopognod,
ha megérkeztél.

Egy szép érzésben,
mint a templom csendjében,
pihen a lélek.

fekete napon
fájó búcsú - szokatlan
elnehezült csend

Szellemi róna
heggyé növi ki magát
bölcsek körében!