Mikli: ködbe tűnt úton...

Gyönyörű, emlékidéző, meghitt, bensőséges haikudhoz szeretettel gratulálok, kedves Mikli! Legyen ragyogó, ihletben gazdag délutánod! (:

Igazán nincs mit, nem került semmibe! :)

Köszönöm!

Köszönöm, hogy olvastad és írtál! A haikut végül is az olvasónak "kell" értelmeznie, de leginkább benne kell rezegnie és/vagy gondolatokat ébresztenie. Örülök, hogy ezt megírtad. Maga a vers csak egy távoli, gyermekkorból felvillanó pillanatkép kivetítése és a hozzá kapcsolódó akkori/vélt/mostani érzésé. Nem is igen lehet besorolni a klasszikus haiku típusok közé.

Köszönöm!

Köd és út és anya és félelem. Az ismeretlen, az élet, illetve annak kényszere, a Felsőbb Erő és a hozzáállás mindehhez.

Megfogott ez a gondolat, tetszett!

Szép és megható!

Ismerős érzés! Versedet szeretettel olvastam!
Elizabet