Somogyi Klára: jövőbe préselt...

@Tekse József: Kislány koromban a szomszéd néni falvédőjére volt tűzve egy kis csokor száraz gazvirág. Nagyon régen meghalt már a férje, ő mégis úgy őrizte, mint egy kincset. Látod ennyi idő után sem felejtettem el. Ő még érezte annak a kis csokornak de inkább az emléknek, az együtt töltött perceknek, éveknek az illatát. A képek illatokat, ízeket keltenek bennünk. Így az emlekeink is.

Most erre nem tudok mit írni.
Miért kel lepréselni egy virágot?
Miért kel egyáltalán levágni egy virágot?
Ha valakinek azt mondom, hogy szeretlek, az virág nélkül hitét veszti?
Ha valaki szeretett, és nincs préselt virága tőlem, már nem fog gondolni rám?
Azért tetszett.

Gyönyörű, emlékidéző haikudat örömmel olvastam, drága Klári! Sok szeretettel gratulálok hozzá! Legyen csodás vasárnapod! Ölellek! (:

@Tabi Kazu: Igen az! :))) Fiatalok ma már nem préselnek... virágot.

Klasszikus hangulat...

@Radványi Tibor: Köszönöm szépen Tibor! :)

@Dobrosi Andrea: Köszönöm szépen Andrea! :)

@Trummer Vali: Köszönöm Valim! :)

Szép gondolat, örömmel olvastam!

Klára, ez gyönyörű!

Szép!