Új versek

búsuló fejét
ölembe hajtja csendben
a téli este

Hold-sarló vágta
felhő-rend - sorakozó
égi boglyák közt

tegnapi hóra
fák hosszú árnyát veti
telehold fénye

Lüktető álom
a tó tükrén gyengéden
úszó csillagfény.

Szemünk sugara
összeforrt, pillanatnyi
varázs. Elillant.

Végre rájöttem,
az elvesztett barátok
- vadidegenek.

szőre mentén a
lelket is időnként le
kell csutakolni

Ígért tűbe ne
próbáljál cérnát fűzni,
mert lehetetlen.

Míg háború van,
a múzsa hallgat. De hol
a harc? Kint vagy bent?

ölelkező kis
lebegő csodák bújnak
bárányfelhőkbe

Hold időbe bújt
a Nap fénye. Földanya
félti leányát?

ha már úgyis csak
összevissza hallgatunk -
beszéljünk össze

Kint fagy, de csontig
hatoló közönyödtől
bent jobban fázom.

félig álmodott
álom az élet folytasd
ha én nem leszek

mindig van egy ok
hogy hozzád bújhassak és
én megtalálom

Sok milliárdnyi
felállás kellett ahhoz,
hogy fennmaradtunk!

Leheletnyi tér.
Kövén gesztenye koppan
tüskés csomagban.

Jégcsapos eresz
alatt kiadó fészek
- szél licitálja.

Angyal-szitából
liszt-fehér áldás hullik
- zsenge vetésre.

Ezüstös hajnal
fényhajában borvörös
pántlika lebeg.

cirkusz porondján
minden nap csak a bohóc
sír keservesen

Szénszín dolmányán
napsárga fény megpihen,
tollkucsmát borzol.

agykattogtató
és szellemes szóváltó:
gondolatbukfenc

lomhán jő az est
hegycsúcsok felett az ég
encián színű

selymes levelek,
lepkehálós bokrain
ringó pillangók

volt szerelmekért
ma már egyetlen perc is
túl drága holmi

ZEN-dal-ban-du-kol
szívemben. Pillanatkép(p):
dallamentálok.

koszos pocsolyán
fáradtan egyensúlyoz
egy tiszta pehely

Utadat magad
választod - még akkor is,
ha nem választasz.

pisszenéstelen
térben lebegő lélek
társát keresi

az égig emel
és angyalszárnyakat ad
a végtelen tér

Felhők játéka
hogy hó hullik belőlük
bárány sohasem.

Fagyott gallyseprűk
kísérnek hosszú úton.
Hideg van, futok.

eső hull alá,
ablakon lassú folyó,
egyszer partot ér...

tűnődő horgász
emlékeit keresi
befagyott lékben

örökzöld lombok
alatt csendben ünnepel
egy vörösbegygömb