Barna Júlia: a boldogság nem...

@Anna Kövecses: A boldogság azért nem tanít semmire, mert amit jól csinálunk, azt már nem kell megtanulni, tudjuk. A boldogság nyári szabadság, mert ajándékba kapjuk, vagy talán pihenésként, utána folytatódnak a leckék.

Ezen eddig nem is gondolkodtam, de van benne igazság, drága Júlia! Remek haikudhoz sok szeretettel gratulálok! Legyen csodás vasárnapod! Ölellek! (:

@Solus: A szavak nem ugyanazt jelentik mindenkinek, sőt, helyesebb lenne azt mondani, mindenkinek mást jelentenek. Nincs pontosan körülhatárolt tartalma a boldogságnak, a tanulásnak, a rossznak, a jónak stb. Mindenki a saját tapasztalatai alapján tölti meg tartalommal, jelentéssel. Egy ember életében is változnak a dolgok, a vélemények, a nézetek, az érzelmi elemek. Egyébként az a szép, hogy különbözőek vagyunk, attól még meg lehet érteni egymást, ha a jó szándék megvan. Bennünk pedig megvan, úgy gondolom. Szeretettel üdvözöllek. J

@Barna Júlia:
Kedves Júlia!
Még ha jólesőnek is minősíted, én mégis sajnálom, hogy gondolataimat olvasva úgy érezted, hogy "ledorongoltalak", pedig hidd el, szavaimat abszolút nem szántam annak, csak azt szerettem volna megfogalmazni, hogy másképpen látom a helyzetet.

Már a hozzászólásom elején feltételeztem, hogy valószínűleg másképpen értelmezzük a "boldogság"-ot, és ez lehet az oka az eltérő véleményünknek.

Válaszodból úgy érzem, hogy a vers megírására nem valami váratlan elkedvetlenítő esemény késztetett.
Ez egyrészről megnyugtat, másrészről viszont abban erősít meg, hogy valóban, nagyon másképpen értelmezzük a boldogságot.
De ez nem probléma! :) Nekem legalábbis.

Megértettem, hogy a te gondolatrendszeredben hol a helye a boldogságnak,
viszont ez nem változtat az én eltérő szemléletemen.
De nem foglak győzködni vele, mert ha neked így jó, minek is változtatnál a nézőpontodon?

Az idő vonatkozásában viszont teljesen egyet értünk! :)
( Lásd: Solus: Ajándék )

Szeretettel üdvözöllek

@Vemi11: @Solus: Ledorongoltatok, de jólesett, mert aggódást érzek benne a lelkiállapotom miatt. Lehet, hogy nem voltam pontos. Mit akartam kifejezni ezzel a haikuval? Csak azt, hogy a boldogságból nem tanulunk semmit, az csak pihenés. Ha végiggondoljátok az életeteket, akkor bizonyára rájöttök, hogy tanulni a kudarcokból, a rossz döntéseinkből, a rossz kapcsolatokból, a hamis barátokból, a félresikerült dolgainkból lehet. (Ha jól sikerül valami, abból nem tanulunk, hiszen az azért sikerült jól, mert már tudtunk valamit előző tapasztalatainkból.) A felhőtlen boldogság olyan, mint a jutalom egy nehéz munka után, vagy nyári szabadság, jön utána a következő lecke. Nincs emögött semmi ezotéria, bár tényleg azt hiszem, nem azért jöttünk a világra, hogy minden áron boldogok legyünk. (Akár a mások rovására, vagy a mások nyomora mellett.) Nem akarok nagy szavakat használni, de talán azért, hogy jobb világot hagyjunk hátra. Fájdalmam, amit az életemből tanultam, hogy nem tettem érte eleget, sőt, elég keveset. Másképpen élnék, ha elölről kezdeném, de nem vagyok pesszimista, elfogadom az életemet olyannak, amilyen. Hát ki vagyok én, hogy több boldogság járjon nekem, mint mások kaphatnak??? Köszönöm az időtöket, hiszen az a legtöbb, amit adhatunk egymásnak!

Meglepődtem Júlia, hogy ezt te írtad!
Felzaklatott valami?
Remélem nem!

Szeretettel üdvözöllek: Ria
----------------------------------------------------------------------------

A vers gondolatával nem értek egyet, ezért 2*-gal jeleztem, ne haragudj meg érte, kérlek.
Valószínűleg másképp értelmezzük a "boldogság"-ot.

Te két dolgot állítasz a boldogságról:
1. "a boldogság nem tanít semmire"
2. a boldogság, olyan mint, a "nyári szabadság",

a "nyári szabadság" az egész évnek csak egy rövidke része, melyet a munkás hétköznapok kényszereitől mentesen, megszokott környezetünkből, tevékenységeinkből kikapcsolódva tölthetünk.
Vagyis, szerinted a boldogság nem hétköznapi, attól eltérő, más, ritka és rövid idejű jelenség.

Egyik állítással sem tudok egyetérteni, mert:
engem mindig többre tanított és ösztönzött a boldogság, mint a szomorúság, vagy a harc, a szenvedés.
És, bár én sem voltam egész életemben állandóan boldog, de nagyon sokszor, hol hol hosszabb, hol rövidebb ideig, de sokszor. :)

Pedig nekem is voltak nehéz időszakaim, de legtöbbször megláttam a világban és megtaláltam az életemben azokat a dolgokat, azokat az értelmes tevékenységeket a hétköznapokban, a munkában, a tanulásban, a kapcsolataimban, de szinte bármiben, amelyekben képes voltam örömmel beleméyedni, és így boldogságot megélni bennük. :)

@Vemi11: :)
Nem tudom milyen élvezetről vagy ilyen rosz véleménnyel,
de van olyan "élvezet", ami elvezet a boldogsághoz, és akkor már a fentiek érvényesek rá is. :)
Üdv

@Radványi Tibor: Nagyon örülök, hogy egyetértünk. Csak mostanában gondolkoztam el ezen, miért akar mindenki annyira boldog lenni. Valószínűleg nem azért születtünk, hogy élvezzük az életet, hanem, hogy tanuljunk. A tanulás által viszont értékesebb életre tehetünk szert, ami magasabb rendű boldogság, mint az üres szórakozás.

Ez felettébb jó lett és mély, nagy szívvel gratulálok! 5-ös és nagy kedvenc, a hónap verse! Igen, a felhőtlenségben meglazulhatnak az erkölcsök, s minden magától értetendőnek tűnhet. Csak a nehézségek tanítanak, de azok is csak a nemest... Nem véletlenül írta Shakespeare: A szépség dölyfössé kegyetlenít! Szép napot kívánok!