Müller Mónika: Időnként

@Radványi Tibor: Köszönöm szépen :-)

Ez így igaz, tetszett!

@Anna Kövecses: Köszönöm szépen drága Anna, szép hétvégét, jó alkotást kívánok :-) Szeretettel ölellek :-)

Ez így van! Szépséges megfogalmazás!

Az élet árnyak és fények örökös váltakozása, tudni kell kezelni és a jó időszakokat pedig szívvel-lélekkel megélni... Remek haikudhoz sok szeretettel gratulálok, drága Mónika! Legyen ragyogó, ihletben gazdag délutánod! Ölellek! (:

@Müller Mónika: Köszönöm, drága Mónika! Gondoltam, hogy tapasztaltál ilyet, meg az igaz szerelmet is. Ha már árnyék vetülhet rá, ott már van egy kis szétválasztó jellemtelenség, vagy hasonló. Egyszer Tornay a Vadmeggy könyvében írt az ambivalens szerelemről, ami azt jelenti, hogy az első pillanatban szinte észrevesszük azt, ami majd később meg fog állítani, de a szerelem olyankor még vak. Neked is kellemes délutánt, jó alkotást kívánok!

@H Kohut Katalin: Egyetértek szavaiddal valóban így van :-)
De olykor sajnos átesünk fájdalmas időszakon, hogy levonva a tanulságot, értékes jövőt építhessünk. A megélt nehézségek után már jobban vigyázunk a közös erővel létrehozott szövetségre.
Átéltem...
Igaz, ehhez is két ember kellett. :-)
Szép estét, jó alkotást kívánok sok szeretettel :-)

Szerintem nem vetülhet, mert egymásban annyira bíznak, hogy soha nem gondolnak rosszra, a problémákat meg közösen oldják meg, nem érzik meg az árnyékot.

@Melissa Müller: Ölelés <3

@Szakályné Nagy Irén: Köszönöm szépen drága Irénke!
A mailt is :-)

<3

Tetszett!