Új versek

Az élet igaz
történet - van fejezet,
mi fáj, más derít.

Déli harangszó
visszhangozza a múltat.
Családi ebéd.

orgona ágán
mint melegben kelt tészta
duzzad a tavasz

a végtelenből
egyetlen pillanatban
marad meg minden

minden ölelés
áprilisi tréfának
bizonyult köztünk

Vajon ő boldog?
Nem mintha annak látnám.
Attól még lehet.

Inkább kételkedj,
mint hogy ál-bizonyosság
áldozata légy.

sötétben járva
tanulod meg becsülni
a fénysugarat

rügyfakadáskor
öntudatra ébred az
anyatermészet

Rajtad kacag a
szél, nem hitted el, hogy a
tavasz így beszél.

Meglepett levél
távolodik az ágtól.
Csönd hull a hóra.

könnyhullatással
a felelősséget nem
lehet lemosni

Rohan az idő
gondolattal távozott
még az emu is.

Boldog lehet az,
ki az "értőkéjét" ki
tudja kapcsolni.

gyengeségeid
felett szemet hunyni a
fő erősségem

Zöld ceruzája
belesatírozott már
néhol a tájba.

Ha minden fejben
dől el, akkor hol dől el
a fejetlenség?

adj erőt nekem
hogy hozzád igazítsam
a történetem

aki gyertyát gyújt
az Istennel kettesben
világot teremt

rövidebb idő
a haikut megölni,
mint jól megírni

játékos tavasz
kabátok gombjaival
csiki-csukizik

bokor mélyében
megbújó madár dalát
vad szél nyeli el

hosszú tél után
visszavesz völgyet, hegyet -
ibolyavirág

pillanatképen
szárnycsapásnyi madárraj
grafit tusrajza

Lét körgyűrűjén
illékony szépségeket
hajnal irigyel.

Viharkabátban
jön a tavasz, hamisan
mosolyog a Nap.

teámba hullt egy
a tengernyi sziromból
- fehér szepuku

bodor hajára
éjkék kendőt terít a
vidám, szép este

Megérzéseim
pontosabbak mint a te
számításaid.

belém botlottál
nekem fájt - te megúsztad
karcolás nélkül

hangzatos szavak
sorvadnak, mint koszorú
a temetőben

elképzeltelek
kibontott hajjal álltál
a felhők felett

Száraz fű alatt
bársony érintés mozdul
ibolyaillat.

mindenki alszik
szárnyaszegett angyalként
álmokat őrzök

nyíló tavaszba
ötvenötödik írisz
rejti fénytitkát

Könnyet fakaszt a
hajnal, még a fűszálak
is sírnak reggel.