Barna Júlia: ha békét kívánsz...

Nagyon igaz és bölcs haikudhoz sok szeretettel gratulálok, drága Júlia! Legyen csodás napod, hétvégéd! Ölellek! (:

@Radványi Tibor: Nemcsak szívjóság, bár igyekszem mindenkit megbecsülni, tisztelni, de az érdekem is az, hogy továbblépjek. Mosolygok most már rajta, hogy kapom az egy és két csillagokat. Nem jobb? Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a hozzáállást.

@Barna Júlia: Köszönöm, mit írtál! Az utolsó mondatodnál sejtem mire gondolsz, tényleg nemes szívre vall ez a gondolkodás...

@Radványi Tibor: Mindenkinek mások a tapasztalatai, akkor pozitív a következmény, ha az illető közben már maga is megbánta, szégyelli. Attól függetlenül is meg kell bocsátani, (ami nem jelenti, hogy hagyom magam tovább sértegetni, vagy kihasználni: el kell engedni - ebben az estben azt jelenti a megbocsátás, hogy nem foglalkozom vele). Magunk miatt is fontos, és ez a másik (önző) oldala a dolognak, mert, ha megbocsátom, elengedem, tovább már nem szúrja a lelkem, míg ellenkező esetben mindig visszatér a rossz érzés, ha felidézem. Ez csak az én véleményem, de én ehhez tartom magam, és nem bántam meg. A napokban itt ezen az oldalon is volt alkalmam gyakorolni, valaki nagyon a lelkembe gázolt, de megbocsátottam.

Maga a vers és a törekvés természetesen tetszett, így díjazom! De nem tudom megállni, hogy véleményt fűzzek hozzá: Én volt hogy régebben megbocsátottam nagyon rossz embereknek, de csak azt értem el vele, hogy még szemtelenebbek lettek, gondolván hogy nekik volt igazuk, s én tévedtem! Így aztán folytatni akarták a másik kihasználását amit anno elkezdtek. Így azt mondtam nekik: ezt már nem bocsájtom meg ezek után, hagyjuk egymást békén, tartsuk be a három lépést, onnan is lehet egymást tisztelni. Csak így lett béke, viszont erről nem én tehettem... Viszont mint fennkölt gondolat, tetszett a versed!

@Egyszerűen: Köszönöm.

Úgy van!