Radványi Tibor: Békés üzenet a mindig mindenkinek megbocsátóknak

@Cselényi Péter: Köszönöm itt is a remek hozzászólásodat!

Filozófiát építsünk fel ebből is. Vihar=élet, az élet, annak nehézségei. A biztosító? Ez fogas kérdés. Én először Istenre gondoltam, nyilván lehet más is.
Pontosabban nem is valami istenség, inkább a túlvilági boldogság, jutalom és kárpótlás ígérete.

@Somogyi Klára: Köszönöm kedves Klára az egyetértésed, örömmel láttalak!

Igaz vigasz. 5*

@Szakályné Nagy Irén: Kedves Irén nagyon köszönöm hogy versemhez ellátogattál, nagyon élveztem szellemes kommentedet!

@H Kohut Katalin: Kedves Katalin köszönöm a bizalmat, s hogy előttem őszintén megnyíltál! Számomra hasznos eszmecsere volt, jó éjt kívánok Neked!

Iszony , viszony = érdek - el - tség😉
és kész átverés a biztosító - is!
Tetszett ötletes gondolatod! ☺

@Radványi Tibor: Már én mindent kimondok négy éve, állandó félelem és rettegés között, állandó bocsánatkéréssel, de nem tudtam mit tenni, mert le kellett írnom, mi történt velem Magyarország néven születésem óta. Mind vas, narancs színében Miskolcnak, legyen kommunista, vagy összes vallása a világnak, valamennyi politikussal, állandó szerepjátszóival a három bibliájuknak, Jehova külön. Nem vállalták a szerepeket a börtön bűnözők, meg a skizopren könyvtulajdonosok. Azért is hagytam abba az írást, mert várakozom, már nincsen téma, amit ne írtam volna le a világ-apokalipszisükkel kapcsolatban. Játszanak végtelen hosszabbításban izmusokat, vallásokat. Most ismét a kommunista vaskor elején járnak, mindig kezdik elölről... Kellemes hetet kívánok Neked és köszönöm egyetlenként a megértésedet, előttem meg mertem nyílni. Szeretettel és tisztelettel: Katalin

@H Kohut Katalin: Szűnni nem akaró tapsvihar ezért a kommentedért... legalábbis tőlem! Mindent megírtál helyettem bátran, amit én ódzkodtam megtenni. Legyen ez az ékköve a versemnek, amit én nagyon megköszönök Neked! További szép napot kívánok szeretettel: Tibor

@Radványi Tibor: Csak az hirdeti, hogy meg kell mindent bocsájtani, akit még nem értek veszteségek és jó körülmények között él. Nem mertem ezt írni, belefolyni. Már egy szívösszetörést csúf szavaktól sem lehet megbocsájtani. Az életellenes meg nem bocsájtható bűnök az irigységgel kezdődnek, ahogyan egykor a világ egy része megszabta szemet szemért, fogat fogért ítéletekkel, amit átírtak az állandó bibliai apokalipszisével a börtön karmikus bűnözőknek arra, hogy vérben mossák magukat penitenciás véráldozással. Nem fogadom ezt el, hogy a gyilkos a börtönben áldozásból tisztuljon, mindegyiknek saját bűne van, nekik kell viselni a következményeit, vagyis nem lehet megbocsájtani, mert ezek életellenes csapások, kivétel nélkül valamennyien. Ne haragudj, hogy belefolytam, dühös az ember, amikor olyannak találkozik, aki kegyesen megbocsát mindent, mert védelem alatt van, jól gondoltad, nem érte semmi egész életében, nyugodtan prédikálhatja az állandó bibliáját. Ez a szerepe.

@H Kohut Katalin: Nagyon köszönöm kedves Katalin hogy ismételten bekukkantottál hozzám! A gratulációt külön köszönöm, igazán kedves vagy! Akkor fog majd igazán megérinteni a vers mondanivalója Téged, ha elolvasod az eggyel lejjebb található válaszomat is. Remélem hogy ezt megteszed, s ha időd engedi, nagyon várnám majd rá a mindig életszagú kommentedet! Szeretettel kívánok további szép ünnepet Neked!

@Egyszerűen: Köszönöm szépen! Nagyon jól estek emberi soraid, ilyenek miatt érdemes írni! Tegnap este ugrott be ez a gondolat, elég sokáig kellett csiszolgatni, főleg a szótagszám miatt. Már elég régóta szerettem volna üzenni békésen azoknak, akik azt hirdetik a verseikben: mindig mindent meg kell bocsátani mindenkinek, mert az az igazán az emberhez méltó viselkedés. Végül is az, szó se róla, de kérdezem én: akik nekem rosszat tesznek, azokra nem vonatkozik ez az erkölcsösség? Már a Bikini együttes is megénekelte: "de miért mindig csak én, csak én legyek a jó? " Ebből kiindulva én úgy gondolom, hogy könnyű úgy megbocsátani, ha valaki mellett van egy erős bástya, aki mindig készen áll rendezni a veszteségeket, vagy ha nem áll senki, de pótolható a kár, vagy nincs is kár, csak pár napon belül kihevert lelki sérelem. Beszélgettem hajléktalanokkal, akik önhibájukon kívül lettek azok, mert a kedves társuk aljas manipulációi miatt utcára kerültek, s mindenüket elvesztették. Egyetlen egy se mondta azt hogy meg tud bocsátani, s arra kértek hogy ne is nagyon beszélgessünk erről, mert csak még jobban felszakadnak az amúgy sem gyógyuló örökös sebek. Szóval tehát ez az érem másik oldala, ezt is figyelembe kéne venni, s erősen elgondolkodni rajta! Aztán majd ezen információk birtokában lehet hogy nem fogja senki sem olyan könnyedén osztogatni a megbocsátást... További kellemes ünnepet kívánok Neked!

Már aki fizet biztosítást, bár akkor is bosszúság, mondjuk a beázás. Ez a sűrű lakosság átka, hogy az is megkapja az elemi károkat, aki nem érdemli meg. Gratulálok!

Juuuuuuuj! :))) Ez aztán a nem semmi! Hogy a bánatba jutott eszedbe ez az eszement meghasonlás egy emberben?! Tök jóóóóóó!