Solus: Szív(ultra)hang

@Anna Kövecses:
Köszönöm Anna, hogy megálltál soraimnál!
Kedves szavaidnak, jókívánságodnak is örülök.
Hasonlóan kívánok neked minden szépet és jót!
Szeretettel üdvözöllek :)

Remek haikud mellett jó volt egy kicsit megállni! Örömmel olvastalak és sok szeretettel gratulálok hozzá! Legyen ragyogó, ihletben gazdag heted! Szívből ölellek! (:

@Layosh:
Köszönöm Layosh!
Figyelmedet, türelmedet és értő kedvességedet is!
Én is kívánok neked minden szépet és jót!
Szeretettel üdvözöllek :-)
Ria

@Solus:
Biz`isten: ha nem lennél, nehéz lenne kitalálni :-)))
Változtatnom kell a taktikán, ha neked írok valamit. Csak olyan kérdéseket szabad
megfogalmaznom Neked, amikre csak "igennel-vagy-nemmel" lehet válaszolni. :-))))
Ugyanis minden lehetőséget megragadsz, hogy tényfeltáró alaposságoddal tartsd
fogva a figyelmem, pedig más dolgom is lenne... A tanító néni és a tyúkanyó kettősének a kedvessége sugárzik a szavaidból :-)))
Üdv és fiatalos lendület kísérje lépteid :-)))
Layosh

@Layosh:
Füttyszót hallottál? Én nem fütyülhettem, mert nem tudok! Talán visszhang volt! :p
Bocsánat! :-)))

Szerintem a törvény fogalmát nem mindegy, hogy milyen értelemben használjuk! Leíró vagy szabályozó funkciója szerin?

Törvény:
1. egymással kölcsönhatásban lévő dolgok, jelenségek között megfigyelt szabályszerűség
2. kötelezően betartandó rendelkezés, magatartást irányító szabály

Az 1. értelmében, a törvényekben az ember megfogalmazza (leírja), a tapasztalatai megfogalmazása nélkül is létező kölcsönhatás szabályszerű jellegét, amely kölcsönhatás valóban, működik akár figyelembe veszik, akár nem.
Tehát nem a törvény hatására lesz szabályszerű a megfigyelt jelenség!
Az adott jelenségek figyelmen kívül hagyásának a következményei lehetnek károsak az emberre, de az nem büntetés, hanem hatás lesz.

A 2. esetben a törvény, az adott kulturális keretek között, a társadalmi együttműködés biztosítása érdekében, emberek által előírt, kötelező viselkedési szabály.
Ebben az értelemben a törvény valóban szabályozó funkciót tölt be, előre megfogalmazva benne a várható büntetést a törvény figyelmen kívül hagyása esetén.

Egyébként pedig, semmi bajom az "univerzális törvényekkel"! :)
Ezeket, "az Egység", "az energia" "a folyamatos energia-átalakulás", "a rezgés", "a ritmus", "polaritás", "a rezonancia", "a kiegyenlítődés", "a szabad akarat", "a lehetőség", "az egyezés", "az ok és okozat", "az adás és kapás", "a viszonzás", "a vonzás", "a tett", "a teremtés", "reinkarnáció", "karma", stb. törvényeiként aposztrofált gondolatokat is szívesen olvasgatom, sőt végig is gondolom és nem egyet megszívlelendőnek is tartok, annak ellenére, hogy ezeknek az "univerzális törvényekkel" foglalkozó írásoknak a fogalomrendszere számomra nem igazán vonzó.
De végül is, ezek a felismerések is a világ és benne az ember működésének megismerésére irányuló gondolkodás termékei, s mint ilyen, érdekel.
Én úgy látom, sajátos fogalomhasználat mellett néha túlegyszerűsítő, néha pedig túlbonyolító világmagyarázatokkal szolgálnak ezek a nézetek.
De végül is semmi bajom velük. :-)))

Barátsággal üdvözöllek

@Solus:
Alapos és kimerítő vagy, mint mindig. (Teljesen kimerültem :-))) )
Tudod, az univerzális törvényekkel (gravitáció, vonzás, entrópia...) ugyan az a baj,
mint a törvényekkel általában: akkor is működnek, ha az ember fütyül rájuk. :-)))
Maradtam tisztelettel, bár néha tiszteletlenül. (Tralla Lala)

@Szakályné Nagy Irén:
Köszönöm szépen Irénke! ❤️
Szeretettel üdvözöllek

@Layosh:
Köszönöm.
Értem. :) És újfent... Ámen!
Azaz: Úgy legyen! Méginkább: Legyen mindenkinek hite szerint.

A magam látásmódja, a létemhez való hozzáállásom alapján azt mondhatom, hogy az örökös változásban egyszeri csodának tekintem azt, hogy "itt és most" emberként, jelenlegi önmagamként élek, élhetek, ezért az üdvözülés, mint az örök élet és örök boldogság állapota számomra nem hihető, s így nem is motivációs tényező.

