Szalai László: A hűség eleven szobra

Nem véletlenül az egyik legtisztább élőlények... Örömmel olvastalak és szeretettel gratulálok, kedves Laci! Legyen kellemesen békés estéd! (:

@Tóth Albert: Köszi szépen!

Szuper!

@Radványi Tibor: Mi szerencsés helyzetben vagyunk, így a németjuhászunk is. :)
Több mint 6000m2-es bekerített rész van a ház körül a Gemenci erdő szélén.
Így ha nem visszük sétálni, akkor van hol rohangásznia, de azért még így is teljesen bekattan, ha meglátja a kezünkben a pórázt!
Mert azért még is más egy valódi erdőben szimatolgatni, folyóvízből inni, nyáron megmártózni benne, majd hallgatni a gazdik sikongatását, amikor melléjük állva megrázza magát az ember kutyája! :)

@Szalai László: Köszi! Persze, tudtam és éreztem is hogy mi vezérelt a vers megírására, csak alkalmat szolgáltatott arra is, hogy egy kicsit "megcsipkedjem" a nem éppen hízelgő emberi tulajdonságokat. Ez már csak szakmai ártalom nálam, a hátsó kamerás agy ilyenkor nem bír magával... Viszont a Te kutyusod csuda aranyos kis jószág lehet, így látatlanban is megszerettem!

@Radványi Tibor: Itt én inkább a feltételek nélküli hűségre szerettem volna rámutatni, amit a kutyánk felénk mutat. Arra a szeretetre, ami olyan mély, hogy mindent, azonnal megbocsájt. Hogy a kaja kicsit később érkezik, hogy unalmas mindig ugyanazt enni, hogy tegnap elmaradt a gazdi simogató keze, hogy egy hete nem volt séta az erdőben...
Bár tudom, hogy amit Te írsz az is létezik.
Köszönöm, hogy leírtad a gondolatodat.

Erős és jó ez a gondolat, az emberi gyengeségeket is a kutyáknak kell szégyelleni helyettünk! Erre is "lusták" vagyunk, lehet hogy csak ezért tartjuk őket? Erre nem vagyok büszke, de a versre igen...

Bizony! :)