Új versek

Istent Imádni
távolról, testközelből
szeretni téged.

Búzakalászúr
bókol, pipacskisasszony
orcája pirul.

Ne mondd, hogy semmit
sem tudsz adni, hisz mindig
ott a szeretet.

Vihar szavára
még a vén diófa is
bőszen bólogat.

huzat pörgeti
porcicák fogócskáját
- pókháló rebben

az esti csöndben
hangosabban hallatszik
a tücsökzene

Tornyosodnak a
délceg felhők, párbajra
hívják a szelet.

Régen másokkal
versenyeztem, de most már
csak önmagammal.

Fiam, gondolj rá,
a szép nem mindig jó, de
a jó mindig szép!

Végre hallom a
hangot, távoli patak
csobogása az.

Míg leszáll az est,
Rigófütty pöndörödik
Rózsaszirmokra.

együtt öregszünk
a szerelemmel csak a
vágy marad örök

Egy száraz kórót
vizsgálgatok. Őrültség,
de szépnek látom.

valahol bennem
dúdol egy kislány, fején
pitypangkoszorú

Sok költő magas
színvonalát egyesek
már nem értik meg!

Falkában támad
a korcs, sok szép fajtisztát
ezért vág taccsra!

Belemártottad
magadat festékembe...
Életre keltem.

Ha nem állsz bele
a parttalan vitába,
máris megnyerted!

Az öreg fa még
egy utolsó sóhajjal
virágot lehel.

Bárcsak figyelnénk,
de folyton elbeszélünk
mindenki mellett.

hallgatásommal
hiányodat próbálom
csillapítani

Már a sokadik
csókunknál mondjuk azt, hogy:
ez az utolsó.

Jött egy gondolat,
mezítláb szaladt felém,
cipőt húztam rá.

nap sugarával
kérkedik a hold mégis
jéghideg marad

Hibáim nélkül
soha nem lettem volna
aki ma vagyok.

A közömbösség
sokkal fájdalmasabb, mint
harag vagy bosszú...

Nem baj az, ha félsz,
amíg a bátorságod
bölcsen dominál.

Akkor egy makk is
álmodhat mindenféle
disznóságokról!

Még mindig az a
legszebb, ahogy a gyermek
álomba merül.

Ítéleteid
súlya alatt összerogy
megfáradt tested.

Nem szeretsz, míg csak
kudarcaidat látod
sikereimben.

Ésszel akartam
a világot érteni,
de szív kell ahhoz.

Hitetleneknek
a lélekharangokat
nem kondítom meg

kertnek csendjével
társalgott mosolyogva
özvegy nagymama

Mint anyám hangja -
Úgy göndörödik reám
A hársfaillat.

S észre sem vettem,
hogy az életem felét
elvesztegettem.