A transzcendenciát nem tagadva ugyan, de a valóság -
a világmindenség s benne világunk, és a világunkban mi emberek, egymás és önmagam - megismerésére és megértésére törekedve,
a világmagyarázatokként funkcionáló spiritualaitás fogalomrendszere kevésbé érintett meg az életem során, mint a tudományos megközelítésekhez használt fogalomrendszer, fogalomalkotás.

Lehet, hogy egyszerű földi létem valósága, a spiritualitás magaslatainak hitt fogalmi valóságából lenézve alacsonyabb szintűnek ítéltetik, ám ez engem nem zavar.
A Valóság általam megélt síkját, a magam földhözragadt, matériához kötött emberi tudatfelfogásommal együtt, örömmel vallom s vállalom, annak a lehetőségével együtt is, hogy ez esetleg elválaszthat a magasabb minőségek megértésétől.

A magam részéről,
- ezen magasabb szintű minőségeket, valóban, a magam, általában racionalitásra törekvő elmémmel, az emberi tapasztalat és megismerés határain túlinak, emberi értelemmel fel nem foghatónak tartva, így
a Lélek s Szellem dolgait is a transzcendentalitás körébe sorolva,
- szinte meghatódva, igen kedves, bíztató gondolatként nyugtázom azt az állítást, hogy "egy magasabb valóság képes felfogni a nálánál alacsonyabb valóságot". :-)

Békességgel üdvözöllek: Ria

@Solus:
Az "intuíció" a Lélek dolga. A minőségekre való fogékonyság, érzékenység dolga. Az "ispiráció" viszont a Szellem/Tudat dolga. Megtanulható, bárki számára elérhető, bárki kondicionálható rá. Itt jön be a képbe a hierarchia fogalma is, ami kimondja, hogy egy magasabb valóság képes felfogni egy nálánál alacsonyabb valóságot, ezzel szemben az alacsonyabb valóság képtelen megismerni, megérteni egy magasabb minőséget. A racionális elme bezárul a józan ész határai közé, és ide az intuíció nem hatolhat be. Mert az a "természetfeletti dolgok" megsejtéseinek minőségeiből születik, nem a mennyiségekből. Az "instinkt" pedig még ettől a kettőtől is alacsonyabb szinten jön létre, és az anyag ösztönös cselekvéseit jelöli.
Üdvözülj :-))) Layosh

Magdika a kérdőjelek ❤️
Vittem a kedvencekhez. ☺️

Szépen szól ez a hang???

@Layosh:
Nem véletlenül használtam az inspiráció szót! :)

Az intuíció, szerintem inkább valamiféle belső tudást, tudatunk mélyén zajló megismerő folyamatok eredményeként kialakuló, logikus gondolkodással nem hozzáférhető felismerésekre való képességet jelent.
Ez közelebb áll a heuréka szerű megértés, illetve a "megvilágosodás" fogalmához.

Az inspiráció, bár ez is belső, nem tudatos folyamat, ami szintén sugallatszerűnek érzett felismerésekhez vezethet bennünket, de szerintem, inkább a tudatunk mélyén zajló szabályozó, ösztönző folyamatok eredményeként kialakuló, logikus gondolkodással nem hozzáférhetően kialakuló érzelmekre, szándékokra, cselekvésekre való képességeinkben nyilvánul meg.
Így az inspráció az "ihlet" és az alkotás fogalmához áll közelebb, szerintem.

Bocsánat :P

Ja, és a szerep, az csak szerep, cserélődhetenk.
Mi maradunk!

Barátsággal üdvözöllek

@Solus:
Jobban szeretem az "intuíciót", mint az "inspirációt", mer` az máshonnan gyün ;-)
Tisztelettel meg ne tessen jelenteni semmit, nem én vagyok a hetes :-)))
Különben is: közöttünk osztály-harc dől/fúl... én a katedrának a másik óudalán leledzek :-)))

@Layosh: :-)))
Köszönöm a figyelmed!

Tisztelettel jelentem, én itt voltam. :-)

Más:
Nekem az Alt+3-mal nem jelenik meg semmi, de másolással sikerül. ♥

Üdvözöllek

@Csuti Attila:
Köszönöm a jelzésedet!

@Ruder Jana: ♥
Kedves vagy, Jana!
Köszönöm!

@Csuti Attila: Köszönet! :-)))

@Ruder Jana: Alt+3

@Solus: Már hiányoltalak :-))) ♥

nagyszerű

Ha lehetne szívecskét adni... most megtenném!

A fenti három sor variáció Ruszka Zsolt És Edith: Fodor Ákos emlékére című versére. :)

Ruszka Zsolt És Edith: Fodor Ákos emlékére

Ha haikut írsz,
szívedre figyelj, mi van
két dobbanás közt.